Biden szerint egy muszlim tudja legjobban képviselni a vallásszabadságot
Biden válságos mentális állapotának egyik kirívó bizonyítéka, hogy bejelentette: a muszlim Rashad Hussaint jelöli nemzetközi vallásszabadság-nagykövetnek, leváltva Sam Brownbacket, aki 2018 és 2021 között töltötte be ezt a posztot. „Már a kezdetektől fogva mondom (...), hogy itt valami nem stimmel. Már akkor is mondtam, amikor Joe Biden még csak jelölt volt, és tudtam, hogy ez csak rosszabb lesz” – fogalmazott Ronny Jackson, Barack Obama egykori orvosa Biden kognitív egészségügyi állapotával kapcsolatban. Sokan láttuk már a kezdetektől fogva, hogy a demokrata elnökjelölt egy esetleges győzelem esetén megközelítőleg olyan alkalmas vezető lenne Amerika élén, mint Karácsony Gergely a Főpolgármesteri Hivatalban, a méhlegelők koronázatlan királyaként.
Az USA-ban fénykorát élő balliberális médiatúlsúlynak, illetve a levélszavazatoknak köszönhetően Joseph Robinette Biden Jr. 2020 novemberében megnyerte az Egyesült Államok elnökválasztását. És ahogy már akkor is megjósoltuk: felkészül Kamala Harris. Nyilván nem véletlen, hogy a teljes amerikai baloldal BLM-es szlogeneket skandál és a nők vezető szerepére hívja fel a figyelmet. Nem más ez, mint megágyazás a színesbőrű alelnöknek, mégpedig a lehető legegyértelműbb módon.
Egy egyiptomi folyóirat szerint a 2010 és 2015 közötti időszakban Rashad Hussain egyike volt annak a hat amerikai iszlamista aktivistának, akik az Obama-adminisztrációban a Muszlim Testvériség tagjaiként markáns befolyást gyakoroltak az amerikai politikára. Egy 2012. december 22-i tudósítás szerint, amely az egyiptomi Rose El-Youssef hetilapban jelent meg, a hat fős csoport a Fehér Ház hozzáállását az iszlám szervezetekhez és a Muszlim Testvériség mozgalomhoz „a világon az egyik legellenségesebből a leginkább támogatóvá és elfogadóvá” alakította. És milyen jót is tettek ezzel ugyebár... A Chicago Tribune leírása szerint a Muszlim Testvériség nevű szerveződés „a világ legbefolyásosabb muszlim fundamentalista csoportja”. A Rose El-Youssef szerint Rashad Hussain részt vett az Amerikai Muszlim Tanács 2002. júniusi éves konferenciáján, amelyet korábban az elítélt, terrorista cselekményeket finanszírozó Abdurahman Alamoudi vezetett. Hussain tagja volt a Critical Islamic Reflection szervezőbizottságának is, az Amerikai Muszlim Testvériség olyan kiemelkedő személyiségeivel együtt, mint Jamal Barzinji, Hisham al-Talib és Yaqub Mirza. Az egyiptomi cikket az Investigative Project on Terrorism (IPT) fordította és jelentette.
A Townhall 2010-ben megjelent cikkében Cal Thomas úgy fogalmazott, hogy „Hussain egy hithű muzulmán, aki már korábban is számos alkalommal részt vett a Muszlim Testvériséggel kapcsolatos szervezkedésekben”.Biden új vallásszabadság-nagykövete 2010-ben is megégette magát, amikor első ízben tagadta, később viszont már elismerte, hogy a George W. Bush-kormány által Sami Al-Arian professzorral és más muszlim terrorizmussal gyanúsított személyekkel szembeni nyomozást „politikailag motivált üldöztetésnek” minősítette. Al-Arian ezt követően több alkalommal is bűnösnek vallotta magát a Palesztina Iszlám Dzsihád nevű, kifejezetten kijelölt terrorista szervezettel kapcsolatos vagy annak javára nyújtott szervezkedésekben való részvételben, megsértve az amerikai jogot (18 USC 371. §). Később Törökországba deportálták.
A Hussain „politikai indíttatású üldözésekről” szóló kijelentéseivel kapcsolatos vitákat tovább súlyosbította az a tény, hogy ezeket a konferenciáról szóló jelentésből eltávolították a Washington Report on Middle East Affairs című folyóiratból – a térség egy olyan magazinjából, amely arab és muszlim nézőpontból tárgyalja a történéseket. Az ügyről szóló jelentésében a Politico megjegyezte, hogy az állásfoglalásaiban eszközölt változtatások „arra engednek következtetni, hogy Hussain saját útját egyengeti egy jogi pozícióhoz a Fehér Házban”. Az Egyesült Államok sokszor lépett már a pálfordulás útjára a történelem során. A feketéket egyszer rabszolgaként tartják számon, kereskednek velük és az állatokkal egy szinten kezelik őket, majd hirtelen ők lesznek a társadalom krémje, akiket meg kell óvni az elnyomó, buta fehérektől, és a ló túloldalára átesve már nem kaphat Oscart az az alkotás, amelyben nincs meghatározott számú színes bőrű, illetve rasszistának bélyegeznek minden munkahelyet, ahol a vezetőség nem tesz eleget egy bizonyos feketekvótának. Történelmi léptékkel viszonylag rövid idő alatt felváltotta a „rabszolgát mindenkinek” szlogent a „Black Lives Matter”, a gyökér azonban közös: a társadalmat meg kell osztani, és igazságtalan alapon a lakosság egy részét a legsötétebb diktatúrákat idéző módon el kell nyomni.
Ugyanilyen, de még rövidebb idő alatt lezajló változás figyelhető meg az amerikai muszlimpolitikában. Az arabok a 2001-es terrortámadás következtében főellenséggé avanzsáltak az országban, majd 2010. december 18-án kirobbant a később „arab tavasznak” nevezett polgárháború-sorozat, amelyben az USA gyakorlatilag lángba borította Észak-Afrikát és a Közel-Kelet jelentős részét. Ezzel szemben ma már – kecskére káposztát alapon – egy muszlimot kíván az elnök kinevezni nemzetközi vallásszabadság-nagykövetnek. Hogy ezzel mi az elnök célja, nem tudjuk, talán a múltat végleg eltörölni, de hogy a vallásszabadság világszintű előremozdítása korántsem várható a tisztségváltástól, az egészen biztos, ugyanis a Korán más vallások követőiről az alábbiakat állítja: „Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket! <...> Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.”
Úgy tűnik, az USA ismét kardot ránt a nemzetközi béke érdekében...
Forrás: Breitbart; Vezető kép: MTI/EPA/Michael Reynolds
