Nincs kilátás békeszerződésre, pedig Ukrajna már csak a létéért küzd
A Nyugat egyetlen reális célja az lehet az ukrajnai háborúval, hogy megakadályozzák egy oroszbarát bábkormány hatalomra kerülését – hangzott el a Külügyi és Külgazdasági Intézet csütörtöki, az ukrajnai háborút értékelő konferenciáján. Robert C. Castel, a Neokohn elemzője szerint a szembenálló felek közötti alapvető különbség, hogy eltérően mérik a sikert, így a háború állásának objektív megítélése gyakorlatilag lehetetlen. Dr. Csiki Varga Tamás, NATO-védelempolitikai szakértő szerint pedig mivel a felek érdekei alapvetően kizárják egymást, ezért inkább érdemes fegyverszünetre számítani, semmint végleges békekötésre a konfliktus (időszakos) lezárása gyanánt.
Az orosz–ukrán háború eseményeiről, annak várható kifutásáról tartott kerekasztal-beszélgetést a Külügyi és Külgazdasági Intézet csütörtökön délután. A beszélgetés során nemcsak a két orazág konfliktusára, hanem annak szélesebb, Európát is érintő kontextusát vizsgálták a meghívott szakértők, Robert C. Castel, a Neokohn elemzője, illetve Dr. Csiki Varga Tamás, NATO-védelempolitikai szakértő.
Castel szerint a konfliktus egy régi geopolitikai elméletben gyökerezik, amelynek lényege szerint a kontinentális magterület – Oroszország és Belső-Ázsia – uralma kulcsfontosságú a globális hegemónia szempontjából. Ennek a központi területnek a peremvidékén fekszik Ukrajna, ami emiatt egyformán fontos a nyugati világ és Oroszország számára is. Castel kifejtette továbbá, hogy a Nyugat beleesett a Fukuyama-csapdába: véleménye szerint Oroszország háborúja bizonyítja, hogy jelen korunk mégsem a történelem vége. Az elemző aláhúzta: a küzdő felekről annyit lehet elmondani, hogy végső soron két posztszovjet, korrupt alakulat, amelyeknek megvannak a saját despotái, ugyanakkor Ukrajnát "leöntötték egy vékony NATO-mázzal, hogy könnyebb legyen lenyelni ezt a gyógyszert".
Ki áll nyerésre?
Amerikai szempontból ez a rengeteg milliárdos kérdés, ukrán és orosz szempontból pedig a csak emberi életekben mérhető probléma. A KKI kerekasztalánál erre a kérdésre azonban nem született egzakt válasz, a háborús felek ugyanis annyira különbözően tekintenek az eseményekre, hogy még ebben a kérdésben sem lehet egyértelműen állást foglalni.
Castel szerint Oroszország az ukrán hadsereg megsemmisítésében méri a sikert, míg az ukránok a megvédett (esetleg visszafoglalt) terület mennyiségében. Csiki szerint az is árnyalja a helyzetet, hogy mivel a felek érdekei alapvetően kizárják egymást, ezért gyakorlatilag nem is érdemes végleges békekötésre számítani. A szakértő szerint ugyanis Ukrajna számára területeinek (nagyobbik részének) felszabadítása lenne a kielégítő, míg Oroszország mindenképp abban érdekelt, hogy legalább a már Ukrajnától elszakadt területek státuszát megvédje, így pedig legfeljebb fegyverszünetre lehet érdemes számítani, nem végleges békekötésre. Közelebbre tekintve Csiki szerint tavaszig nem látható olyan változás, ami döntően befolyásolná a konfliktus kimenetelét, így addig a lezárás sem várható opció.
Mi jöhet ezután?
Castel szerint az orosz hadviselés a clausewitzi három fázis alapelvét vethetik be (ukrán vezetés–ukrán hadsereg–ukrán nép elleni hadviselés). Ennek eszköze az energiahadviselés, amelynek lényege, hogy Ukrajna fenntarthatatlanná válik, ha Oroszország megsemmisíti az ország energiainfrastruktúráját. Amennyiben ez bekövetkezik, az elemző szerint azt az EU sem képes ellensúlyozni.
Csiki szerint el kell dönteni, hogy az oroszoktól vagy a megfagyástól félünk-e jobban Európában. Innen nézve ugyanis a szomszédunkban dúló háború a percepciók csatája is, éppen ezért véleménye szerint az európai energiaellátás fontos kulcspontja lehet a háború kifutásának.
Szóba került az alternatív véleménybuborékok jelentette fenyegetés is: Ukrajna folyamatosan a győzelem küszöbén áll a mainstream média szerint, ez azonban nem igaz. Az erről szóló híradások azonban megnehezítik az európai demokratikus diskurzust az EU védelmi képességéről. A szakértők szerint azért fontos kérdés ez, mert így véleményes, hogy mennyire lehet valós képet közvetítetni az egyes államok háborús felkészültségéről, védelmi képességéről a demokratikus döntéshozatalba. Csíki szerint az európai percepció az, hogy a jólét adott, így senki sem akar katonáskodni.
Az embereknek az alapvető elképzelése nem az volt, hogy katonáskodni akarnak, a konfliktusok Európán kívül történtek, azok hatásait is részben kívül lehetett tartani. Ennek megfelelően nem katonai, hanem szociális kérdések uralták a közérdeklődést. Ilyen a nyugdíj, munkahely, gazdaság kérdése
– húzta alá, megjegyezve: ez egyfajta amerikai függőségi helyzetbe levírozta a kontinenst.
Csiki szerint a nyugat célja a háborúval, hogy ne oroszbarát bábkormány kerüljön hatalomra; ezen kívül jelenleg nem lehet komolyabb célokat megfogalmazni. Így a már megszállt területek felszabadítása ukrán önerőből szintén nem lehet cél szerinte.
Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov
