„Prima gli italiani – első helyen az olaszok” – Rosonczy-Kovács Mihály a jobboldal lehetséges olasz győzelméről és a rendkívüli kihívásokról
Olaszországnak jelentős a nemzetközi kitettsége, Washington, Párizs, Brüsszel és Berlin rábólintása nélkül gyakorlatilag nem lehet kormányt alakítani – fogalmazott portálunknak adott interjújában Rosonczy-Kovács Mihály a vasárnapi olasz választások kapcsán. A Lengyelország- és Olaszország-szakértő kifejtette: ha tisztán jobbközép kormány alakul, akkor irdatlan nemzetközi nyomás és figyelem fog rá nehezedni, ami már csak Ursula von der Leyen pénteki fenyegető kijelentéseiből is kiolvasható. Hozzátette: lehet arra számítani, hogy az európai intézmények felől hasonló bánásmódban fog részesülni, mint a magyar vagy a lengyel kormány. Rosonczy-Kovács Mihály ugyanakkor arról is beszélt: bár nagyon nehéz helyzetben veheti át a jobboldali pártszövetség Olaszország kormányrúdját, ha képes megbirkózni a feladatokkal, egy olyan időszak következhet, amikor az olasz vezetők az olasz érdekekből fogják levezetni, hogy hogyan irányítsák az országot.
Rosonczy-Kovács Mihály Lengyelország- és Olaszország-szakértőt, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatóját kérdeztük a közelgő olasz választások kapcsán arról, milyen lehetősége van az abszolút többség megszerzésére a koalícióba tömörülő olasz jobboldali pártoknak, milyen kihívásokkal kell szembenézniük, hogyan alakul az olasz–magyar viszony és milyen változásokat hozhat a konzervatív erők megerősödése az országban.
A sajtó szinte készpénzként kezeli a jobboldal olaszországi győzelmét, Te ugyanakkor óvatosságra intesz. Mi áll ennek a hátterében?
Az óvatosság három tekintetben is indokolt. Való igaz, hogy az elmúlt bő tíz évben nem volt ekkora esély jobboldali győzelemre Olaszországban, a három nagyobb – a Fratelli d’Italia, a Lega és a Forza Italia – és egy kisebb konzervatív párt szövetsége többséget szerezhet az alsó- és a felsőházban is. Ami ezt esetlegesen megakadályozhatja, az egyrészt az Öt Csillag Mozgalom, azaz Giuseppe Conte mozgalmának jó kampányhajrája. Különösen délen szerepelhetnek jól, egyes körzetekben akár 20–25 százalékos, vagy még jobb eredménnyel. Másrészt ha ezekben a körzetekben az Italexit párt sok szavazatot el tud venni a jobboldalról, azzal nem várt egyéni körzetek kerülhetnek Giorgia Meloniék ellenfeleihez. Harmadrészt, ha a Demokrata Párt körüli balközép szövetség is hozza azokat a közép- és észak-olaszországi körzeteket, ahol esélyes, a listás eredmények tekintetében pedig 45 százalék alatt maradnak a jobboldali pártok, előállhat az a helyzet, hogy nem lesz abszolút többségük.
Erre a többtényezős, Giorgia Meloniék számára kedvezőtlen forgatókönyvre jelenleg kevés esély látszik, de nem kizárt.
Tegyük fel, hogy megvan az abszolút többség. Mi okozhat egy ilyen felhatalmazással rendelkező pártszövetségnek gondot?
Itt jön be a második rizikófaktor, a kormányalakítás. Már az sem lenne idegen és előzmények nélküli az olasz politikában, ha az egyik koalíciós partner felrúgná a választási szövetséget. Erre azonban most kisebb az esély; éppen Giorgia Meloni vádolja azzal a baloldalt, hogy csak a választások idejére kötötte meg a szövetséget és valójában átveri a választókat. Matteo Salvini is többször megerősítette, hogy ebben a koalícióban kívánnak kormányozni. Aki úgy tűnhet, hogy kicsit kibeszél a hárompárti összefogásból, az éppen Silvio Berlusconi. Többször is hangsúlyozta, hogy pártja a garancia az európaiságra, de valószínűleg mindezzel Berlusconi csak azokat a szavazókat akarja megszólítani, akiket esetleg sikeresen elidegenítettek azokkal az üzenetekkel, hogy „a jobboldal magyarhoz hasonló útra vezeti az országot”.
A baloldal kampányának ugyanis hangsúlyos eleme volt a magyar példával való riogatás.
Fontos tényező lesz Sergio Mattarella államfő, akinek az alkotmány nem köti meg a kezét a tekintetben, hogy kit kérjen fel kormányfőnek. Sőt, a gyakorlat szerint az elnök a miniszterek névsorába is bele tud szólni. Mattarellára elképesztő nyomás fog ránehezedni a nemzetközi tőke, a politika, a pénzpiacok és a média részéről.
Olaszországnak jelentős a nemzetközi kitettsége, Washington, Párizs, Brüsszel és Berlin rábólintása nélkül gyakorlatilag nem lehet kormányt alakítani.
Értelemszerűen minél nagyobb győzelmet arat a jobboldal, annál nehezebb lesz nem nekik adni a felhatalmazást.
Az is előfordulhat, hogy a különben is sokat támadott Salvini például nem kerül végül pozícióba?
A minisztériumok elosztása szempontjából kulcsfontosságú, hogy a Lega hogyan szerepel. Ha 10 százalék alatti eredményt ér el, a tárgyalási pozíciói is meggyengülnek a pártnak a tekintetben, hogy milyen tárcákat tudnak megszerezni. Melonin is nagy lesz a nyomás és a modus vivendi kialakításának kényszere a nemzetközi globalista erőkkel.
Salvini tehát lehet belügyminiszter?
Kérdés, hogyan alakul a koalíción belüli parlamenti aritmetika. Ha a Forza Italiának és a Legának is lenne annyi mandátuma, hogy esetleges kilépésükkel megszűnne a többség, fajsúlyosabb tárcákat kérhetnek maguknak. Salvini tisztában van a mostani lehetőségeivel, a miniszterelnöki szék jelenleg nem reális. Közösségi médiában elhelyezett posztjainak témái és kijelentései is arra utalnak, hogy szívesen lenne ismét belügyminiszter. Hangsúlyozza, hogy vissza kell álltani az illegális bevándorlásnak gátat szabó törvényeket, amelyeket minisztersége alatt szentesítettek, majd hatályon kívül helyezték őket.
Az illegális migráció megállítása a koalíció közös programjában is kiemelt helyen szerepel, Meloni is rendszeresen említi, így várható, hogy egy jobboldali kormány fel fog lépni a bevándorlás ellen.
A fellépés hatékonysága szempontjából viszont a kormánykoalíció színezete mellett valóban lényeges lesz a miniszter személye is.
Salvini és Orbán Viktor hagyományosan jó viszonya ismert, de mi a helyzet a többi jobboldali párttal?
Ami a leglényegesebb: mind a Fratelli és mind a Lega Magyarország mellett voksolt múlt csütörtökön az Európai Parlamentben.
A személyes viszonyokról elmondható, hogy Berlusconi és Orbán Viktor között régi a barátság, ami a ’90-es évekig visszavezethető. Salviniről fontos megjegyezni, hogy a magyar példával való folytonos riogatás ellenére a kampány során többször is kiállt Magyarország mellett, sőt, a magyar családpolitikát példaértékűnek nevezte Olaszország számára. Meloni, aki miniszterelnökségre készül, a kampányban óvatosabban fogalmaz.
Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy életrajzi könyvében a Fratelli d'Italia ifjúsági szervezetének éves találkozójának két évtizedes történetéből azt nevezte a valaha megtörtént legmeghatóbb pillanatnak, amikor Orbán Viktor felidézte az „Avanti ragazzi di Buda” kezdetű dalt, mint amely bizonyítja, hogy a két nép mennyire meg tudja érteni egymást. Miközben erről mesélt a magyar miniszterelnök, a hallgatóság egyre hangosabban kezdte énekelni a dalt. Ezt a jelenetet nevezte tehát a legmeghatóbbnak Meloni.
Térjünk rá a harmadik veszélyességi faktorra, mert arról még nem beszéltünk...
A harmadik kihívás, hogy mennyire fog tudni stabilan kormányozni a jobboldali szövetség, hiszen nagyon nehéz gazdasági helyzetben veszi át a stafétabotot a következő kabinet.
Ha ez tisztán jobbközép kormány lesz, akkor irdatlan nemzetközi nyomás és figyelem fog ránehezedni; ez már csak Ursula von der Leyen fenyegető kijelentéseiből is kiolvasható.
Lehet arra számítani, hogy az európai intézmények felől hasonló bánásmódban fog részesülni, mint a magyar vagy a lengyel kormány. Az olasz baloldalon is úgy kalkulálhatnak, hogy nem olyan nagy tragédia, ha most konzervatív kormány alakul, mert ha tavaszig összeomlik, utána évekig vagy akár évtizedekig lehet riogatni a választókat, hogy a jobboldal miatt gyűrűzött be a gazdasági válság, ők tehetnek az energiaellátási problémákról, a magas rezsiköltségekről.
Ha viszont sikerül a nehéz körülmények ellenére stabilizálni a működést, akkor arra lehet számítani, hogy egy olyan időszak következik el, amikor az olasz vezetők az olasz érdekekből fogják levezetni, hogy hogyan irányítsák az országot.
Gátat fognak szabni az illegális bevándorlásnak, felülvizsgálják a segélyezési rendszert. Olaszország visszatérhet egy munka alapú társadalomhoz, összehangban az olasz alkotmány első cikkelyével. Várhatóan meg fognak próbálkozni az igazságügyi rendszer megreformálásával is, és számíthatunk alkotmánymódosítási kezdeményezésekre is. Meloni arról beszél, hogy a politikai instabilitást orvoslandó Olaszországnak át kéne térnie egy olyan elnöki rendszerre, amelyben az államfőt közvetlenül választják. Ennek részletei azonban egyelőre homályosak, de feltehetően elindul majd egy diskurzus a kérdésben. Az biztos, hogy a jobboldalt az a szándék vezérli, hogy stabilabbá, jobban kormányozhatóvá tegye az országot, míg a baloldal kampányának egyik eleme, hogy megóvja az alkotmány jelenlegi formáját.
Az olasz választással kapcsolatban már a Süddeutsche Zeitung is azt pedzegeti, hogy túl sok jobboldali kormány van Európában és ez veszélyes. A svéd választás is mintha azt tükrözné, hogy jobboldali fordulat előtt áll Európa...
Az európai választópolgárok jelentős részében az az érzés erősödik, hogy nem hallatszik a szavuk Európában, illetve szeretnének közvetlen, minél erősebb demokratikus legitimációval bíró kormányokat választani.
A jobbközép erők fő üzenete éppen az volt a kampányban, hogy most a saját kezükbe vehetik a sorsukat a választók.
„Prima gli italiani – első helyen az olaszok” – szólt a Lega egyik jelszava. Meloni is azzal zárta a közös kampányt, hogy őt csak az érdekli, hogy az olaszok mit szeretnének. Ezzel párhuzamosan európai szinten azt lehet érzékelni, hogy
a globalista erők mintha tartanának a valódi demokratikus megmérettetéstől, és mintha számukra csak addig lenne szent a nép szava, amíg az nekik tetsző kormányokat választ.
A miniszterelnökök első útja mindig szimbolikus. Ha Meloni lesz az új olasz miniszterelnök, hová fog vezetni az első útja?
Láttam épp egy interjút, amelyben kikerülte a kérdést. A tanácsadói szerintem Párizst fogják javasolni neki. Mindenesetre attól függetlenül, hová utazik először, geopolitikai, európai kérdésekben jelentősen meg lesz kötve a keze.
Az viszont biztos, hogy ha jobboldali kormány alakul, az nyitottabb lesz Közép-Európa és Magyarország irányában.
Meloni a héten idézte II. János Pál pápa gondolatát, miszerint Európa két tüdővel lélegzik: az egyik nyugat-európai, a másik közép-európai.
Olaszország Közép-Európa felé fordulásával a német–francia hegemóniát próbálhatja ellensúlyozni?
Egy jobboldali kormány most Közép-Európában talál szövetségeseket az értékrendjének, Európa-képének képviseletében, és ezt érdemes lesz kihasználnia. Olaszországnak pedig az lehet a történelmi hivatása, hogy amellett, hogy ápolja a hagyományos nyugati kapcsolatait, egyfajta közvetítőként lépjen fel Közép-Európa és Nyugat-Európa között. Mind a kettőt érti és érzi, mind a kettő a sajátja, mind a kettő ott lüktet az ezerarcú Itália különböző részeinek történelmében. Ezt a közvetítő szerepet kiteljesítve hozzájárulhat Európa megerősítéséhez.
Vezetőkép: MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi
