Üres székek politikája, avagy miért hiteltelen az Európai Unió bővítési stratégiája
Az Európai Unió bővítési politikája az utóbbi években enyhén szólva sem mutatja az átgondoltság jeleit. Miközben a stratégiai fontosságú nyugat-balkáni csatlakozási kísérleteket és Törökország integrációját folyamatosan mellékpályára vezetik, addig Ukrajna felvétele a tagállamok közé prioritást élvez. Az elmúlt években tulajdonképpen csak egyszer mutatott némi eredményt a bővítéspolitika, a döntéshozatalban pedig az "üres székek politikája" sem képes már kifejezni a függetlenséget.
Az Európai Unió megnyitja a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával – jelentette be az Európai Tanács elnöke, Charles Michel múlt hét csütörtökön, december 14-én, miután az Európai Unió 26 tagállamának állam- és kormányfői egyhangúan támogatták a tárgyalások megkezdését. Orbán Viktor miniszterelnök az „üres székek politikáját” gyakorolta, amikor a döntéstől távolmaradt – olvasható a XXI. Század Intézet oldalán megjelent elemzésben.
Mint arra az írásban kitérnek, hatvan esztendővel ezelőtt a szabályok még lehetővé tették, hogy De Gaulle tábornok a jelenlét megvonásának politikájával túszul ejthesse a szuverenitás elveivel szembehelyezkedő, káros irányba tartó közösségi döntéshozatalt. Ma már az önrendelkezés védelmének nem állnak rendelkezésre ilyen kifinomult, ám mégis hatékony eszközei. A távolmaradás politikájának üzenete diplomáciai szempontból ma is erősebb, mint a vétó. Jogon túli jelentése, hogy Magyarország nem tekinti szuverénnek az Európai Unió eljárását és nem kíván osztozni egy olyan megalapozatlan döntéshozatal politikai felelősségében, amely nemcsak a tagállamok számára káros, de az Európai Uniót is hiteltelenné teszi.
Az elmúlt másfél évtizedben Horvátország volt az egyetlen olyan ország, amely a csatlakozási eljárás hivatalos megkezdésétől számítva majd nyolc éven át tartó tárgyalást követően 2013-ban sikerrel csatlakozott az EU közösségéhez. Törökország a csatlakozási tárgyalások 2005-ben bejelentett hivatalos megkezdése óta csaknem húsz éve vár az uniós tagságra. Montenegró csatlakozási tárgyalásai 2012-ben kezdődtek, az ország tíz év alatt három tárgyalási fejezetet zárt le. Szerbia lassan tíz éve tartó tárgyalásai többek között azért is akadoznak, mert a bizottság a tárgyalási fejezetek teljesítéséről szóló jelentés hatvanadik pontjában felszólította a szerb kormányt, hogy jogilag szabályozza az azonos neműek életközösségét, valamint a transzneműek nevének és nemének megváltoztatásának lehetőségeit. Izland három éven át tartó csatlakozási tárgyalásokat követően 2013-ban a tárgyalások felfüggesztése mellett döntött, majd visszavonta tagsági kérelmét.
A XXI. Század Intézet teljes elemzését a kérdésről ITT olvashatják.
Az Európai Unió bővítési politikájának az utóbbi időben talán egy komolyabb eredménye volt, mégpedig a Georgia számára kinyújtott kéz, amely Magyarország energiafüggőségén is jelentősen javított. Amint arról ugyanis ITT bővebben beszámoltunk, még tavaly októberben stratégiai nyilatkozatot írt alá Orbán Viktor és Irakli Garibasvili, Georgia miniszterelnöke, amelynek részeként Georgia támogatja Magyarország keleti irányú energiabeszerzését egy nagyszabású projektben, amelynek köszönhetően hazánk jelentős mennyiségű áramot importálhat Azerbajdzsánból, ami a háború és a szankciók okozta gazdasági nehézségek közepette kiemelt fontosságú a magyar energiabiztonság tekintetében.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
