Soros-módszer Ukrajnában és itthon: így terjeszkedik a hálózat Európában
Múlt héten került nyilvánosságra az a felvétel, amelyen az Action for Democracy nevezetű Soros-szervezet három kulcsfigurája, Kati Marton, Wesley Clark és Korányi Dávid beszélnek kendőzetlenül arról, hogy hogyan támogat az amerikai spekuláns különböző (politikai) projekteket Európában. A videón elsősorban a magyar választás befolyásolásáról van szó, Korányi például a fiatal választók mobilizálásáról beszél, valamint a politikai aktivizmus kérdése is szóba kerül. Utóbbit Ukrajnában sikeresen váltották guruló dollárra a különböző Soros-szervezetek.
Amikor 2014-ben Ukrajnában dolgoztam, George-dzsal csináltam. A Nemzetközi Válságcsoport kuratóriumában voltam akkor. Ezért is ismerek sok európait. És George finanszírozta a Nyílt Társadalom Intézetet Ukrajnában
– fogalmaz a múlt héten kiszivárgott videón Wesley Clark. A Mandiner felidézi: az ukrajnai háború kirobbanása után, 2022-ben Soros arról beszélt, hogy az orosz invázió – amelyben pedig minden bizonnyal szerepet játszott Kijev nyugati felfegyverzése az úgynevezett minszki egyezmény megkerülésével – a harmadik világháború kezdete lehet. Clark a videóban odáig elmegy, hogy azt állítja: Ukrajna nyugati felfegyverzése nyomán Kijev még a 2014-ben elcsatolt Krím félszigetet is „feltétlenül visszaszerezheti” az oroszoktól. Márpedig számos elemző elképzelhetetlennek tartja a Nyugat aktív fegyveres beavatkozását éppen annak a harmadik világháborúnak a kitörése nélkül, amellyel Soros riogatott.
Sajtóbeszámolók szerint Soros már 1989-ben, vagyis még a Szovjetunió összeomlása előtt megvetette lábát Ukrajnában. Módszerei ugyanazok, mint hazánkban vagy Lengyelországban is: a politikai befolyásolás a globális érdekcsoportoknak megfelelő, a liberális elveket követő irányban. Petro Porosenko például éppen azután került hatalomra, hogy 2014-ben a Soros-hálózat hathatós közreműködésével megbuktatták Viktor Janukovicsot, Ukrajna oroszbarát elnökét. Innentől egy jelentős jogalkotási befolyásolás nyomán jutottunk el odáig, ahol ma tartunk; részben az egész Európára kiterjedő tüntetéshullám gyökereit is itt kell keresnünk.
A 2014-es destabilizációs hullám, az azt követő orosz–ukrán konfliktus megalapozott Ukrajna külföldi kitettségének. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015-ben „forradalmi” ötlettel állt elő: segítik Ukrajnát, de valamilyen okból kifolyólag nem közvetlenül, hanem a biotechnológiai fejlődés terén. Ezért „csupán” annyit kértek, hogy az ország törölje el az akkor hatályos földvédelmi törvényt, ami az ország termőterületeinek dömpingszerű felvásárlását volt hivatott megvédeni. A jogszabály védelmi funkcióit folyamatosan gyengítették 2015 óta, lehetővé téve a nagy nyugati cégek korlátozott mértékű földszerzését, azt azonban végül csak Zelenszkij elnök helyezte teljesen hatályon kívül 2021-ben, azóta pedig az ország jelentős része három nagy cég kezébe került.
Már legalább egy évtizede cikkezik arról a nemzetközi sajtó, hogy Soros György aranyvagyonát is eladja és az árát inkább termőföldbe fekteti, ezzel kapcsolatban pedig maga a milliárdos is megszólalt, kifejtve: meggyőződése, hogy korunkban az egyik legjobb befektetés a szántóföld.
Maga a Bayer annak idején azzal indokolta a Monsanto felvásárlását, hogy a növekvő népesség, valamint a csökkenő termőföldek együttese a termelékenység fokozását sürgeti, az ehhez szükséges technikai–gyártói hátteret pedig csak mamutcégek képesek megteremteni. Ebből az indoklásból a népességnövekedés, ami igazán érdekes Soros szemszögéből: Európa – az amerikai kontinensen kívül – talán a legtermékenyebb földterület a világon. Csak a szóban forgó Ukrajnából a globális kukoricamennyiség tizenhat, a búza tizenkét százaléka származik. Világos tehát, hogy az európai agrárium az európai népesség akár többszörösének ellátására is képes lehetne, míg a világ más tájairól, például Afrikáról vagy a Közel-Keletről ugyanez nem mondható el – legalábbis a jelen állás szerint. A világ termőföldjeinek birtokosainak éppen emiatt a képtelenség miatt kifejezetten üdvös a népességszaporulat: egységnyi termékre minél magasabb az igény, annál magasabb az ár.
Azzal pedig, hogy a helyi megoldások helyett az önfenntartó gazdaságokra való rátelepedést szponzorálják a Soroshoz hasonló „filantrópok”, valójában csak saját befektetett eszközeik értékét és hozamát növelik. Amíg az élelmezési válság lokális megoldásai helyett a harmadik világbeli országok a globális ellátási láncok profitorientált kegyének vannak kitéve, addig a migrációra elköltött egy dollár többszörösen térül meg Soros Györgynek az agráriumban – pontosabban az élelmiszerellátás kitettségének fenntartásában – azzal, hogy a keresletet a világ minden pontján felhajtja.
A Soros-féle gazdasági érdek megjelenéséhez az ukrán mezőgazdaságban a bűnjel, hogy a segélyezés feltételeként az agrárium teljes kiárusítását szabta az IMF: Ukrajna a világ harmadik legnagyobb kukorica- és ötödik legnagyobb búzaexportőre volt, mély, dús, fekete talajával szinte bármit megtermel, ennek köszönhetően nagy mennyiségű génmódosított gabona előállítására képes. Erre a lehetőség is adottá vált Sorosék megjelenésével, hiszen néhány héttel Janukovics elnök leváltását követően meg is épült az első amerikai vetőmagüzem. Hogy néhány hónappal később az IMF éppen a génmódosított vetőmagok alkalmazásának biztosítását szabta az Ukrajnának szánt 17 milliárdos kölcsön feltételéül, nem tűnik véletlen egybeesésnek.
Fotó: MTI/Hofer László
