Az EU és a NATO átment PR-ba, pedig nem a szavaktól leszünk erősek, hanem a vastól - Pódiumbeszélgetés a megtépázott atlantizmus jövőjéről
A vita a nyugati érték. A 75 éves sikeres NATO nem vehet fel olyan pozíciót, hogy aki nem ért egyet velünk az ellenünk van - többek között erről is beszéltek az előadók 33. Tusványosi szabadegyetem és diáktábor "Az atlantizmus jövője. Transzatlanti együttműködés jelenkori kérdései" című beszélgetésen, amelynek különös aktualitást a NATO és az atlantizmus előtt álló kihívások adtak. Míg Demkó Attila arról beszélt, szerinte "az EU és a NATO átment PR-ba, pedig nem a szavaktól leszünk erősek, hanem a vastól", addig Fodor Gábor például azt hangsúlyozta, folt esett hazánk pedigréjén, amikor akadályozta a finn és svéd NATO-csatlakozást, pusztán a sértettségünkre hivatkozva, és Magyarország viszonya "jelenleg nem egyértelmű az atlanti szövetséghez".
A NATO korábban egy nyitott szervezet volt, amelynek egyik erősségét az jelentette, hogy szabad volt ellenvéleményt is megfogalmazni – többek között erre a megállapításra jutottak annak a pódiumbeszélgetésnek a résztvevői, akik az elmúlt években megtépázott atlantizmus jövőjének kérdését firtatták a 33. Tusványos nyári szabadegyetem és diáktáborban.
Az EU és a NATO átment PR-ba
Az atlantizmus és annak ideológiai megtestesülését jelentő NATO kapcsán Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője fogalmazta meg talán legélesebben a kritikáit, elöljáróban kiemelve, hogy fontos értéket vesztett azzal úgy a Nyugat, mint a közösség, hogy az ellenvéleményeknek nem ad teret. Mint Magyarország részben különutas politikája kapcsán hozzátette, lehet, hogy a magyar kormány „nem jól” fogalmazta meg a kritikáit, ugyanakkor a gyengeség jele, ha a különvéleményt, „az ördög ügyvédje” szerepét a NATO-n belül az egység megbontásaként értékelik. Demkó Attila szerint különösen igaz ez akkor, amikor kiderül, hogy a folyamatosan kritizált magyar helyzetértékelés közelebb áll a valósághoz, mint a többégi „vélemény”. Úgy vélte, az nem lehet nyugati érték, hogy hazánkat emiatt „büntisarokba” rakja az Európai Unió.
A vita a nyugati érték. A 75 éves sikeres NATO nem vehet fel olyan pozíciót, hogy aki nem ért egyet velünk az ellenünk van
-hangsúlyozta. Mint Demkó Attila kiemelte, az Európai Unióban és a NATO-ban most az az illúzió él, hogy szép szavakkal helyettesíteni lehet a harckocsikat.
Az EU és a NATO átment PR-ba, pedig nem a szavaktól leszünk erősek, hanem a vastól
– összegzett, hozzátéve, hasonlóan a gyengeség jeleit mutatja, ha olyan ígéreteket tesznek ezek a szövetségek, amelyeket nem tudnak teljesíteni, például Ukrajna NATO-, és uniós csatlakozását. Az elemző úgy ítélte meg, ha nem lesznek képesek hidegen értékelni a realitásokat, akkor kérdéses, hogy milyen lesz a NATO 2050-re. Megjegyezte, a szövetségnek számolnia kell az olyan középhatalmak felemelkedésével, mint Kína, vagy India, és a NATO csak akkor lehet erős, ha megtalálja a helyét az új világrendben. Kitért ugyanakkor arra is, tény, hogy az USA rengeteget költ hadi kiadásokra, de azt nem lehet tudni, hogy mennyi a katonai eszközök előállítási költsége, és az hogyan viszonyul mondjuk a kínai költségekhez és a fizetésekhez. Hozzátette, a NATO túlságosan magabiztos, ugyanakkor remélhetőleg okul majd az orosz-ukrán háború tanulságaiból, és fontolóra veszi, hogy jelen állapotában hosszútávon nem lesz a legerősebb védelmi szövetség.
Az atlantizmus a szabadság, a szuverenitás, az identitás megvédéséről szól(t)
A beszélgetésben Fodor Gábor, korábbi liberális politikus, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője az atlantizmus értékeivel kapcsolatban elsősorban hazánk helyes hozzáállását kérdőjelezte meg. Mint ugyanis kiemelte, az orosz agresszió is csak élesebben körvonalazza az atlanti kultúra „érdekek és értékek” mentén felálló rendszerét. Kifejtette, az atlantizmus a szabadság, a szuverenitás, az identitás megvédéséről szól, és egy olyan országnak, mint Magyarország, amely megtanulta, milyen a kommunizmus rabságában élni, ráadásul a háború közvetlen közelében fekszik, sokkal elkötelezettebbnek kell lennie a NATO iránt. Fodor Gábor kiemelte, míg a lengyelek erős szövetségesnek mutatják magukat, a magyar kormány konfliktusokat keres. Úgy vélte, folt esett hazánk pedigréjén, amikor akadályozta a finn és svéd NATO-csatlakozást, pusztán a sértettségünkre hivatkozva, ezért szerinte
Magyarország viszonya jelenleg nem egyértelmű az atlanti szövetséghez.
Fodor Gábor arról is beszélt, a NATO a civilizációt védi, amelynek fundamentuma a szabadság, a szabad vita lehetősége. Ugyanakkor úgy vélte, a NATO-nak nincs alternatívája, mivel az USA annyit költ fegyverkezésre, mint az utána következő kilenc másik ország. Kiemelte, szerinte hazánknak bizonyítania kell elkötelezettségét, és ki kell mondania, hogy nem a NATO okozta az orosz-ukrán háborút.
Veszélyes irány az USA viselkedése
Csóti György a Magyar Atlanti Tanács elnöke az elvileg „érdekek és értékek” mentén szerveződő védelmi szövetség kapcsán magánvéleményként arra hívta fel a figyelmet, hogy az értékeket a relativizmus váltotta fel. Ez mutatkozik meg például azon a nyugati elváráson, hogy a gender-ideológiát lehetőleg minden szövetséges tegye magáévá és senki ne fogalmazzon meg ellenvéleményt sem. Úgy vélte, egyértelműen látszik a kettős mérce, hiszen minden kritika ellenére a szövetségen belül objektív megítélés szerint jó a magyar teljesítmény. Hazánk a beszerzések és fejlesztések terén éltanuló, példás a műveleti részvétele, ellátja többek között a balti légtérrendészetet, és a GDP-arányos ráfordításai tekintetében is teljesíti kötelezettségeit. Csóti György ugyanakkor kiemelte,
legitim kritika, legitim vita kérdőre vonni annak a folyamatnak a helyességét, hogy Ukrajna fegyveres támogatásával a tagállamok védelmi képességei meggyengültek.
Hasonlóképpen hibásnak nevezte „takaréklángon” táplálni a háborút, mert az teljesen tönkreteszi Ukrajnát, pláne annak fényében, mekkora kritika érte hazánk békemisszióját. Úgy vélte, szintén a legitim vita körébe tartozik, hogy az Egyesült Államok megnehezíti a szövetség működését, amikor megpróbálja egyes országokra rákényszeríteni az akaratát, párbeszéd helyett pedig nyilvános üzengetésben oktatja ki az ellenvéleményeket megfogalmazókat, amit veszélyes iránynak nevezett.
Újratervezés alatt
Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára hozzászólásában felidézte, száz éve alakult ki a transzatlanti együttműködés az angolszász országok között, ugyanakkor intézményes kereteket csak a II. világháború után nyert annak a felismerésnek a révén, hogy Európa és az Egyesült Államok védelme együtt közösen optimalizálható. Ez az összefogás nyerte meg végül a hidegháborút. Ugyanakkor kiemelte,
jelenleg a görög-római-keresztény erkölcsökön alapülő szövetség értékválságtól szenved, elmélyültek az érdekkülönbségek is, ezért bár annak tudatában, hogy nincs alternatívája a transzatlanti együttműködésnek, újra ki kell alakítani az értékek és érdekek közös rendszerét.
Az oroszok újragondolnák a hideghborút lezáró feltételeket
A NATO- eredetileg azon érdekek mentén alakították, hogy Amerikát bent, az oroszokat kint, a németeket pedig lent tartsa – idézte fel hozzászólásában John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke, aki kiemelte, a szövetség 40 éven keresztül igazi sikertörténet volt, hiszen Európa békésen fejlődhetett, sőt megalakulhatott az Európai Unió is. A Szovjetunió felbomlásával ugyanakkor számtalan bizonytalansági faktor jelent meg, és bár Oroszországnak is kedvezett szerinte, hogy az egykori tagállamok a NATO-csatlakozással lényegében stabilizálódtak, jelenleg az oroszok a hidegháborút lezáró szerződés újragondolását szorgalmazzák, illetve Ukrajna megtámadása is ezt a szándékot jelképezi. Megjegyezte, a NATO-t időközben érték olyan belső kritikák is, hogy pocsékolja a pénzt, és a gazdag nyugat-európai államok lényegében az amerikai fegyverekre támaszkodnak. John O’Sullivan ugyanakkor kiemelte,
Oroszország összekeverte biztonsági igényeit a terjeszkedéssel, hiszen az oroszoknak mindig lesznek szomszédai, akikkel hasonló konfliktusokat generálhatnak.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke felszólalásában azt emelte ki, igaz ugyan, hogy a NATO egy érdek és értékközösség, ugyanakkor az egyik tagállama, az Egyesült Államok egy világbirodalom. Ezért sem ártana a birodalmi érdekeket elkülöníteni a NATO egészének érdekeivel, így a szövetség reálpolitikát folytathatna.
Vezetőkép: MTI; a kép illusztráció
