Csúcsos lepedőktől a pizzakapuig: a Demokrata Párt rövid története
Nagy utat tett meg USA két nagy pártja. Miközben Republikánus Párt a gazdagok pártjából gyakorlatilag munkáspárttá lett, a Demokrata Párt faji szegregációban utazó, a Ku-klux-Klánnal szoros kötelékben repülő, a csórók szavazataira hajtó pártból lett egy kizárólag a felső középosztálybeliek érzelmeit megmozgató életmódpárt.
Az Amerikai Demokrata Párt története a 18. század végével vette kezdetét. A párt elődjét, a Demokrata-Republikánus Pártot Thomas Jefferson és James Madison alapította az 1790-es években, elsősorban azzal a céllal, hogy ellensúlyozza Alexander Hamilton és a Föderalista Párt erős, központosított szövetségi kormányzás felé vezető törekvéseit. Jefferson és támogatói a kisebb állami beavatkozás mellett álltak, és az ültetvényes déli világra helyezték a hangsúlyt, az ottani elit adta a legjelentősebb bázisát a pártnak. Az USA-t alkotó államok jogainak védelmére,és a rabszolgatartás fenntartására koncentrált.
A Demokrata Párt fontos szerepet játszott a rabszolgaság megőrzésében. Az 1800-as évek elején, különösen Jefferson elnöksége alatt (1801–1809), a déli államok gazdasága erősen függött a rabszolgaságon alapuló mezőgazdaságtól. A párt politikai platformja sokáig támogatta a rabszolgaság intézményét és annak kiterjesztését új államokra, mivel ezzel kívánta biztosítani a szavazóbázisát. Az 1820-as években a Demokrata Párt megerősödött Andrew Jackson elnökségével, és egyre inkább a fehér demokratikus szabadság eszméjét hirdette, amely nyilvánvalóan csak a fehér férfiakra vonatkozott. A színeseket és a nőket kirekesztették.
A Demokrata Párt a polgárháború után is maradt a faji szegregáció híve, a déli államokban a fehér felsőbbrendűség apologétájaként lépett fel, és különösen az 1870-es évek rekonstrukciós korszakától kezdve egy sor jogszabályt hozott létre, amelyek biztosították a faji elkülönítést, az úgynevezett „Jim Crow-törvényeket”. A déli államokban 1877-re valamennyi volt konföderációs államban a demokraták nyerték meg a választásokat, összefüggésben azzal, hogy 1867-ben megalapították a Ku-Klux-Klant, amely akasztásokkal, lincselésekkel, gyújtogatásokkal biztosította, hogy a republikánusok és a négerek ne vegyenek részt a közéletben.
Az 1930-as évektől kezdve, Franklin D. Roosevelt New Deal politikája alatt a Demokrata Párt fokozatosan változott. Bár a párt még mindig déli fehér bázissal rendelkezett, a gazdasági válság hatására új irányba mozdult el, és egyre inkább a társadalmi és gazdasági reformok támogatója lett. A polgárjogi mozgalom az 1960-as években szintén jelentős változásokat hozott a Demokrata Párt politikájában. Az 1964-es Polgárjogi Törvény és az 1965-ös Választójogi Törvény elfogadása után a Demokrata Párt egyértelműen elkötelezte magát a faji egyenlőség mellett. A harmadik nagy pólusváltás pedig Obama időszaka alatt következett be, aki a kisebbségek képviselete mellett mindenféle olyan idétlenséget helyezett a politikájuk középpontjába, amelyik teljesen érdektelen mindenki számára a felső középosztálytól lefelé. Nem véletlenül kötik össze a Demokrata pártot a pizzával, a pedofilok védelme és babusgatása is fontos része lett a teljesen elmebeteg identitáspolitikájuknak.
