Pesti Srácok

Csattanósra sikerült a legújabb grúz vicc

Azon kevesek közé tartozom, akik örültek, mikor Grúziát átkeresztelték Georgiára, mert nagybátyám a szovjet hadseregben szolgált, ahonnan rengeteg olyan viccel tért vissza, amelyek azzal kezdődtek, hogy a ... (kívánt negatív kifejezés beillesztendő) gruzin ezt vagy azt csinálja. Tekintve a poszt-szovjet országban jelenleg történő, vagyis inkább ismétlődő, eseményeket, sajnos Tbiliszi megint úgy néz ki mint egy grúz vicc.

Ismerik azt a viccet a gruzinról, akit az amerikai bezavar a medve barlangjába, aztán mikor félig agyonverve kijön kijelenti, hogy győzött és visszamenne? Nem? Akkor 2009 óta nem olvastak híreket.

Tbilisziben ugyanis pontosan ugyan az ismétlődik meg, mint az orosz-grúz háborút megelőző színes forradalom során. Akkor is volt egy választás, amit egy oroszbarát párt nyert, akkor is elindítottak egy színes forradalmat az ellenzékiek hathatós amerikai hátszéllel. A másfél évtizeddel ezelőtti majdanozás (Majdan előtti majdanozás), még sikeres volt. Ennek lett következménye, hogy Grúzia ígéretet kapott a NATO- és EU-csatlakozásra, hirtelen nagyon demokratikus jogállam lett, majd ezektől az ígéretektől feltüzelve nekiugrottak Oroszországnak, nem, nem mi mondjuk, az ENSZ is kijelentette, hogy ők voltak a támadó fél.

Az egy hétig tartó háború során Moszkva de facto annektálta Dél-Oszétiát és Abháziát, Grúzia kicsit magába szállt, csináltak egy előrehozott választást, a nyugatbarát Szakaasvilit a szolgálatok átejtőernyőzték Ukrajnába (Odessza kormányzója lett, minek ide állampolgárság), az orosz-grúz viszony rendeződött, és több, mint tíz éven keresztül Grúzia szépen lavírozott Kelet és Nyugat között, amiből gazdaságilag is jól jött ki.

PestiSracok facebook image

Időközben azonban kitört egy háború Ukrajnában (a grúz színes forradalom forgatókönyvét követő eredeti Majdant követően), és az atlanti hatalmaknak kellett egy újabb előretolt helyőrség Oroszországgal szemben. Így esett, hogy a grúziai választásokat követően, amit a már jóideje hatalmon lévő kormánypárt nyert az államfő, aki egyébként Franciaországban született és ott is nevelkedett (ennek ellenére azonban teljesen kizárt, hogy ügynök lenne, ugyan), nem hajlandó hitelesíteni a választás eredményét.

Meg is jelentek Tbilisziben a tüntetők, akik, nem találják ki, de francia és ukrán (!!!) zászlókkal kezdték követelni a demokráciát és a jogállamot. Amire természetesen a grúz rohamrendőrök reagáltak:

Amint az a fenti videón is látszik a rohamrendőrök nem finomkodnak, ez mondjuk egy poszt-szovjet ország esetében nem is meglepő. Szalome Zurabisvili, a franko-grúz államfő azonban ennek ellenére kijelentette, hogy az "egyetemisták már megtették a dolgukat, most az iskolásoknak kell kimenniük az utcára". Szalome (a bibliai allegóriákat most hagyjuk) valószínűleg azért érezné jól magát, ha a rendőrök gyerekeket vernének, mert az jól mutat a nyugati tévékben.

De mindez tulajdonképpen csak egy ismétlés, és bárhogyan is záródjanak a tüntetések, nagyobb összegben mernénk fogadni arra, hogy nagyjából tíz év múlva mindez újra megismétlődik. Forradalom lesz, legfeljebb más színű. Ilyenek ezek a grúz viccek...

Fotó: Telegram

Ajánljuk még

Húsz éve verték agyon Simon Tibort, a Fradi legendáját – Gyilkosai túl olcsón megúszták

Sport 2022 április 23.
Húsz éve, 2002. április 23-án hunyt el Simon Tibor 16-szoros válogatott labdarúgó, a Ferencváros legendás hátvédje. Az „elhunyt” szó persze sántít, hiszen a Fradi játékosát agyonverték. Magyar György, az egyik tettes védője korábban Szabó Gergő kollegánknak így foglalta össze az eseményeket: ezek a lények puszta szórakozásból vertek halálra egy menekülő, bocsánatot kérő és életéért könyörgő embert, majd ott hagyták saját vérében a flaszteren.

A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (III. rész) – Ihász Gábor és a legnagyobb zenész-sztori a Kádár-rendszerből

Magyar ugar 2023 október 3.
Az egykor szebb napokat megélt, nem csak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek és Flipper Öcsi került sorra. Előbbiről azt írtam, hogy egy „anomália” volt, hiszen valójában semmi nem predesztinálta volna arra, hogy sikeres zenei előadó legyen, ám ez, ha csak rövid időre is, de mégis megtörtént. Utóbbi viszont igazi zenei-színpadi embernek született, gargantuálisan nagy sztár kellett volna, hogy legyen, és egy rövid ideig tényleg ott is volt a csúcson, de önsorsrontó hajlamai sajnos átvették az irányítást az élete fölött, és 46 évesen maga mögött hagyta ezt a világot.