Pesti Srácok

Minél távolabb van Ukrajna, annál szerethetőbb

null

Izgalmas kettősséget produkál az ukrán diplomácia: közvetlen szomszédaikkal és európai partnereikkel primitív és agresszív hangnemet ütnek meg, tengerentúli irányba pedig csöpögős, nyálas hűségnyilatkozatokat tesznek, hátha így Grönland vagy Kanada helyett Ukrajna lesz az USA biztonságpolitikai kulcsterülete vagy 51. tagállama. Ezért akar Zelenszkij ma ukrán tűzoltókat küldeni Los Angelesbe, miközben Szlovákiát, Ausztriát és Magyarországot ellenségként kezeli, akiknek bűnhődniük kell az oroszok miatt.

Ukrajna állítólag a függetlenségéért és a szabadságáért harcol a területi integritása mellett. Az utóbbiban legalább van némi igazság, bár jókora ökörség volt tőlük, hogy az azt békés eszközökkel helyreállítani kívánó minszki egyezményt ugyanúgy értelmetlen papírfecniként kezelték, mint ahogy manapság a budapesti memorandumról beszélnek. Sosem az eszükért kedveltük őket, pláne, hogy nem is kedveltük őket soha.

– jelentette be az X-en Volodimir Zelenszkij az egyik napi bejelentkezésében. Kivételesen most nem a szlovákokat vagy minket fenyegetett, nem a fronthelyzetről osztott meg biztató híreket, nem tarhált, nem ordítozott káromkodva senkivel, hogy nem adnak neki eleget a mindenből is, hanem párás szemmel biztosította az amerikaiakat, hogy ő készen áll megmenteni őket. Nehéz ügy lesz ez, mondom is, miért.

PestiSracok facebook image

Egyrészt ott van az az igen feltűnő kis gond, hogy – tekintettel az oroszok huligán természetére, melynek részeként előszeretettel lövik a kettős felhasználású infrastruktúrát a hadi üzemet és vezetési pontok mellet a hátországban –, az elektronikusan megzavart vagy elhárított drónok és rakéták kivétel nélkül vagy lakott vagy lakatlan területre zuhannak. És ott bizony olyankor oltani kell, illetve kihúzni a romok alól a szerencsétlen és ártatlan civileket. Vagyis tűzoltókból pont annyira nincs Ukrajnában felesleges kapacitás, ahogy Kaliforniában sem volt, amikor ellenkező irányba adományoztak.

Másrészt Ukrajna sose lesz kulcsterülete az amerikai biztonságpolitikai érdekeknek. Az Grönland és a Panama-csatorna, nem véletlenül ezekkel foglalkozik Trump, és nem pedig az eurázsiai sztyeppe dél-nyugati részével, ami fontos Oroszországnak és fontos Európának, de egészen lényegtelen az USA számára. Az csak és kizárólag az ideológiai üzemanyagtól félrement imperializmus miatt volt eddig érdekes. Sőt, mondok egy szomorúbb tényt is, mivel Kijev eldöntötte, hogy az ő területén bizony az oroszok nem szállíthatnak semmit nyugati irányba, a jogos biztonsági igényeinket túl minket se kelljen, hogy érdekeljen Ukrajna sorsa. Ha nem rajtuk keresztül áramolnak a szénhidrogének, akkor mégis mi szükségünk van rájuk? Építse újra és fegyverezze az Ukrajnát, akinek végtelen elköltetlen pénze van!

A párás szem és a negédes hangnem persze segít birizgálni az infantilizmusra és szépelgésre hajlamos, illetve ezekkel megragadható romantikus amerikai néplelket. Meg az is érvényes felismerésnek tekinthető, hogy néhányan berágtak az amerikai kormányra, amiért se Hawaiit, se Észak-Karolinát nem építették újjá, Los Angelest is magára hagyták, miközben Ukrajnát kitömik dollármilliárdokkal. Nyilvánvalóan lépni kellett, mert ha az amcsik kiszeretnek valakiből, akkor ott nehéz újrakezdeni.

Semmi kifogásunk nem lehet azért, amiért Zelenszkij próbálja megőrizni a jó viszonyt az USA-val. Okos és ügyes húzás volt a 150 tűzoltó felajánlása. Csak elvárnánk, hogy velünk is ennyire kedvesen, udvariasan, kulturáltan és – figyelem, konyhamarxizmus következik! – a saját érdekeit felismerve beszélne. Mert igaza van Ficonak, rajtunk is múlik Ukrajna jövője. Ha továbbra is ekkora taplók, továbbra is azon szorgoskodjanak, hogy tönkremenjünk, energia nélkül maradjunk, ha továbbra is dezinformációkat terjesztenek az orosz kapcsolatainkról, ha továbbra is fenyegetnek, akkor bizony a nyugati integrációt is odatehetik a területi integritásuk mellé a polcra, a soha meg nem valósuló vágyaik közé.