Amerikai szemében Európa egy parazita kontinens
Miközben a kínai és amerikai mesterséges intelligenciák verekednek egymással, az Európai Unió a PET-palackhoz rögzített kupakokkal törődik. Fotó: Facebook
Nagyon meghatódtunk J.D. Vance amerikai alelnök szavain, melyben a szólásszabadság és a demokrácia megtartását ajánlotta Európa, különösen a német elit figyelmébe Münchenben. És gúnyosan nevettünk, amikor a német politikai elit egy emberként válaszolta neki, hogy NEIN! Csak hát messze nem arról van szó, hogy az önfeláldozó amcsik megint megmentik Európát saját magától.
A német vezetésű Európa kiszámolta Brüsszelben, hogy nincs szükségünk sem iparra, sem mezőgazdaságra, sem olyan társadalomra, amely képes társadalomtudósokon és aktivistákon túl egyéb munkavállalókat is kitermelni magából. Mert pénzt nem munkával kell előállítani, hanem büntetésekkel és szabályozásokkal.
Ezért nincs európai AI, ezért nincs európai közösségi média, ezért nincs semmi 21. századi ötlet a kontinensen. Van helyette szabályozás.
Nem vicc, az európai versenyképességről szóló pogácsaropogtatások közben a kontinens elitje mindig büszkén megjegyzi, hogy a világon először mi szabályoztuk a mesterséges intelligenciát. Nem kitaláltuk azt, nem fejlesztettük, nem megépítettük, nem szolgáltatást csináltunk belőle, hogy értékesítsük világszerte, hanem jól megszabályoztuk. Amit úgy képzelünk, hogy majd leleplezzük Musk Grokját, hogy dezinformációkat terjeszt mondjuk Annalena Baerbock kisasszony szellemi képességeiről, és aztán kiszabunk rá egy kolosszális büntetést, aminek azonnal a seggére verhetünk, elkölthetjük melegjogi szervezetekre és korrupcióellenes NGO-kra, mert azok fontosak.
A dezinformációk, az orosz befolyásszerzési kísérletek, a tényellenőrzés mind-mind azt a célt szolgálják, hogy a bürokraták szabályozhassanak, aztán büntetéseket szabjanak ki. És elégedetten hátradőlnek, hogy ezt
„megcsináltuk, dolgozzanak a hülyék meg a szegények!”
Erre most jön az a J.D. Vance, és nekiáll a szólás- és véleményszabadságról meg a demokratikus versenyről papolni nekünk.
A németek persze felháborodtak, Merz kerekperec kijelentette, hogy a demokrácia nem része a dezinformáció és a szélsőjobb, azokat büntetni és üldözni kell. Persze tudja ő is, hogy vékony a jég, mert az AfD nem győzhet ugyan, de azért jelen kell lenniük a közéletben, hiszen az amerikai vállalatokat az AfD üzeneteinek közvetítése után lehet sarcolni.
Az új amerikai adminisztrációnak ez nyilván marhára nem begyere, csak még mielőtt elalélnánk a csodálattól, hogy milyen derék emberek is ezek ott a tengeren túl, mennyire aggódnak a mi szólás- és véleményszabadságunkért, legyünk képben: marhára nem érdekli ez őket.
A Trump beiktatásán vigyorgó techmilliárdosok nagy ívben tesznek az európai demokráciák minőségére, ők millió dolláros büntetéseket nem szeretnének fizetni.
Vance semmi mást nem követel, mint az EU szabályozásainak leépítését és a büntetési tételek eltörlését. Hogy az amerikai tulajdonban lévő technológiai cégek által megtermelt milliárdokra ne repüljön rá az öreg kontinens parazitaként.
Lesz-e ettől nekünk saját mesterséges intelligenciánk és saját twitterünk? Nyilván nem, de legalább Brüsszel sem tudja lehúzni őket. A mozgásterünk kicsit bővül, lehet szabadabban írni és gondolkodni, bónuszként a szomszéd tehene is megdöglik.
De ettől Európa továbbra is egy kiszolgáltatott, megújulni képtelen, másokat lehúzni akaró kontinens maradt Amerika szemében, és sajnos jól látják.
