Ukrajna legyen Kelet-Európa kozák tábora!
Az orosz-ukrán háború kitörését követően – és lényegében azóta is – a televízió csatornákon számtalan geopolitikai elemző próbálta megjósolni, hogy mikor és hogyan fog véget érni ez a véres katonai konfliktus, valamint hogy milyen katonapolitikai tervezetek fognak lezajlani a jövőben. Nem telik el úgy hét, hogy a szakértők újabbnál újabb lehetséges forgatókönyveket ne ismertetnének a téma hírfogyasztó közönségével. Pár napja egy érdekes, új fogalommal találkoztam: „kozák tábor”. (Különösen érdekes ez a megközelítés annak a fényében, hogy a hírek szerint nemsokára találkozik Trump és Putyin. /a szerk./)
"Hunyadi János" cikke
Az egyik kereskedelmi csatorna szakértője vázolta fel azt a lázálmos európai elképzelést, hogy Ukrajnát lényegében egy kozák táborrá szeretnék átalakítani. Mit is jelent ez? Nem mást, minthogy a XXI. század egyik európai országát az ókori spártai állam mintájára kell formálni, vegyítve egy kis ukrán történelmi hősiességgel. Így a lakosságnak egyetlen feladata és kötelessége legyen a folyamatos harci készültség és a hősi halál az ellenséggel vívott csatában.
Miután végig hallgattam ezt az új agyrém elképzelést, kicsit nevettem is magamban, mert úgy gondoltam, ilyet nem lehet letolni az ukrán társadalom torkán. Elméletemre azonban hamar rácáfolt egy bizonyos Volodimir Pilipenko ukrán ügyvéd, aki a Novosti.LIVE című adásban a hadiállapot utáni időszakról beszélt. A jogász elmondása szerint a tűzszünet és a hadiállapot megszüntetése nem jelenti a határok megnyitását a hadkötelezett férfiak számára. Indoklása szerint erre azért van szükség, mert idézem:
Nem zárjuk ki, hogy a hadiállapotot akár egy nappal annak eltörlése után ismét bevezetik. Nem tudhatjuk, hogy Oroszország mit fog lépni”
A félelem jogosnak is tekinthető, azonban nem vagyok arról meggyőződve, hogy helyes lépés lenne. Az ukránok hősiességét nem lehet kétségbe vonni, mert amit lehetett, megtettek az orosz támadással szemben, de a lassan három éve tartó háború kimeríti az elszántság forrását. A jogász úr továbbá azon véleményének is hangot adott, hogy
Ezzel
Véleményem szerint Pilipenko úr téved, hiszen a történelem során megkötött békék és egyezmények túlnyomó többsége megmutatta, hogy az aláírt papír annyit ér, amennyire az aláíró felek, valamint azok az országok, amelyek garantálják a szerződés pontjainak a betartását, hisznek benne.
Én bízom benne, hogy a 2025-ös év lesz a politikai racionalitások éve: sikerül megoldani azokat az ellentéteket, amelyek gerjesztették a háborút és visszatérhetnek a normális, szürke hétköznapok az ukrán és orosz emberek számára egyaránt.
Vezető kép: Dán kiképzőtisztek felügyelik az ukrán katonák gyakorlatozását Kelet-Angliában 2024. március 14-én. MTI/EPA/Ritzau/Bo Amstrup
