A leendő német külügyminiszter már az Anschlusst tervezi Magyarországgal, hogy létrejöhessen Großeurope
Az új német vezetés szeretné elérni, hogy az összes európai egyesüljön egy nagy birodalomban, de terveikben akadályozza őket Magyarország szuverenista politikája. Adnak még egy esélyt, hogy jó útra térjünk...
A németek, mióta csak rájöttek, hogy máshol fogyasztható ételek és nők teremnek, egyesíteni akarják Európát. A mohóságból és irigységből született birtoklási vágyukat persze egy ideje már igyekeznek valami szebbe becsomagolni, mint mikor Alarik kifosztotta Rómát 410-ben. A múlt században fajelmélettel és a nemzetiszocialista ideológiával magyarázták át magukat más népek országába, ma pedig a válságok miatti történelmi szükségszerűséggel. De a központi elem mindig ugyanaz volt: a német népnek (fajnak) különös szerepet szánt a történelem, nekik kell vezetniük első körben Európát, aztán a világot. Ahogy Hans Baumann is mondotta volt:
„heute gehört uns Deutschland, und morgen die ganze Welt“
De ugyanezek a mondatok szerepelnek az SPD, A BÜNDNIS 90/ GRÜNE és az FDP között köttetett koalíciós szerződésben is. Abban úgy értekeznek Európa és a világ iránt érzett különleges felelősségükről, hogy abba minden makettkupola bepárásodik a bunkerben. De az új Fahrer, Friedrich Merz is ezen a vonalon maradt, görcsösen beszél Németország különleges szerepéről és felelősségéről, ami miatt nekik a világ összes országát és népét össze kell fogni német vezetés alatt, mert különben győznek a válságok.
A válságok persze bármilyenek lehetnek. A korábbi német koalíció a klímaválság miatt akarta egyesíteni Európát, Merz meg az oroszok és egyéb biztonsági kihívások miatt érzi, hogy nekik különleges szerepet szánt a történelem.
A leendő német külügyminiszterként emlegetett Wadephul ugyanakkor jelezte: a következő német kormány még egy kísérletet tesz arra, hogy Magyarországot – Orbán Viktor politikája ellenére – ismét szorosabban bevonja az európai együttműködésbe.
Mint mondta, Berlin egyértelmű gesztust fog tenni Budapest felé. A cél az, hogy a magyar kormány is felismerje: a részvétel az európai közösségben közös érdek, és nem egyoldalú engedmény. Szerényen nem is követel többet tőlünk, mint Berlin Bécstől Berchtesgadenben 1938. február 12-én: Magyarország kül- és hadpolitikáját össze kell hangolni Németországéval
A következő kormány még egyszer világosan ki fogja nyújtani a kezét Budapest felé. De azt is elvárjuk, hogy egyszer végre viszonozzák ezt, és kézfogásra kerüljön sor”
– jelentette ki Wadephul, tehát adnak még egy esélyt a békés megoldásra, mielőtt megindítják az Otto-hadműveletet. Kedvességüket némileg árnyalja, hogy Magyar Péter személyében akad egy Theodor Habicht lap is a pakliban, bár Merzék most Franz von Papenként próbálnak eljárni. De ott lóg azért a levegőben a CDU-SPD tengely az, amin Magyarországot barnára sütik, ha nem akarunk önkéntesen csatlakozni az azonos értékek birodalmához és az oroszok elleni jövőbeli harchoz. Wadephul egyelőre cilinderben és fehér kesztyűben folytatja azt, amit az antifák maszkban és vasbotokkal csináltak. A cél ugyanaz, a CDU frakcióvezető-helyettese, Németország következő külügyminisztere leszögezte, hogy
a nemzetközi válságok közepette nagy esély van arra, hogy Európa önmagára találjon és a nemzeti önzéseket háttérbe szorítsa.
Mert nagyon fontos neki, hogy az Európai Unió következő négyéves fegyverkezési tervéhez szükséges nyersanyagok, deviza-, szakmunkaerő- és ipari kapacitások mielőbbi biztosítása.
