Addig relativizálta a sajtó az atomháborút, hogy lehet, hogy kapunk egyet
Amióta kitört az orosz-ukrán háború hetente bukkan fel a sajtóban egy-egy főcím azzal, hogy "Putyin atomháborúra készül", vagy éppen azzal, hogy "Szükségesetén atomfegyvert is bevetnének a franciák/németek/angolok (nem kívánt törlendő), hogy megállítsák Putyint". Mindeközben a zseniális katonai szakértők arról értekeznek, hogy egy korlátozott nukleáris támadás még nem jelentené a világvégét, ugyan, nem is olyan rossz az, és ha ez az ára, hogy a kijevi gyerekkórház megússza, hát legyen. Csak az a baj, hogy mi itt Nyugaton annyira mindennapossá tettük a témát, hogy tőlünk keletebbre mindjárt elsülnek azok a rakéták.
A múlt hét folyamán 26 halálos áldozatot követelő terrortámadást hajtottak végre Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló részén. A tartományért India és Pakisztán már vívott egy háborút, annak lezárása után autonóm státusszal de Delhi fennhatósága alá került, ami természetesen Iszlámábádnak nem tetszett, az pedig még kevésbé, hogy a régió jogait 2019 óta folyamatosan korlátozzák, nemrégiben pedig mesterségesen megváltoztatták annak etnikai összetételét, mikor 84 ezer embert telepítettek oda India más tartományaiból.
Erre válaszolt vérengzéssel a Kasmíri Ellenállás nevű terrorcsoport. Igaz, felkészült terroristákhoz illően ők sem az indiai hatóságra támadtak, hanem békés civilekre, többségében turistákra. Delhi szerint Pakisztán támogatja a csoportot, Iszlámábád szerint India etnikai tisztogatást végez, amire az ellenállók válaszoltak, a két atomhatalom katonái azóta néha átlőnek a határon.
A nemzetközi helyzet egyre fokozódik
A két ország között robbanásig feszült a viszony, a pakisztáni védelmi miniszter, Khawaja Muhammad Asif pedig bejelentette, hogy úgy tudják, India támadásra készül, ezért mozgósították a hadsereget. És a jelek szerint úgy küldik a tankokat a határra, mintha nem lenne holnap:
És ami azt illeti, lehet, hogy nem is lesz holnap. India ugyanis azért nem küldi jelenleg ugyanúgy a határra a csapatait, mert azok már ott vannak. A rossz nyelvek szerint már három éve arra készülnek, hogy háború fog kitörni a régióban. Ami ránk is katasztrofális következményeket hozna, lévén atomhatalmakról van szó és bár Asif kijelentette, hogy országuk csak akkor használ nukleáris fegyvert, ha a létezésük is veszélyeztetve van, tekintve, hogy Indiának rengeteg olyan fegyvere van, amivel veszélyezteti a pakisztáni létezést, nem vagyunk nyugodtak.
Mert mi közünk nekünk ehhez?
Sok. Mert Rácz András minden relativizálásának ellenére egy limitált nukleáris összecsapás is tönkrevághatja a világot. Igen, mondhatjuk azt, hogy "már rengeteg atomfegyvert robbantottak fel, mégsem pusztultunk ki", ebből az eszmefuttatásból nagyon sok minden kimarad. Egyrészt az, hogy itt összesen legalább 350 atomrakétáról van szó. India 180-al, Pakisztán 170-el rendelkezik. Ennyi atomtöltetet egyszerre még soha nem aktiváltak. Még tizedennyit sem. Sőt, egyidejűleg még hármat sem.
Egy nukleáris összecsapás a két ország között mind India, mind Pakisztán végét jelentené. Amellett, hogy a szennyezett levegő, víz, a visszahullás az egész világot érintené, ha csak a gazdasági következményekkel számolunk, az is katasztrofális eredményekkel járna, tekintve, hogy Pakisztán és India határán van még egy olyan aprócska, elhanyagolható állam, mint Kína.
A humanitárius válság, ami Pekingre és a keleti államokra zúdulna, amellett, hogy a globális gazdaságok legnagyobbikává törekvő India megsemmisülne tulajdonképpen gallyra vágná a világkereskedelmet. Ha azt hiszik, hogy az orosz-ukrán háború okozta infláció rossz, akkor szorozzák meg tízzel. Csak a forintot ez esetben cseréljék ki patkányhúsra, vagy amivel éppen önök szerint fognak kereskedni egy posztapokaliptikus világban.
Nincs olyan, hogy limitált nukleáris összecsapás. Nincs olyan, hogy regionális atomháború, ha valaki megnyomja a gombot, és az ellenfelének is van rakétája, akkor mindenki megszívja. Ha pedig most azt várják, hogy konklúzióként megállapítsuk, hogy lesz-e egy ilyen háború a közeljövőben, arra inkább nem válaszolunk. Most inkább imádkozunk.
Fotó: Telegram;
