Hatalmas liberális feltámadás, óriási konzervatív bukás – Mi lesz most a Trump-hisztériától áthatott Kanadával
Ismét a liberálisok diadalmaskodtak a kanadai időközi választáson. Mark Carney-ék tizenegy mandátumnyi előnyre tettek szert, és ugyanennyi kellene még a többségükhöz. A biztos bukás helyett hirtelen nagyot fordult a világ Kanadával, az okok között elsősorban azt találhatjuk, hogy a konzervatív ellenfél hibát hibára halmozott a kampány során. Pedig az LMBTQ-emberek megtermékenyítésével házaló, a szólásszabadság korlátozására utaló egykori bankár, Carney is mindent megtett a választások elvesztéséért. Mindezek ellenére a Liberális Párt sorozatban negyedszer is megnyerte a szövetségi választásokat.
Egészen elképesztő fordulatokkal vették át a liberálisok a vezetést a kanadai időközi választáson, amellyel meg is nyerték azt. Habár még a hivatalos eredményre várni kell, néhány órája a liberális párt 11 mandátumnyi orrhosszal, 161 megszerzett hellyel vezet, szemben a Konzervatív Párt 150 mandátumával. Mark Carney kanadai miniszterelnök, aki Justin Trudeau idei lemondását követően vette át a hatalmat, már bejelentette a győzelmét, Pierre Poilievre, a konzervatív ellenzék vezetője pedig elismerte vereségét, mondván, Carney elegendő helyet szerzett ahhoz, hogy egy „borotvavékony kisebbségi kormányt” alakítson.
A többséghez egy pártnak a parlament 343 mandátumából 172-re van szüksége. Hogy ezt Carney eléri-e, az majd a feldolgozottság előrehaladtával kiderül.
A nagy fordulat
Hogy mekkorát fordult a világ – pontosabban Kanada – néhány hónap alatt, tökéletesen mutatja, hogy a Polymarket nevű elemzőcég a választói hangulatra alapozva januárban még mindössze 3 százalék esélyt adott a liberálisok győzelmére, ez pedig ma már csaknem száz százalékos.
És hogy ezt mi okozhatta?
Több lap is úgy tartja, Donald Trump Kanada elleni „kereskedelmi háborúja” indította el a lavinát, és amikor azt mondta, hogy az ország váljon amerikai állammá, akkor a kanadaiak „veszélyben érezték magukat.” Így a szavazók azt a pártot választották, amely a leghangosabban kiállt Trumppal szemben.
Az eredmény pedig magáért beszél: sajtóhírek szerint rekordszámú, 7,3 millió kanadai adta le szavazatát a választások napja előtt.
És itt érdemes kitérni a konzervatívokra. Poilievre ugyanis Trump-pártiként kampányolt addig a pillanatig, amíg az amerikai elnök ki nem jelentette, hogy Kanada amerikai állam lesz.
„Megvan bennem az erő és az okosság ahhoz, hogy kiálljak ezért az országért, és az üzenetem a beiktató Trump elnöknek az, hogy mindenekelőtt, Kanada soha nem lesz az Egyesült Államok 51. állama”
– mondta korábban Poilievre a CTV News-nak adott interjúban.
Innentől kezdve a konzervatív jelölt folyamatosan hangoztatta a Trumppal szembeni kételyeit, ami viszont hiteltelenné tette őt a választók szemében.
Poilievre néhány hete is azt írta az X-en:
„Trump elnök úr, maradjon távol a választásainktól. Kanada jövőjét csak a kanadaiak fogják eldönteni a szavazóurnáknál. Kanada mindig büszke, szuverén és független lesz, és SOHA nem leszünk az 51. állam. Ma a kanadaiak szavazhatnak a változásért, hogy megerősíthessük országunkat és kiállhassunk az Egyesült Államok ellen.”
A konzervatív vezető arra viszont nem gondolt, hogy két Trump-ellenes jelölt közül azt fogják nagy eséllyel megválasztani, aki a kezdetektől fogva, ezáltal hitelesebben képviseli a Trump-ellenességet.
Ráadásul a kanadaiak azt sem felejtették el neki, hogy eredetileg népszavazássá akarta módosítani az időközi választást a bezuhant népszerűségű Trudeau-ról, annak januári lemondása előtt.
„Decemberben meghaltunk és eltemettünk. Most kormányt fogunk alakítani. Marknak köszönhetően megfordítottuk ezt a helyzetet”
– mondta David Lametti, a liberális párt korábbi igazságügyminisztere a CTV-nek.
Mark Carney: a liberálisok között is az utolsó
Nem véletlenül nagy az öröm a liberálisok körében. A fent említett januári népszerűtlenségüket maguknak köszönhették, egészen pontosan Mark Carney-nek. Trudeau ámokfutása után Carney ugyanazt a politikát folytatta, mint elődje.
Egy liberális jelöltek között megtartott tévévitában Carney különösen kínos pillanatot okozott magának, amikor Kanada szerepét vitatták meg az izraeli–Hamász háborúban.
Miután ellenfele, Frank Baylis kijelentette, hogy egy palesztin államot a Hamász terrorszervezet beavatkozása nélkül kell létrehozni, Carney megjegyezte: „egyetért a Hamásszal”.
Ezután Chrystia Freeland miniszterelnök-helyettesnek kellett gyorsan közbeszólnia, majd magyarázkodnia, hogy pártjuk nem támogatja a Hamászt.
Ráadásul februárban Carney látszólag egyetértett egy bekiabálóval, aki azt állította, hogy Izrael népirtást követ el, hivatkozva Kanada Izrael elleni fegyverembargójára. Nem véletlen, hogy Netanjahu „felelőtlennek” nevezte Carney válaszát.
A fentiek pláne azok után voltak kínosak, hogy tavaly decemberben palesztinpárti támadók – egy éven belül másodjára – bombát robbantottak egy montreali zsinagógában, ahol csak a szerencsének volt köszönhető, hogy a támadásban senki nem sérült meg.
De ez még nem minden. Carney már korábban megígérte, hogy egy különleges megtermékenyítési programmal örvendezteti a kanadaiakat, igaz, eredetileg meddő párok megsegítéséről volt szó. Aztán ahogy jött a kampány időszaka, hirtelen a genderlobbi bizonyult fontosabb célközönségnek.
Ahogyan azt megírtuk, az in vitro, azaz élő szervezeten kívül elvégzendő megtermékenyítési (IVF) programot természetesen az adófizetők finanszírozzák.
“Ha szülő akarsz lenni, a kormányom segít megfizethetőbbé tenni. Új IVF-finanszírozási programot vezetünk be, amely segít fedezni a szokásos kezelési ciklus költségeit”
– jelentette be Carney az X-en.
Trudeau után Carney vet véget a szólásszabadságnak?
És ha ez nem lenne elég, egy nemrégiben ontariói Hamiltonban tartott kampánygyűlésen Carney gyakorlatilag kimondta, megválasztása esetén szembemegy a szólásszabadsággal. A kanadai The Hub-on megjelent írás rámutatott, a kormányfő azon sajnálkozott, hogy a „nőgyűlölet, az antiszemitizmus, a gyűlölet, az összeesküvés-elméletek tengere – az a fajta online szennyezés, amely az Egyesült Államok felől árasztja el virtuális határainkat.”
„A kormányom, ha megválasztanak minket, lépéseket fog tenni”
– jelentette ki Carney.
Ez nem csupán retorika volt. A metafora sokat elárul. Carney az online gyűlöletkeltést nem a diskurzus, a demokratikus feszültség vagy akár a bűnözés problémájaként írta le, hanem környezeti szennyezésként. Ebben a kontextusban a káros beszéd nem olyasmi, amit meg kellene vitatni vagy meg kellene cáfolni. Valami, amit szabályozni, semlegesíteni vagy meg kell tisztítani
– írta a lap.
Hasonló volt a gondolkodás a Trudeau-kormány online károkozásról szóló törvényénél is, amelyben az akkori kormányfő egy olyan átfogó szabályozási rendszert javasolt, amelyben egy új digitális biztonsági ombudsman jelölte volna meg, szűrte volna ki és nyomta volna el az állítólagosan káros tartalmakat. Ez a törvényjavaslat végül januárban elhalt a kanadai alsóházban.
A kérdés már csak az, hogy lesz-e többsége Carney-nak, hogy végigvigye ámokfutását vagy pedig Trudeau-hoz hasonlóan az alsóház akadályozza meg az őrültségeiben. Vélhetően napokon belül minden kiderül.
Kiemelt kép: Mark Carney. Fotó: AFP/NurPhoto/Artur Widak.
