Brit gyarmatosítás, Banglades és a természeti csoda a sivatag kellős közepén – Miért robbant ki a kasmíri háború?
Habár a szerda hajnalban kirobbant indiai–pakisztáni háború időzítése sokakban meglepetést okozott, valójában a két ország „közös” történelmét ismerve nem csoda, hogy kitört a konfliktus. A XIX. századi mogul és afgán uralmak, illetve a szikhek megjelenése éppúgy szította a tüzet, mint a brit gyarmatosítás és Banglades kiválása, de legfőképp az iszlám hit terjesztésének igénye és Modi lépése. A háború legfőbb célpontja, Kasmír ráadásul három hatalom kereszttüzében van, természeti kincsekben gazdag, turisztikai, gazdasági, stratégiai és katonai jelentőséggel bír.
Ha nem is óránként érkezik újabb és újabb hír az India és Pakisztán között kitört háborúról, két nap alatt egyre komolyabb harci cselekmények látnak napvilágot. Ám míg bizonyos értelemben az ukrajnai háború, illetve a gázai eszkaláció is a szemünk előtt zajlik, ezzel szemben a kasmíri konfliktus valami nagyon távoli harcnak tűnik első pillantásra, ami legfeljebb csak hab az amúgy is háborgó világ tortáján. Pedig ezt nagyon is komolyan kell venni.
De lássuk, hogy mi folyik egyáltalán a kasmíri térségben, és mi előzte meg a problémákat!
Indiai állam, muszlimokkal
A harc elsősorban India legészakibb állama, Dzsammu és Kasmír területi hovatartozása miatt folyik.
Bár a területi vita 1947 óta fennáll, akkor éleződött ki igazán Új-Delhi és Iszlámábád között, amikor 2019. október 31-én Narendra Modi indiai miniszterelnök úgynevezett szövetségi területté nyilvánította a térséget, gyakorlatilag megfosztva azt az autonómiájától.
A régió különleges státuszát ideiglenesnek szánták az ott uralkodó "háborús körülmények miatt", és deklarálták, hogy a szövetségi igazgatású területnek a lehető leghamarabb vissza kell térnie a szövetségi állami státuszhoz (ami adja egyben az autonómiához szükséges önrendelkezési jogokat).
Csakhogy ehhez papíron kizárólag Kasmírnak van joga dönteni, viszont Modi eltörölte alkotmányát, és két külön szövetségi kerületre – Ladakra, valamint Dzsammu és Kasmírra – osztotta fel. Így kiderült, nagy eséllyel nem csak ideiglenesen vették el Dzsammu és Kasmír autonómiáját.
És mitől különleges ez a terület? Két dologban is. Először is Dzsammu és Kasmír az egyetlen olyan indiai szövetségi terület, ahol a többség muzulmán vallású.
Másodszor pedig nem egy, hanem három hatalom igazgatása alatt áll: India és Pakisztán mellett Kína is jogot formálhat bizonyos területek ellenőrzésére.
Az atlasz.hu megjegyzi, Peking az 1962-ben kirobbant kínai–indiai háború megnyerése után elfoglalta a szövetségi terület északkeleti részeit, nevezetesen Akszáj Csin és Shaksgam Valley tartományokat, valamint Arunácsal Pradest is, kihasználva, hogy nem írták alá az 1914-es Simla-egyezményben foglalt ratifikációt, amely elismerte volna India fennhatóságát.
Ugyan az India és Kína közötti határvitákat nem oldotta meg, de csillapította, hogy India de facto tiszteletben tartja az 1962 után kialakult kínai ellenőrzési jogokat, még ha nem is ismeri el területileg magát a kínai fennhatóságot a vidék fölött.
Ez – ha nem is tartós békét, de – átmeneti megoldást eredményez a mai napig a két ország között.
De mi a helyzet Kasmírral?
Kasmír nyugati részét, pontosabban annak helyzetét a történelme bonyolítja.
A Kasmíri Fejedelemség a mogul és afgán uralmak után 1819-ben került a szikhek kezébe, akik frissen alapított államukat némileg szekulárisan, némileg a hinduizmusnak kedvezve rendezték be.
Mivel a két muszlim rendszer sikeresen terjesztette az iszlám hitet a térségben, így a szikhek ténykedése a lakosság jelentős részét sértette vallásában. Igaz, így is sikerült a hinduizmust bizonyos területeken meghonosítani uralmuk alatt annak ellenére is, hogy a térség rövidesen brit gyarmati státuszba került.
Egy évszázaddal később, a brit kivonuláskor a nagyobbrészt muszlim, negyedrészt hindu lakosú fejedelemség, immár Dzsammu és Kasmír néven maga dönthetett, hogy Pakisztánhoz, vagy Indiához csatlakozik, de 1947-ben a függetlenség mellett tették le voksukat.
Ám a frissen alapított India és Pakisztán mégis kísérletet tett politikai úton megszerezni a fejedelemséget.
Mindkét fél talált magának prominens szövetségest Kasmíron belül, aminek következtében politikai patthelyzet, majd háború keletkezett 1947 és 1949 között.
Akárcsak India, Pakisztán is egész Kasmírt követelte magának, sőt, mindketten még most is fenntartják ugyanezt az igényt.
Mint említettük, India valamelyest – részben és ideiglenesen – rendezte viszonyát Kínával, Pakisztán viszont már 1963-ban megállapodott a határviszonyáról a pekingi hatalommal.
A gyors megegyezés miatt Pakisztán és Kína is egy erősödő gazdasági együttműködést remélt, ám a rendre felmerülő infrastrukturális fejlesztéseket India folyamatosan gátolja arra hivatkozva, hogy azok sértik a meglévő területeit és geopolitikai érdekeit.
És akkor nem beszéltünk még egy nagyon fontos háborúról, amely a 2019-es indiai lépés előtt is komoly elhidegülést eredményezett Új-Delhi és Iszlámábád között.
1971-ben kirobbant az indo-pakisztáni háború az addig pakisztáni befolyás alatt álló Banglades felszabadításáért. A harcok bangladesi részről sikert arattak, majd 1972-ben Banglades és Pakisztán aláírta a Simlai Megállapodást, amelyben deklarálták, hogy vitáikat békés úton, kétoldalú tárgyalásokkal próbálják rendezni, és tiszteletben tartják a Kasmírban kijelölt Line of Control-t.
Ahogyan a Danube Institute blogja rámutat, ez a vonal nem számít hivatalos nemzetközi határnak, de a gyakorlatban elválasztja egymástól az indiai és a pakisztáni ellenőrzés alatt álló területeket. A megállapodás ugyanakkor nem oldotta meg Kasmír végleges hovatartozását, csak ideiglenesen befagyasztotta a helyzetet.
A jelenlegi szituációt tovább súlyosbítja, hogy Pakisztán hivatalosan is kilépett a Simlai Megállapodásból, ezzel megszüntetve azt az egyik utolsó jogi keretet, amely eddig – ha korlátozottan is – visszatartotta a feleket a nyílt katonai összecsapástól.
A Line of Control így ma egyre inkább frontvonal, mintsem a békés egymás mellett élés határa, ami az eszkaláció veszélyét minden eddiginél magasabbra emeli.
Miért fontos a terület a két országnak?
Ha már gazdaság, Dzsammu és Kasmír kifejezetten népszerű turisztikai látványosságnak számít. A Travel And Tour World cikke szerint az elmúlt két évben 4,4 millió látogatóval szárnyal, köztük 1,2 millió külföldi turistával, ami fellendíti a gazdaságot és a globális vonzerejét, de létfontosságú a munkahelyteremtésben és a regionális jólét fenntartásában és növelésében is. Olyannyira, hogy a dél-ázsiai térség legnagyobb turistacsalogató helye lett, és lehetőségei révén villámléptekkel fejlődik nemcsak turisztikailag, hanem gazdaságilag is.
A régió fontos hegyi átjárókat, valamint vízforrásokat – köztük az Indus-folyót – ellenőriz, amelyek különösen Pakisztán számára létfontosságúak.
Az jórészt pandzsábi országot nagyjából 230 millió fő lakja, és 350 milliárd dolláros költségvetéssel rendelkezik; egy főre jutó GDP-je mindössze ezer dollár. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Pakisztán hivatalos pénzneme, a rúpia egyetlen év alatt majdnem 40 százalékot veszített az értékéből a nagy valutákkal szemben, és az elmúlt években 40 százalék körüli infláció sújtja a lakosságot, akkor már érzékelhetjük, mennyire létszükséglet számára Kasmír teljes megszerzése.
A válság ugyanis olyannyira megviselte Pakisztánt, hogy 2025-re a külső adósságkötelezettségek fizetésképtelenségének szélére sodorta az országot.
Nem segített számára az IMF finanszírozása sem, amely hiába adott 7 milliárd dolláros kölcsönt Pakisztánnak, a Nemzetközi Valutaalap közölte, kölcsöne nem fordítható a korábbi, 16 milliárd dolláros kínai hitelek törlesztésére.
Jelenleg Iszlámábád vezetése 26,6 milliárd dollárral tartozik Kínának egy viszonylag nem túl magas kamat mellett.
Az IMF lépése azt eredményezi, hogy kár évtizedekre is eladósodhat az arab állam, amely ezt láthatóan jól érzékeli.
Kiemelt kép: Indiai-Pakisztáni háború. Kiemelt kép: Journals Of India
