Macron dollárért turnézik Ázsiában, de csak barátság-kobraszívre számíthat – Lenyomta a kínai hadiipar a franciát
Emmanuel Macron vasárnap Hanoiba érkezett, majd ezután Indonézia következik, végül Szingapúrba utazik, ahol részt vesz a térség legfontosabb védelmi konferenciáján, a Shangri-La Dialogue-on. Szavai szerint azért látogatja végig a térség országait, mert civilizált alternatívát kíván felmutatni a nagyhatalmi erőszakoskodással és Trump vámháborújával szemben. Macron stratégiai együttműködést kínál a védelem, az energiaátmenet, az innováció és a kulturális együttműködés területén. Fordítsunk franciáról magyarra: Macron beszart a kínaiaktól, és most próbálja megbűvölni a térség országait, hogy mégis inkább tőle vásároljanak fegyvert.
Történt, hogy India légiereje fekete napként tartja számon május 7-ét, amikor a Sindoor-művelet keretében berepültek Pakisztán légterébe, hogy ott legkevesebb három repülőgépet veszítsenek, amiből minimum az egyik egy négy és feledik generációs francia Rafale volt. Nem ötödik generációs vadászbombázó volt, csak négy és feledik, de a világ nemrégiben még az egyik legmodernebb és legképességesebb harci repülőgépeként tartotta számon. A pakisztáni légvédelem meg könnyedén lekapta.
A következmények részben közismertek: India és Pakisztán hamar megegyezett a fegyvernyugvásban. Részben pedig nem: Indonézia felmondta a 2022-es, 8,1 milliárd amerikai dollár értékű, 42 db Rafale beszerzésére vonatkozó szerződést. Mondván, minek nekik az a szar, ha van sokkal jobb (és talán olcsóbb) kínai J-10-es, ami könnyedén lekapja az égből a francia gépeket.
Macron persze szeret fegyvert eladni, és mindent mégsem tud rásózni Ukrajnára, hogy majd az EU-tól lehúzza az ellenértékét. Ezért kitalálta, hogy „új lendületet adna Franciaország ázsiai kapcsolatrendszerének”.
Persze nem maradhatott ki a jó kis propagandakampány sem. A német Bild napilaphoz rögtön kiszivárgott egy titkos indiai szakértői jelentés, amely szerint nem Pakisztán, hanem Kína játszott kulcsszerepet az indiai gépek megsemmisítésében. A jelentés szerint Kína nemcsak modern technológiával látta el Pakisztánt (micsoda felháborító tempó, hogy az exportált fegyverek birtokolják azokat a képességeket, amikért elkérték a pénzt), hanem „valós idejű elektronikus hadászati támogatást is nyújtott”. Utóbbi mondat kissé értelmezhetetlen, mert valós idejű a felderítési támogatás szokott lenni, illetve az, ami a harctéren éppen történik. Ha az átadott fegyverzet tartalmaz elektronikus zavaróberendezéseket is, az csak azért lehet valós idejű, mert bekapcsolták, és a használat az valós időben történt, nem a múltba utazva, de nem is a jövőbe ugorva. A magyarázat inkább arra szolgált, hogy elmagyarázzák a potenciális vevőknek, hogy a francia fegyverek csodálatosak, sokkal jobbak, mint a kínai versenytársé, csak a kínaiak csaltak, szabálytalanul léptek a sakktáblán, ezért a légigyőzelem érvénytelen. Az indonézeket ez nem hatotta meg különösebben, kiléptek a szerződésből.
Macron utazása a távol-keleti túrája egy kétségbeesett kísérlet. Megpróbálja szép szavakkal, nagy ígéretekkel, a szabályokon alapuló világrend a térségben egyáltalán nem hiteles és szimpatikus emlegetésével eladni a francia hadiipar termékeit.
Persze nem teljesen sikertelen ez az üzletpolitikai, amikor a rideg haszonelvűségbe (használható-e a fegyver éles helyzetben?) belekeverik a jogállamiságot, a morált meg a régi, szabályokon alapuló világrend iránt érzett soha nem halványuló szerelmet, csak éppen nem a volt gyarmatokon. Ott örülnek, ha még egyet belerúghatnak az európaiakba. Viszont hazai pályán sikeres Marcon, Ausztriában versenyben vannak a Rafale-ok. Ők nem vesznek F-35-öst, mert Trump, a Grippen meg nyilván nem jattolt eleget.
Vietnámban, Indonéziában, Szingapúrban meg marad Macronnak az ázsiai udvariasság, mint felmutatható siker – esetleg friss kobramájat is kap, amit csak a legnagyobb fehér barát kap arrafelé. (Dehogy, de a hülyékkel megetetik.) A pénzes szerződéseket viszont viszik a kínaiak.
