Az orosz légierő csupán egy apró, Fekete lovagként kiheverhető szúnyogcsípést szenvedett vasárnap (Figyelem: a cím iróniát tartalmaz)
Mostanában ritkán adtak okot dicséretre az ukránok. Vasárnap viszont olyan műveletet hajtottak végre, aminek nemcsak szűkebben vett katonai értelemben volt hasznos, hanem az isztambuli tárgyalásokon és a narratívák háborújában is hasznos lapként forgathatják.
Az orosz légierő egy este elveszítette a stratégiai bombázó légierejének minimum 10, de inkább 20 százalékát. Oroszország 120-130 stratégiai bombázóval rendelkezik, amiből 10 elvesztését ismerték el, az ukránok viszont 40 gép megsemmisítéséről beszélnek. Ha még az orosz számok állnának közelebb a valósághoz, akkor annyi Tu-95MSZ , A-50 valamint Tu-22M3 stratégiai bombázó kapott dróntalálatot, amennyire nem lehet csak úgy legyinteni, mint mikor harmadlagos fontosságú vasútvonalakat bénítanak meg 2-3 napra az ukránok. Ez bizony komoly vereség az oroszok számára. És nem csak katonai szempontból.
Az ukránok diverzáns akciója bebizonyította, hogy a távolság az aszimmetrikus hadviselésben pusztán üveggolyó. Teljesen mindegy, hogy 30 vagy 100 km-es biztonsági sávot hoznak létre Szumiban és Harkovban (bár amúgy is inkább az egész megyékre vágynak), az ukránok képesek csapást mérni mélységben. És még azokra a modern nyugati fegyverekre sincs szükségük, amik kapcsán az oroszok rendszeresen hisztériás rohamokat kapnak, ha szóba kerül az átadásuk. Nem mellesleg a Moszkvát is fenyegető NATO-eszközök érve is parkolópályára került, az ukránok saját erőből képesek Vlagyivosztokot is támadni.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem lehet kizárólag a harctéri realitásokkal foglalkozni Isztambulban.
Az oroszok persze a fronton jobban állnak, sőt, egyre jobban. Napról napra nyílik az olló a rendelkezésre álló erőforrások tekintetében. De a front mozgása nem minden, ezt most bizonyította be az ukrán fél. Meg azt is, hogy a tárgyalások során lehet úgy is erőt mutatni, hogy közben folyamatosan területeket veszítenek.
Így lehet helyzetből és erőből tárgyalni
A hajlandók koalíciójának tagjai rendszeresen deliráltak arról, hogy olyan helyzetbe kell hozni Ukrajnát, hogy erőből tárgyalhasson Oroszországgal. De ez az ő szájukból csak afféle morális iránytű volt, nem mellékelték hozzá az ábrát, hogy mit is értenek ez alatt. Leggyakrabban éppen gyengítették Ukrajna tárgyalási pozícióit az olyan kijelentésekkel, hogy a békekötés után is érvényben maradnak a szankciók, pláne az energetikai együttműködés tilalma, amivel csak azt érték el, hogy ez a fejezet lekerült a napirendről.
Kijev begyűjtötte helyette az aszimmetrikus stratégiai csapásmérés képességének a lapját, amit kijátszhatnak Isztambulban. Mert az oroszok nem legyinthetnek rá annyival, hogy amúgy is szúnyogcsípés csak, majd visszanőnek azok a távolsági karok és lábak. Ha egyszer megcsinálták, máskor is megcsinálhatják.
És ha az oroszok nem szeretnék a nukleáris elrettentő erejük további részeit is megsebezve, meggyengítve látni, akkor rögtön kicsit jobb pozícióban vannak az ukránok az asztalnál. Az orosz drukkerek követelte válasz-atomcsapás meg hát fel sem merülhet ép ésszel, mivel az ukránoknak nincsenek hasonló fegyvereik, így a különböző doktrínák és fenyegető szavak ellenére nem nyúl(hat)nak ehhez az eszközhöz Moszkvában.
Mivel az ukránok bebizonyították, hogy maradt erejük komoly csapásokat mérni, olyan csapásokat, amelyek ellen sem a biztonsági zónák, sem a nyugati támogatások szerződésben rögzítendő tilalma nem védenek, az orosz követelések egy jelentős része majdhogynem lényegtelenné vált.
Persze, követelhetnék, hogy Ukrajna ismerje el alkotmányosan Moszkva iránt érzett szeretetét, de erre vajmi kevés esély van.
A letárgyalandó pontok között így hirtelen a leglényegesebb a területi kérdéseket érintő marad. Az oroszok három éve próbálják elkerülni, hogy az általuk különleges katonai műveletnek nevezett invázió egy sima és közönséges területszerző (-rabló) háborúvá degradálódjon. Ezért helyezték a hangsúlyt a biztonsági kérdésekre.
Csak éppen az ukránok akkor is fenyegetést jelentenek az orosz biztonsági érdekekre, ha a Dnyeper vonalához tolják vissza őket. Ez már így marad. Cserébe szerezhetnek területeket, amit meg az egész világ fog hangos vagy néma undorral jutalmazni.
