Kikötöttek Franciaország partjainál az Adolf Trump elől menekülő első tudományos migránsok
Tudományos menekültek a tengeren
Május óta vártunk az amerikai kutatókra, akiket a nácigyanús Trump költségcsökkentéssel üldöz el az egyetemekről. Brüsszel mestertervet dolgozott ki, mert óriási versenyképesség-növelő potenciált lát a tudományos menekültek befogadásában. És most végre megérkeztek Franciaország szabad partjaihoz az első bárkák, mondhatni amerikai tudósok egy csoportjával...
Kevés szánalmasabb propagandakötelessége van a Politiconak, mint arról írni, hogyan kanalazza ki a tudományos élet krémjét Franciaország az Egyesült Államokból. Ahogy portálunk is beszámolt róla, még májusban látott napvilágot Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen mesterterve, amely szerint a Trump által üldözött kutatókat, tudósokat Európa, ezen belül pedig Franciaország fogadja majd be, mint tudományos menekülteket. Sajtótájékoztatójukon nem győzték hülyézni az amerikai elnököt, aki szerintük nagyon elszámította magát a tudósok üldözésével, akik mostantól Európában fogják előmozdítani a versenyképességet és a tudományos fejlődést. Igaz, már akkor is éltünk a gyanúperrel, hogy az amerikai tudományos élet salakja, a különböző genderprofesszorok és fasizmuskutatók nem fogják tudni berúgni az európai gazdaság motorját. De, persze nem szabad előre ítélkezni.
Fotó: Facebook
Kötelező volt a nácik elől menekülő zsidókhoz hasonlítani az állásuk miatt aggódó tudósokat
A Politico pedig már meg is írta, hogy megérkezett az első tudományos menekültekkel teli bárka a szabad Franciaország partjaihoz. Helyesebben fogalmazva az érkezőket az Aix-Marseille Egyetem (AMU) rektora, bizonyos Eric Berton mutatta be. Utóbbi tudományos érettségét és érzékenységét az bizonyítja, ahogy nem túl eredeti, de annál ormótlanabb módon az Adolf Hitler náci Németországából menekülő zsidó tudósokat állította párba az Amerikából érkező tudósok sorsával. Szinte ugyanaz a két történet. Berton a Politico beszámolója szerint egyenesen úgy fogalmazott,
ami ma itt történik, nem független történelmünk egy másik sötét időszakától.
Sőt, a Politico azt is hozzáteszi, hogy Berton és François Hollande volt francia elnök
a „tudományos menekült” státusz létrehozását szorgalmazta.
Azaz hamarosan tényleg jogilag is megszületik, testet ölt a tudományos migráns. Ami korábban a szír agysebész volt, azt most amerikaira cserélik.
Tudományos menekültek név nélkül, ismerős...?
Különben valahol azért mókás, hogy az első nyolc, „a Trump-adminisztráció célkeresztjében álló” kutató nevét még nem jelentették be, mert névtelenségüket kérték, amíg a szerződésüket alá nem írják. A tudományos migráns eszerint alaposan átbogarássza az apróbetűs részt is, nem szédíti meg a „napsütötte mediterrán kisváros” miliője. Azaz mégsem olyan egyszerűen cserél hazát még a tudományos migráns sem. És a névtelenség azért kell, mert ha mégse írnák alá a szerződést az Amerikából elüldözött tudományos migránsok, akkor ne érje őket hátrány, ha továbbra is Amerikában akarnak majd kutatni. Ugye értjük? Nagyon fifikásak ezek a tudományos migránsok.
Akik majd felpörgetik Európa versenyképességét
De lássuk, milyen reményteli tudományos eredményekkel fogják egekbe pörgetni a GDP-t és a tudományos fejlődést a franciáknak és így Európának a tudományos migránsok. A Politiconak nyilatkozó, csak James néven említett tudós például jelenleg is egy „jó hírű egyetem” klímakutatója Amerikában. Felesége pedig „az igazságszolgáltatási rendszerek és a demokráciák metszéspontját vizsgálja”. Tiszta nyereség. Bár James sajnálatosan azt mondja a Politiconak,
nem érzi magát és tudóstársait menekülteknek. Egyszerűen azért aggódik, mert a forrásátcsoportosítások miatt elveszítheti az állását.
Egy másik, név nélkül megszólaló személy pedig biológiai antropológus. Igaz, még ő sem írt alá az AMU-nak, mert elmondása szerint még utánaszámol a fizetési eltéréseknek az amerikai és a francia bérek között. Bár, mint hozzáteszi, az előny, hogy a két gyereke ingyen tanulhatna a francia oktatásban. Akadt persze, akinek a nevét már leírhatta a Politico. Egy újabb klímakutató, bizonyos Brian Sandberg. Ő az Észak-Illinoisi Egyetem történelemprofesszora, és a XIV. és XIX. század közötti kis jégkorszakot kutatja. Sandberg az, aki kimondja végre az ítéletet,
az Egyesült Államok teljes kutatási és oktatási rendszere támadás alatt áll.
Az első háromszázak
A Politico büszkén idézi az AMU-t, amelynek közleménye szerint máris 298 kutató jelentkezett náluk a „támadás alatt álló” olyan rangos egyetemekről, mint Stanfordról vagy a Yale. Annak ellenére, hogy az Atlanti-óceán túloldalán kevésbé ismertek a Párizson kívüli, „vidéki” francia egyetemek. Berton rektor szerint „a jelentkezők nagy száma” arra utal, hogy az Egyesült Államokban forró lett a talaj a kutatók lába alatt.
Tekintve, hogy az UNESCO Institute for Statistics (UIS) és az Egyesült Államok National Science Foundation (NSF) adatai alapján 2022 és 2023 között Amerikában mintegy 1,5-1,7 millió fő dolgozott tudósként vagy kutatóként, a 298 jelentkező kutató, éghajlatprofesszorokkal, demokráciakutatókkal és biológiai antropológusokkal együtt sem tekinthető jelentősnek.
Tudományos safespace
Ez persze nézőpont kérdése, Berton rektor ugyanis elmondása szerint már azért lobbizik a francia kormánynál, hogy még több pénzt adjanak a beszédes nevű
Safe space for science
programnak. Különös tekintettel a már korábban említett bérkülönbségekre, amelyeket nem feltétlen ellensúlyoznak az alacsonyabb költségek. Vagy a stressz-, és Trump-mentes, gondtalan kutatói élet. Nem véletlenek az aláíratlan szerződések. Akármennyiért azért nem menekülnek Amerikából a tudományos menekültek sem.
