Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A sikkasztási botrány után ismét hatalmas politikai kudarcot kell átélnie Donald Tusknak. Ugyanis hiába ő képviselte hazáját azon a videókonferencián ahol Volodimir Zelenszkij tárgyalt az uniós vezetőkkel, Washington szemében Karol Nawrocki Lengyelország delegáltja. Donald Tusk nem volt képes országa egységét hangsúlyozni, de még arra sem, hogy Nawrockit elfogadja államfőnek. Így az egyik legnagyobb erősségéről, a külpolitikáról kell lemondania.
Ha azt gondoljuk, hogy a gazdasági recesszió, a májusi elnökválasztás és a napokban kirobbant helyreállítási alaphoz kapcsolódó korrupciós botrány után nem csúszik lejjebb Donald Tusk, akkor naivabbak vagyunk, mint mikor elhisszük a kommunizmus végét 1989-ben.
Az amerikai elnök ugyanis a Putyin-Trump csúcs után nem a lengyel miniszterelnököt, hanem Karol Nawrockit, mint az újonnan megválasztott lengyel államfőt hívta meg a Fehér Házba szeptember 3-ára. Habár Nawrocki a választási kampányban is élvezte Donald Trump támogatását, meghívása nem feltétlenül csak ennek köszönhető. De erről majd később.
Hogy mekkora csapás jelenleg Donald Tusknak az, hogy nem ő képviselheti Lengyelországot egy ukrajnai háborút lezárni kívánó, diplomáciailag mindenképp kiemelt jelentőségű csúcstalálkozón, ahova a hajlandók koalíciójának apraja-nagyja részt vesz?
Nos, akkora, hogy már a lengyel kormánypárti lap, a Rzeczpospolita is címlapon hozta le a bukást, és nem is próbálja tagadni Tusk újabb lebőgését, illetve annak hosszú távú lehetséges következményét.
Ugyanis kétségtelen, eddig Tusknak nagyon kevés erőssége volt a kormányzásban, de a külpolitika ide tartozott. Nem véletlen, hogy uniós szinten rendre megússza a lengyel alkotmányba ütköző rendeletek miatti bizottsági számonkéréseket, szemet hunynak a bebörtönzések és a médiaátalakítások, illetve a bírói reformkísérletek felett, valamint a korrupciós botrányokkal szembeni felzúdulások is rendre elmaradnak. Na, és persze az sem a furcsa véletlenek körébe tartozik, hogy ő vehetett részt egy európai vezetőkkel tartott videókonferencián, ahol Friedrich Merzcel és Volodimir Zelenszkijjel folytattak megbeszélést.
Donald Tusk azt gondolta, besározhatja Nawrockit
Ám Tusk elkövetett egy nagy hibát. Ugyanis azt gondolta, bőven elég a külpolitikában látszani, a belpolitikai közéleti csatározásokat és kommunikációt legfeljebb a lengyelek követik, kintről semmi és senki nem követi a fejleményeket. Egyúttal meg akarta mutatni, hogy Nawrocki neki nem ellenfél, nincsenek egy politikai súlycsoportban, és országát csak a Polgári Platform elnöke tudja csak képviselni – amely taktika mellesleg egyáltalán nem szokatlan a politikai kommunikációban.
Csakhogy amilyen módszerekkel le akarta járatni Nawrockit a lengyel elnökválasztási kampányban, illetve ahogyan meg akarta akadályozni a lengyel elnök beiktatását, az a jelek szerint Washington ingerküszöbét is átlépte.
Ezzel sikerült azt a benyomást keltenie a nemzetközi közvélemény előtt, hogy nem képes Lengyelország egységét képviselnie. S ezzel a PR-kudarccal a kormányfő csak most szembesül azzal, hogy uniós buborékban élte világát, és amint azon kívülre kell merészkednie, hoppon marad.
Különösen akkor volt szembetűnő a politikai vakság Tuskékban, amikor egy kormánypárti parlamenti képviselő, Cezary Tomczyk a Polsat News-on, az alaszkai csúcstalálkozó előestéjén költői módon azt kérdezte:
"Hol van Karol Nawrocki az ukrán kérdésben?"
Ezt követően csupán néhány óra telt el, és kiderült: Nawrocki az események kellős közepén van, Tusk pedig ég, mint a Reichstag.
A lengyel kormányfő különösen azóta lapít, mióta Brüsszel is számonkéri legújabb sikkasztási botrányában, amikor is az uniós finanszírozású helyreállítási alapot (KPO) nem a vendéglátás talpraállítására, hanem többek között swingerklubokra és magánjakuzzikra költötték, amiről a kormányzat is tudott, sőt titkon engedélyezett. (Az ügyet ebben a cikkben elemeztük részletesen.)
Így hát Tusknak nincs más hátra, mint kormányzati ciklusa hátralévő részében átengedni a stafétabotot Nawrockinak a külpolitikában. És ezt nemcsak mi mondjuk. Hanem a Rzeczpospolita is.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
