Sikkasztási ügybe keveredtek Tuskék, forrong a lengyel sajtó
Donald Tusk
Jachtok, jakuzzik, játékkonzolok - ilyen és ehhez hasonló termékekre írt ki pályázatot a lengyel kormány egyik állami nonprofit vállalata azoknak az uniós forrásoknak a felhasználásáról, amelyeket a vendéglátás járvány utáni talpraállására adott az Európai Unió. A kormányfő a PiS-t hibáztatja a botrányért, ám már a teljes lengyel sajtó a Donald Tusk-kormány 2015-ös bukásához hasonlítja az ügy hatását.
Donald Tusk Lengyelországa lassan a botrányoktól lesz emlékezetes. Ugyan még csak két év telt el a kormányzásból, de a közmédia átalakítása, a boszorkányüldözésre hajazó bebörtönzések és a bírókkal szembeni üldözés hamarabb jut majd eszünkbe, mint Tusk valódi intézkedései, ha visszagondolunk erre a szűk időszakra. És bizony nem ért véget a lengyel kormány botránysorozata. Nem olyan rég, hétfőn ugyanis kidurrant a lengyel Nemzeti Helyreállítási Tervének (KPO) sikkasztási ügye. Az Európai Bizottság által szorgalmazott KPO eredeti célja az volt, hogy a koronavírus-járványt követően a lezárástól leginkább sújtott szálloda- és vendéglátóipart ismét megfelelő gazdasági működésbe állítsa vissza, amely a tervek szerint még a Mateusz Morawiecki vezette PiS-kormány alatt elindult volna.
Donald Tusk Lengyelországa lassan a botrányoktól lesz emlékezetes
Csakhogy a többek között ehhez szükséges uniós forrásokat blokkolta Brüsszel „jogállamiság-deficitre” hivatkozva, így a program csak a Tusk-féle kormányváltás után indulhatott el, gyakorlatilag rögtön a hivatal elfoglalása után.
Ez a művelet egy megtévesztő taktika része volt: az Európai Bizottság a helyreállítási tervet arra használta, hogy Tusk népszerűséget szerezzen, az ő nevéhez kössék Lengyelország talpraállását, a PiS-hez pedig a válságot.
Azonban a lengyel vendéglátás a szükségeshez képest kevés használható forráshoz jutott, és azok sem a munkaerő felvételére vagy a vállalkozás újraindítását elősegítő költségekre irányultak volna.
Sokkal inkább jachtokra, bérlakásokra, lőterekre, PlayStation-konzolokra, magánszaunák és jakuzzik vásárlására, swingerklub felszerelésére, valamint egy szálloda ruhatárának bővítésére írtak ki pályázatokat – ezek nem a vendégkör bővítését, hanem a szálloda- és apartmantulajdonosok szórakoztatását célozták volna meg.
Az ügyre csak évekkel később, idén július végén derült fény, amikor máig tisztázatlan körülmények között, egyik pillanatról a másikra lemondott Katarzyna Duber-Stachurska a KPO-t levezénylő Lengyel Vállalkozásfejlesztési Ügynökség (PARP) elnöki posztjáról. Egyelőre nem tudni, hogy önszántából vagy fenti nyomásra hozta meg a döntését.
A PiS-re mutogatnak Donald Tuskék
Itt akár véget is érhetett volna az ügy, hiszen groteszk módon a Tusk-párti lapok, azaz a Rzeczpospolita és az Onet hozták le elsőként a hírt, és lett is következménye a történéseknek – gondolhatnánk.
Ám hamar kiderült, hogy a gyors hírközlés csak azért történt meg, hogy megakadályozzák az ellenzéket abban, hogy learassák a babérokat, és szembesítsék az üggyel Tuskékat. Ráadásul azon túl, hogy a PARP vezetője lemondott, csak annyit „izzadtak ki” az ügyből, hogy a PiS alelnökének, Beata Szydlónak a férje, Edward Szydlo a KPO program Projektértékelő Bizottságának alelnöke, aki több lengyelországi régiókban bírálta a beérkezett pályázatokat. Ugyanezt kezdte hangoztatni Dominik Jaskowiec, a Tusk vezette Polgári Koalíció képviselője is. Gyakorlatilag erre a hullámvasútra csatlakozott maga Tusk is, amikor a KPO-botrányról kérdezték.
„A lengyel vendéglátósok, szállodatulajdonosok, élelmiszer-beszállítók, azaz a HoReCa szektor veszteségeinek finanszírozására szolgáló programot a PiS találta ki”
– vádaskodott a kormányfő.
Lapít a minisztérium
Azonban valami rendre elmarad ezeknél a nyilatkozatoknál. A KPO-t ugyanis a lengyel Pénzügyi és Fejlesztési Minisztérium (MFiPR) ellenőrzi. Katarzyna Pelczynska-Nalecz miniszter bár megszólalt az ügy után, csupán az elszámolásra utaló ígéretek hangzottak el. Hogy tudott-e a sikkasztásról, még véletlenül sem derült ki.
A tárcavezető arra sem reagált, hogy a PARP éléről lemondott Duber-Stachurska hangsúlyozta, az általa vezetett intézmény "végrehajtó ügynökség, nem hoz döntéseket a programokról, nem határoz meg kritériumokat a finanszírozás odaítélésére, minden eljárást, szabályozást és megállapodást a Pénzügyi és Fejlesztési Minisztérium hagy jóvá.”
„Az ügynökségnek nincs függetlensége ebben a tekintetben. Ez volt a helyzet a KPO HoReCa esetében is. A Pénzügyi és Fejlesztési Minisztérium még a költségszámlák leírásának módszerét is jóváhagyta, és naponta felügyelte a program végrehajtását. A minisztérium tudott a hajókról, és válaszolt az üzemeltetők kérdéseire arról, hogy engedélyezett-e a belső égésű motorral hajtott hajók használata”
Azt is kiemelte, hogy Pelczynska-Nalęcz „biztosította a vállalkozókat, hogy személyesen közbelép az eredeti szabályok enyhítése érdekében, hogy a források hatékonyabban és gyorsabban áramolhassanak.”
„A miniszter ezért ugyanazokra a személyekre bízta az ellenőrzést, akik másfél éve részt vesznek a programban, vagyis utasította őket, hogy saját maguk végezzék el az ellenőrzést”
– tette hozzá.
Duber-Stachurska hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal által végzett ellenőrzés eredményei "nem tártak fel semmilyen szabálytalanságot a PARP-ban".
„Ne keverjük a PARP-ot a politikával – az MFiPR vezetősége felelős a KPO-ért és az összes többi, európai alapokból finanszírozott programért, amelyeket folyamatosan figyelemmel kísér”
– jegyezte meg a PARP volt elnöke.
Bár – mint említettük – a megnevezett tárcavezető nem reagált a PARP volt vezetőjének nyilatkozatára, a Rzeczpospolita már nem kímélte őt, és úgy vezette fel megszólalását, mint „Fake News-t.” Azonban különösebben nem tért ki rá a lap, hogy Duber-Stachurska melyik mondatát találta „hamis információnak.”
Az is gyanús, hogy bár a lengyel sajtó már augusztus elején megírta, hogy Duber-Stachurska helyére egy bizonyos Krzysztof Gulda került megbízott elnökként, sem az ügynökség, sem a kormány nem jelentette be a változást vagy annak okait.
Brüsszeli nyomás és újabb bukás?
Kormányzati kommunikáció ide vagy oda, akkora felháborodási hullám zúdult a Tusk-kabinetre, hogy egy pillanatra felmerült az előrehozott választás is, szinte egy időben Karol Nawrocki államfői beiktatásával.
Még a Tusk-párti lapok is nyíltan bevallották, hogy az ügy hatása hasonló lehet a 2014-ben kirobbant „polip-ügyéhez.” A botrány akkor robbant ki, amikor hangfelvételeket tettek közzé arról, hogy az akkori Tusk-kormány tagjai – köztük maga a miniszterelnök is – előkelő varsói éttermekben szavazóikat többek között „seggfejeknek,” az ellenzéki politikusokat pedig „balekoknak” nevezték, korrupciós ügyletek tömkelegére derül fény, illetve arra, hogy nem számít nekik, mi lesz Lengyelország sorsával.
A következmény már akkor látványos volt, sorra mondtak le tárcavezetők, végül rá egy évre megbuktatták parlamenti választáson Tuskékat.
És most sem tűnik úgy, hogy a KPO-botrányt el tudják sikálni.
A varsói regionális ügyészség, az Európai Ügyészség és az Európai Bizottság részletes magyarázatokat követel, a háttérben pedig az OLAF, az EU csalás elleni hivatala azzal fenyegetőzött, hogy beavatkozik, ha Lengyelország nem bizonyítja, hogy képes megvédeni az EU pénzügyi érdekeit.
Donald Tusk ugyan megígérte, hogy „minden egyes zlotyról elszámolnak, és a jogtalanul elköltött pénzeszközöket visszaszerzik,” ám még ő is érzi, hogy a takarításhoz ez vajmi kevés lesz.
Kiemelt kép: MTI/EPA/PAP/Piotr Nowak
