Színreléptek Európa nagykutyái a londoni békecsúcson – Megalakult a duzzogók koalíciója
Fotó: Adrian Dennis
A sértődött lengyel elnökről cikkez a Politico, amiért Tuskot nem hívták meg a londoni békecsúcsra, bár a sorokból Brüsszel saját duzzogása is kimorajlik. A technokrata szócső fortyogása nyomán végigvesszük a lényegest is, amit a cikk gondosan elhallgat. Jelesül, hogy kik Európa nagykutyái, akik az asztalhoz ülhetnek, és mi is a valódi fogás a diplomáciai vacsoraasztalon.
"Ha nem az ebédlőasztalnál ülsz, akkor te vagy a fogás" – foglalhatnánk össze Orbán Viktor diplomáciai Füveskönyvének egyik fontos gondolatát. Láthatóan ez a kérdés foglalkoztatja a Politico legújabb cikkét is, amely arról ír: Lengyelország fel van háborodva, amiért kihagyták a legutóbbi ukrajnai béketárgyalásokból. Sőt, lassan már tendenciózusan „kifelejtik”. Mivel egyértelmű, hogy mindennek súlya van, ami a brüsszeli propagandaportálon megjelenik (hiszen itt küldik zsaroló üzeneteiket is a balliberális és zöld képviselők Ursula von der Leyennek), a cikk is azt az elégedetlenséget, méltatlankodást fogalmazza meg, ami miatt az unió szívcsakrájában élő és gondolkodó balliberális holdudvar aktuálisan fortyog. Jelesül, hogy Ursula von der Leyen legkedvesebb udvaroncát, Donald Tuskot miért kell folyamatosan partvonalra állítani. Miért nem vették be Európa nagykutyái közé? És vele együtt azt a Lengyelországot, amely az egyik leghangosabb támogatója Ukrajna utolsó vérig tartó szabadságharcának.
Persze ezúttal is az a legbeszédesebb, amit a Politico cikke elhallgat. Említsünk figyelemfelkeltésnek elöljáróban kettőt:
- Giorgia Melonit sem hívták meg a legutóbbi tárgyalásra, Londonba, pedig talán országa mérete és jelentősége azért ezt valahol indokolta volna
- az Európai Uniót sem képviselhette senki
Bár, mint látni fogjuk, Tusk kihagyását az amerikai adminisztráció számlájára akarja írni a Politico, mindez lényegében csak ürügy. Valójában arról van szó, hogy a béketárgyalások egyre inkább arról szólnak, kik is az igazi nagyfiúk Európában. Kik azok az országok, amelyek Európa nevében valóban döntéseket hozhatnak. Mert az még véletlenül sem Brüsszel például.
Csak, hogy ne felejstük, mekkora diplomáciai öngólt lőtt Tusk már a megválasztása előtt
De, foglalkozzunk akkor néhány sor erejéig Donald Tuskkal, akivel kapcsolatban már korábban is megírtuk, hogy személyének köszönhetően Lengyelország diplomáciailag eléggé elszigetelődött, jelenleg csak az Európai Unió baráti országaival ápol jó kapcsolatot. Világpolitikai szinten ellenben nem, pedig az Egyesült Államokkal éppen adná magát a barátság, főleg az intenzív ukránbarátság okán, és ez a Biden-adminisztráció végéig így is volt. Csakhogy Donald Tusk a kampányidőszakban stratégiai hibát vétett,
amikor az elnökjelölt Trumpot nemes egyszerűséggel évtizedek óta beszervezett orosz ügynöknek bélyegezte. Ráadásul ezt utóbb letagadta, csak kiderült, hogy felvétel is van róla.
Mivel erről az apró körülményről a Politico rendre elfeledkezik, hát gyorsan fel is idéztük.
Amit Zelenszkij mondott a londoni békecsúcsról
Szóval, az alapfelvetés szerint Lengyelországot, „a NATO frontvonalában lévő nehézsúlyú szereplőt" méltatlanul hagyták ki a hétfői, londoni béketárgyalásból, ahol az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Ukrajna vezetői ültek össze. Mint ismert, itt az eredeti 28 pontos békemegállapodás-tervezetből Volodimir Zelenszkij bejelentése szerint lefaragtak nyolcat, illetve kivették belőle a "nyíltan Ukrajna-ellenes részeket". Különben nyilván jelzésértékű – ezért tehát a Politico nem tért ki rá – hogy az átdolgozott béketerv megszületéséről szóló ukrán elnöki közlemény azt is kiemelte, hogy mindjárt a londoni csúcstalálkozó után Zelenszkij elnök Olaszországba indult, hogy ott Giorgia Melonival, valamint a Vatikánnal egyeztessen.
Genfben nem is Tusk a kérdés, hanem, hogy ki tárgyalt egyáltalán
Ehelyett a brüsszeli portál azt kezdi feszegetni, hogy a lengyel elnök Tuskot már a korábbi, genfi csúcstalálkozóra sem hívták meg, ahol először folytattak konkrét tárgyalásokat a béketerv kapcsán. Itt megint tegyünk egy kis kitérőt, mivel a Politico itt is fontos részleteket felejt ki. A legfontosabb az, hogy Genfben ugyan valóban megjelent egy európai tárgyalódelegáció, amely a Reutersen keresztül ki is szivárogtatta a béketerv európai változatát, a tényleges tárgyalások ugyanakkor valójában az amerikaiak és az ukránok között zajlottak. Marco Rubio amerikai külügyminiszter például a hangsúlyozottan ukrán-amerikai sajtótájékoztatón konkrétan arról beszélt, hogy a tárgyalások ígéretesen zajlottak, az ukrán fél hajlik a megegyezésre. Ellenben az európai béketerv részleteit még csak nem is ismeri. Azért van itt némi ellentmondás....
Bók volt az, nem sértés...
Visszatérve a Politico cikkére, a brüsszeli portál még mindig ott tart, hogy szegény Tuskot már Genfben is miért mellőzték. És hogy emiatt a gonosz lengyel nacionalisták mennyire elővették az alkalmatlannak bélyegzett liberális elnököt. Holott Lengyelország nemcsak egymillió ukrán menekültet fogadott be, és Ukrajna kulcsfontosságú utánpótlási központja, de Varsó kulcsszerepet játszik Európa újrafegyverkezésében. Az egy főre jutó NATO-kiadásai a legmagasabbak az EU-ban, és félmillióra növelné a katonaságát is. Márcsak ezért is kérte még a genfi találkozó után Tusk, hogy legalább a közös európai állásfoglalás aláírói közé bekerülhessen. Majd a londoni csúcs előtt Berlinben Merz-cel egyeztetve úgy keménykedett, hogy bár nem akar felesleges indulatokat gerjeszteni, de szerinte ki kell mondani,
Washingtonban sem mindenki, de Moszkvában biztosan senki sem akarja, hogy Lengyelország minden tárgyaláson jelen legyen.
Mint hozzátette,
a mellőzöttség, amely feltehetően Lengyelország kitartó Ukrajna-védelmének tükröződése, lényegében egy bók.
Adam Szłapka lengyel kormányszóvivő a londoni csúcs eredményét pedig úgy kommentálta, hogy ott lényegében semmi váratlan nem történt, Lengyelországnak különben sem kell mindenhol ott lennie, és hogy a csúcstalálkozó „formátumát”, azaz a meghívottak listáját Keir Starmer javasolta.
A mellőzöttek koalíciója
Eddig a Politico cikke, és ezzel engedjük is el Tusk szerencsétlenkedését és Lengyelország mellőzését. Főleg azért, mert mellőztek a londoni csúcson másokat is, például Olaszországot és a Vatikánt, két szintén meghatározó európai szereplőt. És, mint írtuk is, ezt a diplomáciai feszültséget Zelenszkij azonnal orvosolni is igyekezett, hiszen a tárgyalások másnapján már Olaszországban találjuk. Különben, ha már itt tartunk, Londonba nem hívtak meg például Ursula von der Leyent sem, sőt nincs különösebb nyoma, hogy az Európai Unió bármilyen hivatalos szinten képviseltette volna magát a hétfői csúcstalálkozón. Ha Tusk duzzog, hát Brüsszelben még jobban duzzoghatnak, csak erről már nem születik külön cikk.
Európa nagykutyái mind fiúk
A lényeg, hogy miközben a Politico Lengyelország és Tusk mellőzöttségén vekeng, aközben nem von le valójában lényeges következtetéseket a londoni csúcsról. Például azt, hogy Keir Starmer lényegében megpróbálta tematizálni, meghatározni azon európai országok körét, akik beleszólhatnak a béketárgyalásokba. A meghívottak listája is azt tükrözi, hogy ezek Anglia, Németország és Franciaország. Ők a nagykutyák, akik Európa nevében beszélnek. Ezt a brit szándékot igyekezett Zelenszkij olaszországi utazásával is tompítani, eszerint az ukrán elnök a nagykutyák közé még az olaszokat is odaszámítja. Meg hát a Vatikánt is. Lengyelország valóban kimaradt, de láthatóan nem Moszkva, vagy Trump miatt, hiába is szeretné ezt láttatni Tusk. Engedik is ezt neki azok, akik valójában kihagyták a játékból. Név szerint Starmer, Merz és Macron.
Ne felejtsük, ki ül az asztalnál és ki a fogás
Egyértelműen látszik, hogy akárhány béketanácskozást összehívatnak különböző összetételben random európai nagyvárosokban, az igazán jelentős megbeszélések azok, ahová az amerikaiak is elmennek. És bár Londonban nem voltak ott az amerikaiak, Starmer a csúcs névsorával üzente meg, hogy egyrészt kész átvenni egész Európa nevében a béketárgyalások vezetését, másrészt, hogy még kik tartoznak a potens európai vezetők közé.
Érdemes lesz ezen szempontok mentén figyelni a következő békecsúcsokat és a tárgyalások folyamatát. A Politico meg időről-időre megírja, meg beszédesen elhallgatja, kik is duzzognak a mellőzöttség miatt. De miközben Brüsszelnek csak az efféle duzzogásra futja, még lényegesebb, hogy ki ül az asztalnál és ki a duzzogó fogás. Ukrajna láthatóan lekerült a menüről, az Európai Unió viszont fel. Vagy mondjuk inkább Európát. Most pár ország tárgyal a nevünkben, de mindennél aggasztóbb, hogy az orosz ukrán-háborúért végül Európa fizeti a cehhet. Úgy, hogy közben a menü része volt.
