Míg Zelenszkij kitüntette, az oligarcha dollárokkal jutalmazta az ukrán sportoló "bátorságát"
Két héttel ezelőtt nagy port kavart, hogy az ukrán teniszező Olekszandra Olijnyikova nem volt hajlandó kezet fogni ellenfelével Bondár Annával arra hivatkozva, hogy a magyar sportoló még pár éve részt vett a háború után egy oroszországi bemutató tornán. Zelenszkijék nagy büszkeséggel fogadták Olijnyikova kioktató és sportszerűtlen magatartását, plusz pont járt érte, hogy egy magyarba rúgott bele. Most pedig egy újabb ukrán élsportoló került a középpontba, akire az ukrán „hazafiak” büszkén tekintenek és akinek tettét még pénzesővel is jutalmazták.
Az ukránok nemcsak a harctéren és a nemzetközi politikában próbálnak minden eszközzel, még a kollektív bűnösség elvét is érvényesítve küzdeni az oroszokkal szemben, hanem a sportban is. Azonban, ahogy a nemzetközi politikában úgy a sportdiplomáciában is az ukránok haragja és kirekesztése azokat is sújtja, akik vagy nem értenek egyet a Nyugat által folytatott Ukrajna-politikával vagy akik csak szimplán nem „ördögként” tüntetnek fel minden oroszt, ami az ukránok részéről alapvető elvárás.
Zelenszkijék pedig, ha már a harctéren nem sikerül sikereket felmutatni, a sport felé fordulnak, ahol mindig vannak olyan ukránok, akik felhasználva a nemzetközi versenyekre irányuló fókuszt, mindent megtesznek, hogy a világ tudtára adják a ukrán nép szenvedéseit. Ezt a szerepet pedig Olijnyikova után most Vladiszlav Heraszkevics szkeletonversenyző vállalta magára az Olaszországban rendezett téli olimpiai játékokon.
Az ukrán sportolók szépen betagozódnak Zelenszkijék rendszerébe
Heraszkevics már napokkal ezelőtt hangoztatta, hogy bizony abban a sisakban fog versenyezni, amelyen az orosz–ukrán háborúban elesett ukrán sportolók képei szerepeltek. A NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) azonban ezt megtiltotta arra hivatkozva, hogy a sportoló sisakja politikai üzenetet hordoz, ami viszont ellentétes az olimpiai eszmékkel. (Itt azért szeretnénk megjegyezni, hogy a NOB juthatott volna erre a következtetésre a Párizsban rendezett nyári „aberrált” olimpiai megnyitóval kapcsolatban is, ami az extrémliberális woke-szemetet tolta az emberek arcába, politikai alapon.)
Hozzá kell tenni, hogy a NOB nem hagyta cserben a sportolót és felajánlotta neki, hogy fekete gyászkarszalagot viseljen a versenyen, de azt Heraszkevics egyből elutasította azon az alapon, hogy „a NOB-nak nincs elég fekete szalagja ahhoz, hogy az összes sportoló előtt tisztelegjen”. Igazi ukrán drámaiság, ugye? Ugyanakkor a NOB nem engedett a nyomásnak és a sportoló elutasítását követően kizárta Heraszkevicset a játékokból.
És itt jönnek a képbe a „büszke” ukrán vezetés tagjai és az ahhoz közelálló oligarchák, akik már csavartak is egyet a történeten annak érdekében, hogy a sportolót „erkölcsi tettéért” az orosz–ukrán háború egyik áldozatának állítsák be. Rinat Ahmetov, a Sahtar Donyeck tulajdonosa és Ukrajna leggazdagabb oligarchája az esettel kapcsolatban úgy fogalmazott:
Vlad Heraszkevicstől elvették az esélyt, hogy az olimpiai győzelemért küzdjön, de hazájába így is igazi bajnokként tér vissza.
Ízlelgessük az állítást: „elvették az esélyt”. Ha valaki figyelmesen végigolvasta a fentebb írtakat akkor világos, hogy az ukrán sportolótól nem „elvették az esélyt”, hanem ő döntött úgy, hogy nem versenyzik, amivel egyben azt is elérte, hogy az ügy még nagyobb médiafigyelmet kapjon.
Ahmetov emellett azt is kijelentette, hogy ezt a cselekedetet (már bocsánat, de nagy bátorság nem kellett hozzá) kétszáz ezer dollárral jutalmazza.
Gondoljuk, hogy azok az ukránok is mennyire örülnének egy ilyen egyszeri támogatásnak, akik jelenleg a mindennapokban harcolnak a túlélésért, míg Ukrajna leggazdagabb oligarchája csakúgy osztogatja a pénzét olyan embereknek, akiket a korrupt ukrán vezetés megvett. Külön említést érdemel, hogy Heraszkevics már annyira belopta magát Zelenszkijék szívébe, hogy az ukrán elnök még az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel, a Szabadság Érdemrenddel is kitüntette a sportolót.
Forrás: X
Bármiféle indíttatásból cselekedett Heraszkevics, úgy tűnik jól beépült a Zelenszkij-féle rendszerbe, ahol csak az áldozatpóznak és ezzel együtt az ukrán felsőbbrendűségnek van helye. Oda, ahol a mértéktelen korrupció és az ukrán vezetés által elkövetett emberi jogi jogsértések nem számítanak, hanem csakis a hatalom. Azért Heraszkevics legközelebb Ukrajna korrupt vezetőinek, toborzóinak és egyéb emberi jogokat sértő cselekményeket megvalósító ukránok képeivel díszített sisakkal is rajthoz állhatna egyszer, mert annak is világra szóló sikere lenne. Persze, akkor minden bizonnyal nem ütné jó kis summa a markát és Zelenszkijék hősként sem tisztelnék a „keménységért”.
Mert mások emlékének az ápolása nemes dolog addig, amíg az nem egy olyan korrupt politikai elit kiszolgálását jelenti, akik saját maguk is felelősek az állampolgáraik haláláért. Heraszkevicstől a társak iránti tiszteletet inkább az testesítette volna meg, ha nem adja át magát Zelenszkijéknek és nem válik maga is a korrupt rendszer kiszolgálójává, amely erőszakkal, megfelelő kiképzés nélkül halomra küldi a fiait az oroszok húsdarálójába.
