Ukrán szakértő: Számunkra a nemzetközi jog nem állít fel korlátokat, így minden legitim célpont
Fotó: Ellenpont
Roman Szvitan, Zelenszkij köréhez tartozó ukrán katonai szakértő, az Ukrán Fegyveres Erők tartalékos ezredese, aki már többször hangot adott annak a véleményének, hogy Ukrajna győzelméhez Oroszország teljes gazdasági és katonai összeomlása szükséges, pár héttel a Török Áramlat elleni merényletkísérlet előtt arról beszélt egy interjúban, hogy az ukránok számára minden eszköz megengedett és minden célpont szabad préda, legyenek azok bárhol a világon, akár Magyarországon, akár Szerbiában. Az ukrán elnökhöz tartozó, illetve az őt támogató körök ilyen irányú nyilatkozatai nem hatnak az újdonság erejével, hiszen tudjuk, hogy az ukrán vezetés mindent elkövet, hogy a jelenleg is orosz gázra és kőolajra támaszkodó európai államokat leszoktassák a „függőségükről”, azonban a nyilatkozat abból a szempontból mégis figyelemre méltó, hogy a napokban a Török Áramlat elleni terrortámadást hiúsítottak meg a szerb hatóságok. Szvitan pedig az ukránok ilyen irányú „cselekvési szabadságát” az önvédelem jogával, illetve annak sajátos értelmezésével igyekszik igazolni. Hibásan.
Roman Szvitan az egyik legismertebb és nagyra becsült katonai szakértő Ukrajnában, aki Zelenszkijék feltétlen bizalmát élvezi, hiszen a katonai szakértő is osztja azokat az ukrán vezetés által hangoztatott nézeteket, hogy Oroszországot mind gazdaságilag, mind katonailag meg kell törni annak érdekében, hogy Ukrajna győzelmet arasson keleti szomszédja felett.
Forrás: Ellenpont
Az Ellenpont írásában emlékeztetett, hogy a katonai szakértő még márciusban, vagyis néhány héttel a Török Áramlat elleni merényletkísérlet előtt úgy fogalmazott, hogy Ukrajna számára minden eszköz és minden célpont megengedett, külön hangsúlyozva, hogy
az elsődleges célpont az orosz gazdaság és azon belül az orosz gázszállítás akár Szerbiában vagy Magyarországon is.
Pár napja pedig robbant a hír, hogy megkísérelték felrobbantani a Török Áramlat gázvezetéket a szerb oldalon. A szerb hatóságok közlése szerint a vezeték mellett két táskát találtak, amelyekben négy kilogramm robbanóanyag volt elhelyezve. Ugyan a feltételezett elkövetők azonosítása már megtörtént, az elkövetők kiléte, ahogy a megbízóiké még nem tisztázott. Természetesen az ukránok az oroszokat vádolják a művelettel, azonban ezt az erőteljes tagadást már láthattuk nem egyszer, többek között akkor, amikor az Északi Áramlat gázvezetékeit érte terrortámadás. Az ukránok akkor is mindent tagadtak, míg évekkel később a német Szövetségi Igazságügyi Bíróság (BGH) által közzétett dokumentumban foglaltakból is egyértelműen kiderült, hogy Ukrajnát gyanúsítják a terrorcselekménnyel. A végrehajtással megbízott csapat vezetője nem volt más, mint Roman Cservinszkij ukrán hírszerzési tiszt, a parancsot a művelet végrehajtására pedig az akkori főparancsnok Valerij Zsaluzsnij adta ki. Tehát a heves tiltakozás már akkor is megvolt, miért is lenne ez most másképp? Jelenleg pedig hasonlóan feszült a helyzet a Barátság kőolajvezeték ügyében, amelyet már hetek óta elzárva tartanak az ukránok, az újranyitásnak nincs jele, minthogy az EU sem helyez nyomást Ukrajnára annak érdekében, hogy újra jöhessen az orosz kőolajból Magyarországra. Az okok politikaiak, melyeket az ukrán vezetés vehemensen és ártatlan boci szemekkel tagad. Ebben pedig számos európai politikus és az uniós elit is a segítségükre van, az ukránok legnagyobb megelégedésére és örömére, ugyanakkor a nemzetközi jog kárára. És ezzel vissza is kanyarodhatunk az ukrán szakértő gondolataihoz.
Az ukránok és az önvédelmi jog kiterjesztett értelmezése
Nos, Roman Szvitan – ahogy az ukránok úgy általában – eléggé sajátos módon értelmezik a nemzetközi jogot, pontosabban úgy, ahogy az éppen nekik jól esik, vagy ahogy az ő érdekeik úgy kívánják. Márpedig az érdekük úgy kívánja, hogy az ENSZ Alapokmány 51. cikke által biztosított önvédelmi jognak a lehető legtágabb értelmezést tulajdonítsák, amivel pedig pontosan az önvédelmi jog jogi kereteit zúzzák szét. Szvitan szerint:
A háborúban minden eszköz megengedett. Különösen nekünk, mert mi egy olyan ország vagyunk, amely agresszió áldozata lett. Még az ENSZ Alapokmányának 51. cikke szerint is – olvassák el nyugodtan –, jogunk van csapást mérni az ellenségre bármilyen elérhető eszközzel, a bolygónk bármely pontján. Sőt, ami azt illeti, az űrrel kapcsolatban sincsenek ott tiltások, szóval bárhol megtehetjük.
Nemzetközi jog ukrán szemmel – gondolhatnánk, és gondolhatjuk is. Azt az állítást persze senki sem vonhatja kétségbe és kérdőjelezheti meg, hogy Ukrajna fegyveres támadás áldozata lett és így joga van ahhoz éljen az önvédelem jogával. Azonban az már tipikus szándékos félreértelmezése az 51. cikknek, hogy az, az önvédelem jogával élő államnak lehetővé teszi, sőt egyenesen megengedi azt, hogy bármilyen eszközzel és bárhol a világon csapást mérjen. Ugyanis az önvédelmi jognak (!) megvannak a maga korlátai, amelyeket nem az azt gyakorló állam határoz meg. Az önvédelmi jognak többek között részét képezi az úgynevezett szükségesség és arányosság elve is. Míg utóbbi azt jelenti, hogy az önvédelem során alkalmazott erőszaknak a fegyveres támadással arányosnak kell lennie, addig előbbi azt jelenti, hogy az önvédelem addig minősül jogszerűnek, ameddig az a támadás elhárítására, illetve visszaverésére irányul, de semmiképpen sem lehet megtorló jellegű, valamint nem irányulhat az agressziót elszenvedett állam által feltételezett újabb támadások általános jelleggel történő megelőzésére.
Vagyis Ukrajnának és az ország vezetésének még a szuverenitásukból fakadó önvédelmi jog gyakorlása során sem megengedett az, sőt egyenes tilos és jogellenes, hogy más országok szuverenitása és energiabiztonsága ellen intézzenek támadásokat! Ukrajna az ilyen irányú cselekményével már túllép az önvédelmi jog keretein és maga válik (vagy vált) azzá az állammá, amely az ENSZ Alapokmánya által lefektette erőszaktilalmat sorozatosan megsérti.
Hiába jelenti ki Szvitan nyilván az ukrán vezetés jóváhagyásával, hogy
a harcok leállítása és a mi [Ukrajna] győzelmünk csak az Orosz Birodalom felbomlása után lehetséges, az Oroszországi Föderációt pedig csak a gazdasága tönkretételével lehet szétzilálni. Ez azt jelenti, hogy az orosz gazdaság megsemmisítése számunkra legális katonai célpont.
Ezt az önvédelem, mint „természetes jog" semmiben sem igazolja és támasztja alá. Ez csak egy olyan értelmezés, ami az ukránok elméjében létezik. Más országok szuverenitásának ily módon történő megsértéséhez – legyen bármilyen és bármennyi orosz gáz- vagy kőolajvezeték is ott – az önvédelem nem ad jogot és nem is mentesít az erőszak tilalma alól. Az 51. cikk pontosan az ilyen kiterjesztett értelmezéssel szemben állít korlátot annak érdekében, hogy az erőszak alkalmazása az önvédelmi jog alapján valóban egy kivétel legyen az általános erőszak tilalma alól.
Ez alól a tilalom alól pedig bármennyire is „kivételezettnek” vagy „felsőbbrendűnek” tartják magukat az ukránok még ők sem szabadulhatnak és ezt az Európai Unió vezetésének sem lenne szabad tétlenül néznie, nemhogy még további támogatásáról biztosítania ennek tudatában Zelenszkijéket.
Ha a nemzetközi normák valóban olyan fontosak az EU számára, akkor következetesen ragaszkodjon hozzájuk és ne tegyen kivételt még az önvédelem jogát bizonyos keretekig jogszerűen gyakorló állammal, ebben az esetben Ukrajnával szemben sem.
