Wollt ihr den totalen Megváltozás?

A gyerekek megrontása iránti vonzódás, illetve ennek a társadalmi beágyazottsága, elfogadottsága aggasztó módon körüllengi a germán világot. A ’80-as évek második felére úgy tűnhetett, hogy a civilizáció kerekedik felül, de mára látszik, hogy ez csak illúzió, illetve átmeneti állapot volt. Németországban felfedezték a woke és a népi hagyomány közös metszetét – az eredmény a pedofil tartalmak birtoklásának átminősítése bűncselekményből szabálysértéssé.

Amikor 2010 körül hozzáláttunk a németek alapos kielemzéséhez Kurtz ezredes kollégámmal, rengeteg förtelmes dologra bukkantunk. A rideg, érzelemmentes közegre számítottunk, de amit találtunk, arra nem igazán. Gyerekek rémisztgetése, bántalmazása, molesztálása, erőszak, az erőszak fetisizálása, emberevés – ez csak egy hevenyészett felsorolás olyan dolgokból, amelyek Németországban nem egyszerűen társadalmi kisiklásnak számítanak, hanem többek annál. A kultúrájukban, hagyományukban beágyazott furcsaságok ezek, amelyek a (népi változatokhoz képest már eléggé felpuhított) Grimm meséktől kezdve a kortárs hírekig sokfelé visszaköszönnek, ha az ember hajlandó észrevenni.

Megdöbbentő volt ilyen töménységben szembetalálkozni a két világháborút kirobbantó németek precízen eltitkolt, érdekes módon nem világgá kürtölt kis titkaival. Természetesen elmondtuk barátoknak, ismerősöknek is, hogy mit találtunk, de nem igazán jártunk sikerrel. Ha túl sok és túl tömény olyan információhoz jut az ember, amelyek szembemennek az addigi meggyőződésével, akkor a szembesülés és tudomásul vétel helyett beindul a védekező mechanizmus. A németek (illetve tágabban a germánok) iszonyú dolgainak taglalása konkrétumok mentén történt, így a kibúvó a feldolgozhatatlan valóságból gyakran ugyanaz volt:

„Már megváltoztak.”

Hiszen egész népek csak úgy meg szoktak változni hirtelen. Rájuk szóltak, hogy nem szép dolog gyerekeket pincében tartani és megrontani, akkor se, ha másé, akkor se, ha a sajátod, és ettől a németek megváltoztak.

Mire jó a videómagnó?

A gyerekek megrontása iránti vonzódás, illetve ennek a társadalmi beágyazottsága, elfogadottsága aggasztó módon körüllengi a germán világot. A ’80-as évekre úgy tűnhetett, hogy a civilizáció kerekedik felül, de mára látszik, hogy ez csak illúzió, illetve átmeneti állapot volt.

Amikor a rendszerváltoztatás előtti években, a Nyugathoz képest jelentős fáziskéséssel megérkezett hozzánk a videómagnó, a magyar ember lelki szemei előtt azonnal az amerikai akciófilmek és vígjátékok jelentek meg, amelyekhez ezentúl sokkal könnyebben hozzáférhet majd. A technika ’70-es évek eleji, nyugati megjelenése egészen más reakciót váltott ki a germán országokban. Az ő szemük azért csillant föl, mert rögtön a gyerekpornográfia addig elképzelhetetlen mozgóképes sokszorosítása és terjesztése jutott eszükbe az új technológiáról.

Akinek pedig így jár az agya, annak a gondolatvilágában addig is kitüntetett helyen kellett lennie a gyerekpornográfiának.

A műfajra Hollandiában mutatkozott élénk társadalmi igény és az azt kísérő, hihetetlen gazdasági siker érzékelteti, hogy is működik a gyerekpornográfia társadalmi beágyazottsága. A körülmények és következmények lassan tudódtak ki, évekig hiába kongatták a harangot ez ügyben az amerikai szenátusban is. A nemzetközi felháborodás, és persze a legális gyerekpornó-forgatás, -terjesztés és -birtoklás köré szerveződött óriási hálózat lebukása végül elhozta a kényszerű változtatást: Dániában 1979-re, Svédországban 1980-ra, Hollandiában 1984-re sikerült törvényen kívülre helyezni a pedofíliát. A törvény betartatását illetően persze ne legyenek illúzióink olyan országokban, ahol a videómagnó láttán egyből meztelen gyerektestek jutottak sokak eszébe!

Német módszer: megoldás helyett eszkalálják a problémát

Mindez azért fontos, mert most újra komoly lépést tett a Progresszív Nyugat az ellenkező irányba. A pedofília körüli jogalkotói bűvészkedés és enyhítés egyértelmű visszafordulás egy nagyon-nagyon sötét germán múltba. A Bundestag jogi bizottsága már jóváhagyta azt a törvénymódosítás-tervezetet, amely törölné a bűncselekmény minősítést a gyermekpornográfia birtoklására, és csökkentené az érte kiszabható büntetést. Ez azt jelenti, hogy a gyermekpornográf tartalom vétségnek leminősített birtoklásáért mindössze 3 hónap, a terjesztéséért pedig 6 hónap lenne a minimális kiszabható börtönbüntetés.

A történethez tartozik, hogy nem régóta számított az ilyesmi bűncselekménynek Németországban. Csupán 2021-ben szigorították a törvényt, de még annyi ideig se bírták ki így, mint a nácik 12 évig tartó ezeréves birodalma. A pedofília elleni szigor csak három évig tartott.

Dieter Gieseking, a Krumme–13 nevű pedofil szervezet alapítója

Az indoklás szerint sok olyan eset történt, amikor a szülők vagy a tanárok internetes platformon adták tovább a gyerekeknél talált pornográf tartalmat más szülőknek vagy tanároknak, hogy tájékoztassák őket a problémáról.

„A vétséggé való visszaminősítésre sürgősen szükség van, hogy a fiatalkorú elkövetők nagy arányára megfelelően és kellő rugalmassággal tudjunk reagálni. Az elkövetők itt is általában nem azért cselekszenek, hogy a gyermekpornográfia tartalma szexuálisan felizgassa őket, hanem a serdülőkori fejlődési szakaszra jellemző késztetésből, például naivitásból, kíváncsiságból, kalandvágyból vagy lenyűgözési vágyból”

– áll a javaslat indoklásában. Adott tehát a probléma, hogy a szülők és tanárok elrettentésként továbbküldik egymásnak a gyerekek saját pornográf videóit, amelyeket náluk találnak, és ezzel birtoklóvá, sőt terjesztővé válnak a törvény szerint. Ez valóban egy teljesen más helyzet, hiszen ilyen esetben ez a gyermekpornográfia elleni fellépés.

Akkor viszont miért számít vétségnek, és miért lehet továbbra is börtönnel büntetni? Miért úgy kezelik a problémát, hogy a lényegi részét nem oldják meg, miközben a Krumme–13 nevű pedofil aktivista csoport már ünnepel, mert kisebb büntetést fognak kapni az elkövetők?

Ez a tüchtig-pünktlich filozófusnép, amely oly büszke rá, hogy mindent annyira pontosan meg tud fogalmazni, valahogy teljesen vakvágányra futtatja ezt a pedofíliadolgot. Érthetetlen! A Krumme–13 alapítója, a pedofil tartalmak birtoklása és terjesztése miatt maga is börtönviselt Dieter Gieseking máris áldozatként tünteti fel a pedofilokat, akiktől szerinte bocsánatot kéne kérniük a politikusoknak a 2021-es törvényszigorítás alapján történt meghurcoltatásukért.

A világ, ahol a szexuális ragadozó gyerekek csapnak le az ártatlan felnőtt pedofilokra

Ugyanez a Gieseking korábban a beleegyezési korhatár 12 évre leszállítását szorgalmazta „a mai felvilágosult társadalomban”, mondván

„vannak egyértelműen önrendelkező szexualitással bíró fiúk és lányok, akik kezdeményezik a pedoszexuálisokkal való baráti és szexuális kapcsolatot”.

A legaljasabb az egészben, hogy a gyerekek jogaira apelláló petíciókkal bombázza évek óta a kormányt. Teljesen ellentétes irányból ragadja meg a gyerekek megrontásának ügyét, hiszen érvelése szerint a felnőttekkel szexuális viszonyt folytató gyerekeknek joguk van beleszólni a saját érzelmi, szellemi és fizikai jólétüket érintő ügyekbe, joguk van a szexuális önrendelkezésre és a személyiségük szabad kibontakoztatására.

Előadja tehát, hogy tulajdonképpen a 12 éves gyerekek akarnak szexuális kapcsolatot az érett felnőttekkel, és utóbbiak az áldozatok, mert pedofilként bélyegzik meg őket ezért.

A Zöldek párt (Die Grüne) egyik korai kongresszusa. A ’80-as évek nagy részében a pedofil mozgalom jelentős hatást gyakorolt a párt életére. (Kép forrása: spiegel.de)

Nem az a durva ebben, hogy egy pedofil bűnöző próbálja kijogászkodni a saját legitimálását, hanem az, hogy van ilyen irányú petíciója, amelyet már befogadott a szövetségi parlament, most pedig a levegőben lóg a törvény enyhítése. A Bundestag jogi bizottságában a szocialista, a szabad demokrata, a balos és a zöld tagok támogatásával ment át az ötlet, a CDU/CSU ellenezte, az AfD tartózkodott. Hát igen, a jobboldali AfD tartózkodása is érdekesnek tűnik. Amikor összeér egy ország bizarr hagyománya és a woke progresszió… A Zöldeknek viszont az 1980-as megalapításától fogva szerves része volt a pedofil mozgalom. A Karlsruhéban tartott első pártkongresszuson a pacifistákkal, a feministákkal és az atomenergia ellenzőivel összefogva lobbiztak a felnőttek és gyerekek közti szexuális viszony legalizálásáért. Politikailag és pénzügyileg is támogatta őket a párt, és később ők maguk is hatással voltak a parlamenti frakció működésére, csak 1987 után szorultak ki.

A most a woke köntösben elért pedofil sikerre érdemes úgy tekinteni, mint aminek szerves előzménye van Németországban. Ennyire változtak meg tehát a németek. Az erről szóló fantazmagóriákkal szemben igazán hagyománytisztelő nép ez, amely nemcsak a nagy háborúk kirobbantását, illetve eszkalálását szokta örömest vállalni, de a pedofília társadalmi elfogadásához is szeretne visszatérni. Ha kell, hát kijogászkodják, hogy a gyerekeknek joguk van fondorlatosan elcsábítani az érett felnőtteket.