„Ja, hát ezt a Gardróbon vettem!” -EXKLUZÍV INTERJÚ A GARDRÓB MEGÁLMODÓIVAL

Van Budapest belvárosának egy olyan rendezvénye, ami már kellőképpen beírta magát a naptárakba. Ez nem más, mint a Gardrób Közösségi Ruhavásár. A vásár szombatján már délelőtt tíz-tizenegy órakor tódul a tömeg befele, legyen helyi lakos vagy épp csak egy turista, egyaránt vetik bele magukat a ruhákkal csordultig megtömött asztalsorok közé. Üres kézzel pedig ritkán távozik az, aki betér a Central Passage területére, mert ezen a vásáron igazi kincsre lelhet az ember fia. Magáról a vásár létrejöttéről, a szervezésről és a visszajelzésekről kérdeztük a két kitalálót, Mender Szilviát és Hoffmann Petrát.

CSENGERI VIKTORINA- Nullahategy.hu

- Honnan jött a Gardrób Közösségi Ruhavásár ötlete?

- A Gardróbot ketten találtuk ki. Egyszer nem tudtunk elmenni egy garázsvásárra, szóval úgy gondoltuk, megcsináljuk magunknak. Szilvi épp több koncertet szervezett az Akváriumban, így arra gondoltunk az lesz a megfelelő helyszín. Meghirdettük a vásárt néhány felületen, és napokon belül százan jelentkeztek. Amit a bemutatkozásunkban mondunk, abban hiszünk is: úgy gondoljuk, hogy rengeteg ruha hányódik otthon a szekrény mélyén, aminek más örülne, ráadásul olcsón vásárolni mindig nagyon jó érzés.

- Az első vásár óta milyen változásokon ment keresztül az esemény?

- Mindenki azt gondolja, hogy méreteiben változott a rendezvény, de az az igazság, hogy ez nem így van. A helyszíneink mérete mindig meghatározta, hogy hány árus fér el a vásáron, a Gardrób az első rendezvény óta teltházas. Az utóbbi időben épp kevesebb árust próbálunk beengedni, mert figyelünk azokra a hangokra, amik azt jelzik, hogy zsúfolt a vásár.Azt szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát, árus és vásárló is, ebben pedig mi úgy tudunk segíteni, ha egy jó helyszínen alkalmas körülményeket teremtünk. Hogy ezen a helyszínen már ki mennyi ruhát ad el, vagy ki milyen kincset talál magának, az már más kérdés. A méret tehát nem változott, viszont a kezdeti havonta jelentkező Gardrób helyett most már kéthetente van vásár, ahol a kezdeti félelmeink ellenére ugyanolyan sokan jelennek meg, mint a havi piacon. Ezen kívül folyamatosan figyeljük a visszajelzéseket, és folyamatosan fejlesztjük a vásárt. Volt már férfiruha részleg, gyerekruha vásár, és lesz még sok más érdekesség.

- Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve? Gondolkodtok-e valamilyen változtatáson a Gardróbon?

- A következő évben - amellett, hogy remélhetőleg minden ugyanúgy fog menni, ahogy eddig - szeretnénk egy kicsit visszanyúlni a kezdetekhez. Nem szeretnénk még konkrétumokat mondani, de az a célunk, hogy egy kicsit visszahozzuk a Gardrób családias hangulatát. Ezen kívül szeretnénk Budapest más területeit is bevonni a közösségi vásárba.

- Az biztos, hogy senki sem távozik üres mancsokkal a ruhavásárról. Ti találtok már igazi kincseket valamelyik Gardróbon?

- Ez így igaz.

Nem volt még olyan Gardrób, ahonnan üres kézzel mentünk volna haza

, határozottan állíthatjuk, hogy a Gardróbon csak az nem talál magának kincset, aki semmiképp sem akar. Kedvencünk a hátsó szekció, ott a legkedvesebbek az eladók! (de persze elől is kedvesek -

mosolyog

). Az már mindennapos, hogy ha egy barátunk megdicséri a szettünket, akkor azt mondjuk, hogy

„ja, hát ezt a Gardróbon vettem”.

- Mennyire tölti ki a hétköznapjaitokat a Gardrób szervezése, illetve mivel foglalatoskodtok még emellett?

- A Gardrób szép lassan egy teljes munkaidős elfoglaltság lett, mondhatni vállalkozók lettünk. A körülbelül fél éve bevezetett konkrét helyfoglalás nagyon nagy siker volt az árusok körében, de persze ezzel nekünk sokkal több dolgunk is akad. Napi több száz e-mailt kapunk, de mi vagyunk a legszomorúbbak, amikor azt kell válaszolnunk, hogy sajnos nincs már szabad helyünk. Tehát dolgozunk a Gardróbon sokat, de mindezt kárpótolja az az egy perc, amikor szombaton tíz óra előtt a kirakott asztalok mellett elindulunk a regisztrációhoz, ahol egy csomó árus már arra vár, hogy bejöhessen, és elkezdhessen árusíthatni. A Gardrób mellett mindketten csinálunk más dolgokat is, Szilvi koncertszervezéssel és social media kezeléssel foglalkozik, Petra pedig a Stilblogotírja, a Hungarian Design Yearbookszerkesztőségében dolgozik, és a TATZ designer tetoválás márkát csinálja másodmagával.

Fotókat készítette: Fekete Csaba