Kő kövön- 70 éve szabadították fel az auschwitzi haláltábort

Az ENSZ közgyűlése, 2005 november elsején, január 27-ét a Holocaust nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon, mely az auschwitzi haláltábor felszabadításának dátuma, a világon mindenütt megemlékeznek a népirtás áldozatairól, arról a körülbelül 6 millió emberről, akik nem térhettek vissza az életbe.

BARTA ZSOLT- Nullahategy.hu

A Néprajzi Múzeum az emlékezés sajátos formáját választotta. Olyan kiállítást tár a látogató elé, amely megkísérli előhívni azt a képet, amely a Holocaust előtti időszakból a múzeumi anyagra építve megismerhető a magyar vidéki zsidóságról.

A kiállítás egy-egy kérdésről nem általánosságban, hanem konkrét példák (családi történetek, adott közösségek, lokális sajátosságok, kiemelt részletek stb.) alapján beszél. Ebben a szellemben a zsidó hétköznapokat és ünnepeket, a különböző foglalkozási és társadalmi rétegeket mutatja be, illetve ezek kapcsán egy-egy meghatározott témát jár körül. A kiállítás törzsanyagát a Néprajzi Múzeum saját gyűjteménye adja. Ez a kollekció – egy-egy tárgy kivételével – még soha nem szerepelt kiállításon, sőt valójában eddig még a múzeum zsidó vonatkozású anyagának pontos számbavétele, értelmezése sem történt meg. A tárlat most erre tesz kísérletet: bemutatja a kicsiny, ámde jelentős judaika-gyűjteményt, a zsidó használati eszközöket, a zsidó műtárgykereskedők, magángyűjtők révén a múzeumba került tárgyakat, nem beszélve az egyedülállóan gazdag fotóanyagról.

Egy különleges tárgy, a pápai betegsegélyező egylet adománykönyve segítségével a Micva és adományozás kérdéseivel, a pápai zsidóság történetével ismerkedhet a látogató. A zsidó női és férfi fejviselet, illetve a rituális kellékek világába kalauzol a Strájmli és főkötő. A vidéki zsidó kereskedők és a helyi társadalom kapcsolatába és a Néprajzi Múzeum zsidó tárgyainak múzeumba kerülésének történetébe enged bepillantást a Handlé és nagykereskedő.

Bonyhád városának példáján keresztül a zsidó terek kérdéseivel foglalkozik a Sulklopfer és zsinagóga, a szombathoz kapcsolódó szokásokat és tárgyi világot pedig a Barhesz és beszamin mutatja meg. A Szédertál és macesz a zsidó ünnepek egy kis szeletét járja körül. A zsidó otthonok képi világát villantja fel a Mizrah tábla és háziáldás. A Kóser és tréfli kapcsán a zsidó konyha sajátosságait és a rituális tisztaság kérdésével ismerkedhetnek meg a látogatók. A Hanukia és örökmécs pedig a fény zsidó kultúrában betöltött fontos szerepére hívja fel a figyelmet. A Gyász és kaddis a halálhoz kötődő szokásokba ad betekintést. A gyűjteményi anyagot bemutató termek után következő, középiskolás diákok és a kiállítás munkatársai által behozott tárgyakból és történetekből, rendhagyó módon diák kurátorok által rendezett Tantárgy és barkochba terem a kérdések terme az élő közönségkapcsolat színtere.

Izgalmas lehetőségeket kínál a valós és virtuális tartalom kombinálására és eddig Magyarországon még nem látott technikai megoldásokat mutat be a Néprajzi Múzeum és a MOME Techlab közös projektje, két egyedi fejlesztésű interaktív digitális múzeumi alkalmazás. Ezekkel kel életre a kiállításban a pápai betegsegélyező egylet 185 éves adománykönyve és a szombati asztal.

A kiállítás tudatosan vállalja a töredékességet: a bemutatni kívánt korról töredékesek az ismereteink, töredékes a rendelkezésre álló anyag, s ez az egész világ az elmúlt és a megmaradt töredékekben értelmezhető leginkább.