Nagymama, miért olyan nagy a füled, avagy a biedermeier, a Disney, és a szocialista plakátok világa a Schönbrunni kastély árnyékában – DIAFILMKRITIKÁK
Ahogy a klasszikus zenét és a jazzt is legjobb analóg felvételeken hallgatni , úgy a dia-élmény is a klasszikus meséken keresztül „jön át” legjobban. Győrffy Anna-féle Hófehérke és Hamupipőke "alapfilmek", sokan ezeken a meséken tesztelték a diavetítőt, ugyanúgy, ahogy a progrockerek a Pink Floyd Dark Side Of The Moon című albumával állították be annak idején az özönvíz előtti hifi-tornyokat.
PZL - nullahategy
Hasonlóan hívogató Lengyel Sándor Piroska és a farkas diája, ami annyira bájos, hogy el is felejtkezünk arról, hogy a farkas megeszi Piroskát, a nagymamát, és hogy a vadász ollóval vágja ki az ordas hasából a két megszeppent hőst.
Győrffy Anna világa ismerős lehet azoknak, akik szerették a Mosó Masa Mosodáját, a Pöttyös Panni-könyveket, de a Dörmögő Dömötör című, óvodásoknak készülő lapban is sok-sok rajzot készített a törékeny művésznő. A szocializmus évei alatt is volt ún. cukiság faktor, Molnár C. Pálnál is tanuló Győrffy Anna a kedves gyermekillusztrációk nagyasszonya volt.
Hófehérke akvarell világát a késő barokk és biedermeier esztétika határozza meg. Az előszobák, a bajor parasztkonyhák bútoraira emlékeztető enteriőrök mind-mind felidézik e kor zsánerét.
Az ablakon bepillantó mókus, őz és szarvas a természettel való meghitt viszony falvédőket is felidéző megfogalmazása, mégis: működik, ebben a térben nagyon is érvényes ez az ábrázolat. Innen már az sem számít, hogy a mókus rőzsét gyűjt, de hát – juthat eszünkbe – ez egy mese. És persze, már az elején elbűvöl minket a „Tükröm-tükröm”-kép emblematikus rajzolata. 
Meglepő, hogy mennyire nem hatott Győrffy Annára a Disney 1937-es klasszikus rajzfilmje, ami inkább előnyére válik a rajzoknak, ugyanakkor zavarba ejtő, hogy törpéknek nincs karakterük, nevük – hiába, ezt teszi Disney kikerülhetetlen hatása.
Erős drámai jelenet, amikor Hófehérke megfullad az almától – meglepő, hogy a képen magát a halál pillanatát fogalmazza meg Győrrfy, aztán a nagy ijedség után már jön a szőke herceg fehér lovon. A kép olyan mintha egy Romy Schneider-féle Sissi-film storyboardjának egy kockáját látnánk.
Gyerekként nem gondolkodunk el azon, hogy a királyfi miért akarja hazavinni a halott Hófehérkét, de legalább lesz idejünk elmerengeni a válaszon, ha majd a gyerekünk megkérdezi.
A Hamupipőke történetét Hófehérkével ellentétben rímekbe szedték, Vihar Béla gördülékeny verssorai lendületet adnak a hosszú történetnek. Győrffy Anna ezúttal is a magyar, illetve az osztrák késő barokk kort idézte meg, de itt még rizsporos parókákat is láthatunk a szereplőkön.
A művésznő verhetetlen az ártatlan, szenvedő lányábrázolásokban, de bizonyos képek még a Zichy-féle misztériumrajzok világát is megidézik, persze, csak úgy „kislányosan”. Mivel ez a történet is mese, gyorsan túl kell lendülnünk azon, hogy Hamupipőke édesapja, (aki legalább tizenhat évet eltöltött lányával, tehát volt ideje valamelyest megismerni), rögtön elhiszi a mostohának, hogy lánya lusta és kényeskedő.
A történet egyik emblematikus képe a galambokkal lencsét válogató Hamupipőke. Az anyja sírjánál álldogáló lány a vásárokban árult balladák illusztrációit juttatja eszünkbe, és itt álljunk meg egy pillanatra! Hamupipőket az égből leszálló madár változtatja gyönyörű hercegnővé, tehát ezen a ponton is eltér a Disney-féle verziótól, ahol a három cuki tündér segít a lánynak. Így aztán Győrffy Annánál nincs tökhintó sem, és a cipő sem üvegből van, hanem ezüstből. Annak ellenére, hogy a topánnak kulcsszerepe van a mesében, Győrffy „nem mutatja fel”, szinte nem is látszik, de ez eltörpül amellett, hogy a magyar illusztrátor sokkal több kedvességet, szeretetet vitt a rajzokba, mint amerikai kollégái.
A Lengyel Sándor-féle Piroska és a farkas történetnek már semmi köze a historizáló gesztusokhoz, ma is meglepően modernnek hat a kislány cuki karaktere. Annak ellenére, hogy a mese falusi környezetben játszódik, Piroska a piros micisapkájában és áramvonalas kabátkájában modern városi lányra emlékeztet, sőt meglehetősen „plakátszerű”, ami nem véletlen: Lengyel készítette a híres Bambi és a Hüsi plakátokat, és számtalan emblematikus reklám rajzát.
Lengyelnél keveredik a szocialista propaganda világa, a Disney-féle karakterekkel és a kereskedelmi plakátzsánerrel (vö: Röltex Rózsi), mégis a magyar diatörténet egyik legnagyszerűbb vállalkozása a Piroska és a farkas meséje.
Ebben a verzióban a farkas sem olyan félelmetes, mint az eredeti Grimm-féle történetben, inkább idiótának tűnik. A vadász oszták stüszire emlékeztet, a nagymama kötőtűvel a kontyában Röltex Rózsit hozza nagy magabiztossággal. Lengyel megkíméli a gyerekeket attól, hogy szembesüljenek azzal, amint a farkas megeszi a nagyit és Piroskát, viszont „megkapjuk” a kötelező nagyjelenetet: „Nagymama, miért olyan nagy a füled?” És megkapjuk a legfőbb üzenetet is: soha ne térj le az útról, bárki is csábít.
