Bambizó huligánok egykori törzshelye - Az Erzsébet téri buszpályaudvar
Különös épületegyüttessel találkozhatnak azok, akik az Erzsébet teret átszelve, az Akvárium felé igyekeznek. A két pavilon, és az azokat összekötő peronfolyosó, nem is olyan régen még a főváros egyik legfontosabb buszpályaudvarának számított, mára azonban már csak a hazai modern művészet lenyomata.
BARTA ZSOLT- Nullahategy
1945-ben az ostrom alatt lerombolt Budapesten gyorsan megindult az élet. Az egyik legfontosabb lépés a főváros összeköttetésének helyreállítása volt, a vidéki nagyvárosokkal. Ennek érdekében alakították ki a város első autóbuszpályaudvarát, amit az egyik legfontosabb csomópontra, az Oktogonra álmodtak meg. Mire a teret 1948-ban November 7-re keresztelték, kiderült, mégsem volt annyira jó az ötlet, hiszen az állandó buszforgalom nagyban gátolta a forgalmat.
Új helyszín után kellett nézni. Először a Liszt Ferenc térre esett a választás, ám az a terület sem felelt meg az elvárásoknak, így az Erzsébet teret (akkoriban éppen Sztálin tér) vált a leendő buszpályaudvar helyszínévé. A kialakítandó épület tervezésével Nyíri István főépítészt bízták meg. Nyíri lelkiismeretesen látott munkához. Hamar megtervezte a pályaudvar épületeit, majd az építkezés következett, ami rekord időre, 1949 szeptemberére be is fejeződött.
Közben azonban nagyot fordult a világ, az országban, így Budapesten is a kommunista elvárások kerültek előtérbe, amelyek beleszóltak a legkisebb, hétköznapi élet apróságaiba is. Természetesen a művészetekben a szocialista-realista irányzat vált irányadóvá, így a frissen felhúzott buszpályaudvar épületeibe azonnal belekötöttek a Szovjetunióból lelkesen beáramló irányzat hazai, jeles képviselői. Nyírinek mindent a szemére hánytak, amit csak lehetett. Az ellenzők első, s legfőbb érve az volt, hogy néhány évvel azelőtt az Egyesült Államokbeli Chicagoban épült egy nagyon hasonló épület, ami ráadásul szintén buszpályaudvarként funkcionált, így világosnak tűnt, hogy egy, a szocialista világrend elleni összeesküvésről van szó. Továbbá nem értették azt sem, miért kellett ennyiféle követ beépíteni az épületek homlokzatába, s feleslegesnek tartották az üveg és luxfer (üvegbeton) felületeket is. Végső csapásként pedig kijelentették, hogy a pályaudvar ferde falai meglehetősen funkciótlanok. Szerencsére Nyírit nem állították bíróság elé, az épületet pedig a szocialista-realista építészek védték meg.
De mit is épített Nyíri István, ami ennyire kiverte a biztosítékot? Az épületegyüttes két pavilonból és az azokat összekötő, nyitott terű, fedett, kétszintes folyosóból áll. A két pavilon vasbetonszerkezetű, homlokzatukat travertin lap, valamint rusztikus kőfalazat borítja váltakozva. A nagyobb, úgynevezett főpavilon képcsőháza üvegbeton, míg a kisebbik pavilont zártabb szerkezetűvé alakították. Nyíri épületegyüttese leginkább a Bauhausra stílusra emlékeztetett, valóban nem volt köze a szocialista-realista monumentális, ám semmitmondó művészetéhez.
Budapest lakossága gyorsan használatba vette a belváros közepén elterülő buszpályaudvart, a teret is átnevezték időközben Engels térré, így minden adva volt, hogy a forgalmi csomópont mellett egy találkozási pont is kialakuljon a környéken. A főépületben olcsó Utasellátó büfé üzemelt, ahol még a hatvanas évek végén sem árulhattak alkoholt, így a környéken lebzselő „huligánok“ kénytelenek voltak a Bambi, vagy Utasellátó üdítőitalt fogyasztani. A hatvanas évek végén az Esti Hírlap is megírta, hogy a szocializmus építése után fáradtan hazautazni vágyó utasokat megdöbbenti, s egyben irritálja is a buszpályaudvar mellett céltalanul lődörgő, ápolatlan külsejű fiatalok látványa, akik Bambit iszogatva, és táskarádiójukat hangosan bömböltetve, megbotránkoztatják az idősebbeket és a jóízlésű fiatalokat is.
Az épület egyébként a maga idejében modernnek számított, például a kocsibeállók fölött végigfutó terasz arra szolgált, hogy azokról rakják a csomagokat a buszok tetejére, hiszen a hatvanas évek derekáig még a buszok tetején szállították a csomagokat. A főpavilon vaskos oszlopaiban kezdetleges klímaberendezés bújt meg. Az épület alatti kutakból itt vezették fel a hűtésre szolgáló vizet. A buszpályaudvar állaga a nyolcvanas évek közepére leromlott, s csak az mentette meg a gyors lebontástól, hogy még 1977-ben műemléki védettséget kapott. A rendszerváltás után azonban újra fellángoltak a kedélyek, s az immár Erzsébet térre visszakeresztelt területen található buszpályaudvart, a „szocreál“ jellegzetességei miatt kívánták minél előbb elbontani. Az ügy 1999-ig húzódott, amikor is műemlékké nyilvánították az épületegyüttest. Mai funkcióját 2011-ben kapta meg, azóta működik falaki között a Design Központ-Design Terminál, amely rendezvényeknek, kiállításoknak ad otthont.
Fotó: consultant.hu
