A riff veszélyes fegyver – Az Ivan and The Parazol The All Right Nows című lemezéről
Az Ivan and the Parazol The All Right Nows című lemezén megtörtént a rock and roll, ami a rendszerváltás utáni magyar popban a VHK 1992-es A Semmi kapuin dörömbölve című látomásáról, a Kispál és a Borz 1994-es Ágy, asztal tévé hangulatjelentéséről, a Sexepil 1995-ös Sugar for the Soul, és Yonderboi Shallow and Profound című 2000-es keltezésű munkáiról mondhatunk el.
PZL - 061.hu
Az Ivan and the Parazol elkészítette a rendszerváltás utáni évek egyik legjobb lemezét, és ha már lendületben vagyunk, mondjuk ki: jelenleg ők a kortárs magyar pop legjobb zenekara. A társaság nemcsak, hogy remekül lakja be a vintage-rock múzeumát, de újra is rendezi a tárlókat, és egy sajátos tárlatvezetést is tart: olyan összefüggéseit mutatja be a hatvan éves műfajnak, amiket nem láttunk akkor, amikor az Illés elkészítette 1972-ben az Add a kezed című lemezét, vagy egy évvel később az LGT a Bummm! című referencia munkáját.
Az is látszik, hogy az Ivan and the Parazol ismeri a vintage-rock törzsanyagát, a Black Keys-től a Wolfmotherig, de ők mégis a közép-európai, illetve a magyar beat-rock hagyományból indultak ki. Újradefiniálták a 2010-es éveket, amihez a rock and rollt választották, mint médiumot. Remekül bemozgatták a pop emblematikus motívumait, és újrahangszerelték a rock aranykorát, és megmutatták: az ohbabyzésnek igen is van értelme, ha jó ritmusban, és a megfelelő helyen mondja ki az ember.
Az album gyakorlatilag slágergyűjtemény, a jobbik fajtából, egyfajta erődemonstráció, ami megmutatja, hogy a rock and rollhoz nemcsak egyenáram, váltóáram, végfokok, néhány buherált csöves erősítő, és pár Marshall kell, hanem ún. őserő is, amit a világ legjobb roadja sem tud a színpadra varázsolni, még akkor sem, ha kölcsönbe kapta a Pink Floyd vagy a Stones cuccait. A rockszínpad olyan, mint a Stonehange, amit főleg Marshallokból építenek fel, de betájolni nem a roadok tudják, hanem például a zenekar énekese.
A The All Right Nows 12 dala között nincs üresjárat, nagy részük olyan szerzemény, amelyek tökéletesen alkalmasak az energiaátvitelre. Ott van például az album felütése, a Modernial című himnikus popsláger, amit a Doors is elirigyelt volna, ahogy szintén perfecto a Cold &Deep, aminek az orgonatémáját a Futrinka utca teljes stábja és Ray Manzarek is megtapsolták volna, ha megélik...
A zenekar tudatosan építkezik a pop nagy mítoszaiból, úgy kezeli a beazonosítható hangképeket mint metaforákat, ahol minden lefogott akkorddal egyre magasabbra lépnek azon a lépcsőn, ami Plant Mennyországába vezet. És azokról a magaslati pontokról már tényleg jól látjuk Sándor Pál Illés-filmjének bérházait, a Bem rakpart 6-ot, a Budai Ifjúsági Parkot, vagy éppen az A38-as hajót, ahol nemrég adtak egymás után két teltházas koncertet.
Ivan and the Parazol
The All Rights Now
Modernial Records
12 szám 43 perc
Koncertfotó: Müller András
