Pesti Srácok

Bemutatták Dézsy Zoltán második Seuso filmjét

Bemutatták hétfő este Székesfehérváron Dézsy Zoltán A Seuso-kincsek története című filmjének második részét, a Seuso II.-t.

MTI

A Hiemer-házban tartott premier előtt a rendező az MTI-nek elmondta: húsz éve azon dolgozik, hogy a nyilvánosság folyamatosan értesüljön a Seuso-kincs történetéről. A 91 perces alkotást dramaturgiai elemekkel átszőtt bűnügyi riport-dokumentumfilmnek nevezte.

PestiSracok facebook image

Dézsy Zoltán megjegyezte, hogy a film bemutatót azért Székesfehérváron tartották, mert a város és környéke érintett a kincsek fellelésében. Reményét fejezte ki, hogy idén a leletegyüttes második része is visszakerül Magyarországra, és sokan fogják látni Budapesten és talán Székesfehérváron is.

Cser-Palkovics András polgármester köszönetet mondott Dézsy Zoltánnak azért, hogy ragaszkodott a székesfehérvári bemutatóhoz. Hozzátette, a hiánypótló film a nagyon tanulságos, izgalmas, tragédiákkal átszőtt történetnek a hiteles bemutatását vállalja fel. Elmondta, hogy a közeljövőben moziban is megtekintheti a dokumentumfilmet a közönség.

A filmben több új részlet is van az 1996-ban bemutatott első részhez képest. Többek között megszólal a kincsek kiszállítására fölbérelt személy, feltárul annak a gyűjtőnek az életútja, akihez a kincsek megtalálójától, a később meggyilkolt Sümegh Józseftől került a kincsek nagy része, valamint azok a gyűjtők is megjelennek, akiknél előfordult valamelyik tárgy vagy találkoztak egy-egy darabbal, de nem volt tudomásuk azok értékéről.

A filmben Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója elmondta: másfél éves folyamat volt a Seuso-kincsek első részének visszavásárlása, és annak bejelentéséig csak néhány kormánytag tudott róla. Leszögezte, hogy jogi értelemben a magyar állam tulajdonjoga vitathatatlan volt mindvégig, a kormány csak az elmúlt évtizedekben felmerült költségekért fizetett, az adásvételi szerződésen is csak átadó és átvevő szerepel, nem pedig vevő és eladó.

A mű zárásaként a filmben a rendező elmondta: rengeteg tanú mesélt neki egy magyar, ma már milliárdos műgyűjtőről, aki fehérvári és Sümegh Józsefen keresztül tucatnál is több Seuso-kinccsel rendelkezik. Dézsy Zoltán a filmvetítés után az MTI-nek elmondta: a meg nem nevezett műgyűjtő egyedül megoldhatta volna az egész ügyet, de nem tette, ami "erkölcsileg vállalhatatlan".

Orbán Viktor miniszterelnök 2014 márciusában jelentette be, hogy Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű, páratlan Seuso-kincs hét darabját. A kormányfő akkori tájékoztatása szerint "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt.

A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy római kori ötvösremek-együttes. A kincs nevét a több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, Seusóról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt, és aki vagy akinek örökösei minden bizonnyal valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4. század végén vagy az 5. század elején.

A kincs a Krisztus utáni 4. században készült, nagyméretű, összesen 14, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből áll. A magyar állam eddig hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosótálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs 1500 évvel ezelőtti elrejtéséhez használt, rézből készült üstöt.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.