Tér-élmény - Moszkva téri helyzet
A Kiscelli Múzeumban #moszkvater – A Széll Kálmán tér története címmel nagyszabású kiállítás nyílik május 20-án, amely a tér történetét, emlékeit, múltját és jelenét dolgozza fel. A Széll Kálmán tér a városi közlekedésben és a város életében betöltött szerepe révén az utóbbi évtizedekben Budapest egyik ikonikus helyévé vált. Az átalakítás, újjáépítés során több olyan szimbolikus elem is elkerült onnan, mint az óra, a kandeláberek stb., amelyek évtizedeken keresztül egyet jelentettek a Moszkva térrel.
061.hu
A kiállítást megelőzte egy tárgy- és emlékgyűjtő kampány, amelyre számos izgalmas tárgy is érkezett. Ilyen a Kalef galeri tag, Ujlaki Dénes szalagos magnója és bakelitlemezei, a moszkvateres Török Ferenc Interkosmos rakétája, valamint a híres Moszkva téri lányok című dal énekesének, Toldy Máriának a klipben szereplő blúza és a hajdani Széll Kálmán téri lakos, Marika néni korcsolyája. A Kiscelli Múzeum nemcsak begyűjtötte ezeket az emblematikus tárgyakat, hanem folyamatosan dokumentálja és tudományosan feldolgozza a tér történetét. Ennek eredményeit láthatja most a nagyközönség. A tér a legidősebbeknek Széll Kálmán, a következő generációnak Kalef, az 1960-as, 1970-es években születetteknek, vagy a későbbi nemzedéknek mindörökké Moszkva tér marad. A legfiatalabbak számára, illetve, akiknek semmilyen kötődésük sincs a térhez, azoknak 2011 óta újra Széll Kálmán tér a valamikori Gödör.
Képzeljük el, milyen lehetett egy Széll Kálmán téri lakos számára, amikor a békés, polgári idillt árasztó sportközpont helyén forgalmas közlekedési csomópontot hoztak létre, s ablakuk alól a teniszlabdák és az ütőhúrok surrogása, a sportversenyek diadalittas éljenzése helyett a hurokvágányon csikorgó villamoskerekek hangja hallatszott föl! Pedig mai szemmel az 1941-es átrendezés építészetileg és térszervezésileg kifejezetten figyelemreméltó, a budai terület bekapcsolása a nagyváros közlekedéshálózatába elkerülhetetlen és jelentős előnyökkel bíró beruházás volt. Egyértelműen negatívnak, mondhatni arrogánsnak tekinthető a Rákosi-kormány tíz évvel később hozott intézkedése, melynek során az orosz csapatok által szétlőtt Széll Kálmán teret Moszkva térré nevezte át. Az erőszakos névváltoztatásra a lakosság egy része csendes ellenállással válaszolt: az új nevet hosszú évtizedeken keresztül következetesen nem használta.
A Moszkva tér elnevezés csak a hetvenes évek végére értékelődött át, ekkora nőtt fel az az új generáció, a kádári konszolidáció nemzedéke, akik számára a Moszkva tér moszkvájának már semmi köze nem volt a megszállók fővárosához: a moszkvatér, a moszkva, vagy moszkvás kiüresedett, könnyen kimondható zenei hangsorrá alakult, amely ismerősen csengett a hangosbemondókból és valamiféle megmagyarázhatatlan biztonságérzetet adott az óra alatti találkozók megbeszéléséhez.
A Moszkva téren 1972-ben „állt meg az idő”, amikor a régi villamos hurokvágány közepéről az ikonikus időmérő kikerült az aszfaltozott felületre. Az egyre növekvő gépjármű- és utasforgalom, illetve az újonnan épített metróállomás miatt átszabott tér arculata a hetvenes évektől kezdve hosszú évtizedekre – már-már úgy tűnt, örökre – állandósult. A három budai kerület határán fekvő „senki földje” karbantartás és átgondolt fejlesztések helyett a nyolcvanas évek végétől az idő és az emberi pusztítás áldozata lett. Megemésztette a kosz, a szemét, berepedezett burkolatán és rothadó építményein szervezetlen és burjánzó organizmusok rendezkedtek be.
Az emlékidézésen és a történeti kalandozáson túl akad nézni való azok számára is, akiket az átalakulás és a felújított tér érdekel. A kiállításon láthatók a – 2011-től újra Széll Kálmánról elnevezett – tér építészeti megújítására kiírt pályázat nyertesének, az Építész Stúdiónak a tervei, a Szövetség’39 csoport által tervezett új óra makettje, valamint – Tomanovics Gergelynek köszönhetően – az átépítés timelapse videója. A Real 5D technika révén pedig betekintést nyerhetünk a tér modern, 21. századi arculatát megkomponáló átalakítási munkálatokba és azok eredményeibe is.
