Visszapillantó tükör - 70 éve halt meg Moholy-Nagy László
Hetven éve, 1946. november 24-én halt meg Moholy-Nagy László fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek magyar úttörője, a 20. század talán legnagyobb hatású magyar képzőművésze.
MTI
1895. július 20-án született a Bács megyei Bácsborsódon. Amerikába kivándorolt apja helyett nagybátyja nevelte a vajdasági Moholpusztán (ma Mol, Szerbia). Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten a jogi karra, az első világháború kitörése után katonai szolgálatra hívták be. A fronton megsebesült, a kórházban háborús képeslapokat festett, felgyógyulván rajziskolába járt, először 1918-ban, a Nemzeti Szalonban állított ki. Festőként a magyar avantgárd, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos hatott rá, 1919-ben aláírta a politikai irányú művészeti mozgalom, a magyar aktivisták kiáltványát. Az 1918-19-es forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. Ezek bukása után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott együtt.
Fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, az ipari táj és a mozgás ragadta meg képzeletét. Kassákkal közösen írták a konstruktivista kiáltványnak tekinthető, 1922-ben megjelent Új művészek könyvét. Az orosz absztrakt jeles képviselői, Kazimir Malevics és El Liszickij hatására különböző anyagokból készített absztrakt konstrukciókat, melyeket 1922-ben a berlini Sturm Galériában mutatott be. A 20. század művészetét megújító, a konstruktív törekvéseknek otthont adó Bauhaus alapítója, Walter Gropius tanárnak hívta meg az intézménybe. Moholy-Nagy 1923-tól Weimarban, majd Dessauban volt az előkészítő tanfolyam és a fémműhely, később a fotócsoport vezetője.
A látáskultúrát meghonosítandó megújította a művészek oktatását is, a Bauhaus-könyveket Gropiusszal közösen szerkesztette, és El Liszickijjel közösen állított ki. 1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta: "Semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni". Legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ebben az időszakban alkotta. 1928-ban Gropiusszal együtt megvált a Bauhaustól, Berlinben telepedett le. Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetének nyomán keletkezett Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. A színes filmmel is kísérletezett, rövidfilmjei a városi élet forgatagát mutatták be.
1929-ben ő rendezte a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, amelyen 97 saját művel szerepelt, emellett díszleteket, fény- és hangeffektusokat készített a színházi rendező Erwin Piscator és operaelőadások számára. Hitler hatalomra kerülése után, 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, ahol hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt. 1937-ben Gropius ajánlására meghívták Amerikába, Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust (IIT Institute of Design) - a nácik ekkorra már kiszórták "elfajzott művészetnek" minősített műveit a német múzeumokból. Az általa alapított intézet 1944-től chicagói üzletemberek támogatásával főiskolává alakult, és az amerikai dizájn fontos műhelye lett.
1945-ben leukémiás megbetegedést diagnosztizáltak nála, de egészen haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai kérdéseket is taglaló szellemi végrendeletén. Moholy-Nagy László 1946. november 24-én halt meg Chicagóban. Festőként és fotóművészként az általa legelemibb ábrázoló tényezőnek tartott fény foglalkoztatta. Fotogramjait kamera nélkül, fényérzékeny papírra komponálta; átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtenek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai állandóan változtatják fény- és térhatásukat. A reklámgrafikában és a tipográfiában is maradandót alkotott, és ő tervezte a rendkívül népszerű Parker 51 töltőtollat, amely a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) gyűjteményében is megtalálható.
Az anyagtól az építészetig című műve a Bauhausban tartott előadásaira épül, önéletrajza 1947-ben Abstract of an Artist címen jelent meg. Életét és munkásságát felesége, Sibyl Moholy-Nagy elemezte Moholy-Nagy, kísérlet a teljességre című könyvében, amely 1950-ben jelent meg. Művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. Hitt abban, hogy a tárgyformálás megreformálhatja a társadalmat, azt vallotta, hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon azonban sokáig nem foglalkoztak életművével: a két világháború között kommunistának tartották, 1945 után pedig idealistának és formalistának.
1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit, kollázsait, és kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2006-ban az ő nevét vette fel az addigi Iparművészeti Egyetem, amelyet azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek (MOME) hívnak. Moholy-Nagy: Future Present címmel jelenleg a Chicagói Művészeti Múzeumban látható több mint háromszáz alkotását bemutató kiállítás. A tárlatot, amely több mint fél évszázad után az első retrospektív kiállítása Amerikában, a New York-i Guggenheim Múzeumban is láthatta a közönség, és jövőre Los Angeles-be is elviszik. Minden bizonnyal a kiállítás sikere is hozzájárult ahhoz, hogy - a tárlaton is szereplő - egyik alkotása, úgynevezett telefonképeinek egyike november közepén rekordáron, 6 millió dollárért (1,728 milliárd forint) kelt el egy New York-i árverésen. Az EM 1 Telephonbild című alkotás ezzel az aukción eladott legdrágább magyar műtárgy lett.
Képek: MoMA
