"Nem akartam magam soha titokzatosnak, vagy misztikus nőnek látni" - Marozsán Erikával beszélgettünk

Marozsán Erika március 17-én mutatja be Nem dobban a szív című új lemezét az Uránia moziban, a meghívott vendég pedig Novák Péter lesz. A New Yorkban élő művésznő újra Magyarországon forgat, Kasvinszki Attila Paraziták a Paradicsomban című filmjének főszerepét játssza majd el. Marozsán Erikával beszélgettünk.

PZL- 061.hu

Jelentett skatulyát a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című film, ami után te lettél az alternatív szubkultúra jócsaja…
A pályám elején nagyon megválogattam, hogy milyen felkérésekre mondok igent. A főiskola után rögtön hívtak egy nagy költségvetésű filmbe, de én akkora hülyeségnek tartottam azt a mozit, hogy nemet mondtam. Nem tudom, hogy most lennék-e olyan bátor, hogy egy milliárdos költségvetésű filmre nemet mondjak. A húszas éveim elején radikális voltam, főleg az underground érdekelt, nem vállaltam reklámfilmeket, és persze, nem biztos, hogy az volt a jó út.

Bánod, hogy kimaradtak a többszázezres nézettségű közönségfilmek?
Azt tudták rólam, hogy a szubkulturális életben magát otthon érző lány vagyok. Elitisták voltunk, számunkra az volt a legfontosabb, hogy minőségi dolgokban vegyünk részt, a siker és a pénz nem számított. Egy romantikus korban kerültem be a filmes világba, nagy elvárásokkal, ami nem feltétlenül a közönségsikerrel azonos. De kilencvenes években az egész világ ilyen volt, hiszen a Meryl Streep sem vállalt volna el könnyű filmeket akkoriban. Megváltozott a világ, máshová kerültek a súlypontok. Berlinben az egyik legjobb nevű producerrel tárgyaltam egy független művészfilmről… Azt mondta: neki olyan színésznő kell, aki kommersz filmekből is ismert, mert fontos, hogy sok nézőt produkáljon a film. Ez nekem anno felnyitotta a szemem: ja, akkor adtok nekem művészfilmet, ha a nevem kommersz filmekből is ismert lesz?! Hogy ez így megy? Akkor vállaljak be én is kommersz filmeket? Most már ezek a dolgok összekeveredtek.

New Yorkban két utcára laksz Gabriel Byrne-től, aki szintén szerepel a Terápia című sorozatban, csak ő az amerikai, míg te a magyar verzióban. Mennyire jellemezőek az életedre a különös együttállások?
Nem akartam magam soha titokzatosnak, vagy misztikus nőnek látni, és nem is nagyon voltak különös motívumok az életemben. Megérzéseim viszont vannak…. Amikor a Szomorú vasárnap próbafelvétele volt, egyértelműnek tűnt, hogy ez az életem része lesz, és tudtam már évekkel a film előtt, hogy magához a dalhoz is lesz valami közöm.

Heather Nova énekelte a végefőcím dalt, azaz magát a Szomorú vasárnapot. Miért nem te? Te is jól énekelsz, és a film főszereplője voltál…
Akkor ő egy feljövő sztár volt, és a végefőcímhez mindenképpen sztárt szerettek volna. Akkor volt Heather Novának egy nagy pillanata, akkor lehetett a csúcson. Amikor a filmet Angliában is bemutatták, egy egész hétvégét együtt töltöttünk, kávézni mentünk, és haverkodtunk, de aztán elveszítettük egymást…

Számos európai filmben játszottál. Hogy érzed, változtak a művészfilmes trendek?
A művészfilmekre nagy hatást gyakoroltak a tömegfilmek, sokszor már el is mosódnak a határok. Vannak kamarafilmek is, de kísérleti alkotások alig születnek. Két nagy piac van, a fesztivál - és a kommersz piac, és a fesztiválfilmeknek is megvannak a receptjeik. Mivel a film drága műfaj, mindenki – a művészfilmes befektetők is – szeretnék, ha nyereséget termelne a filmjük. Olyan revelációk, amilyenek a Kuroszava vagy Tarkovszkij filmjei voltak, már ritkán születnek. Ezért is olyan jó amikor az ember például az új Enyedi filmet megnézi. Most amúgy is a magyar filmeket újra felfedezte a világ.

Amióta anyuka vagy, bizonyára nehezebb a logisztika, nem olyan könnyű egy-egy forgatásra New Yorkból Berlinbe, vagy éppen Budapestre repülni. Ilyenkor mi az, amit mérlegelsz?
Az elmúlt pár évben már csak a vágyaim követem. Vágytam a családra, majd megszültem a gyerekünk, dolgoztam, de csak keveset, sok munkát lemondtam a család miatt, az anyaságra koncentráltam, aztán megfogalmazódott bennem, hogy én is vagyok valaki, nemcsak főállású anyuka… Mostanában újra elvállalok egy-egy munkát, és próbálom úgy intézni a dolgokat, hogy a gyerekem is jól érezze magát, de én is érezzem kezem-lábam. Aztán újra rám tör, hogy a gyereknek több anyára van szüksége, és újra csak az anyaságra koncentrálok… így megy ez…

Az új lemezeden számos szövegíróval dolgoztál. Nem tartottál attól, hogy széttartó lesz az album világa?
Amikor szóba került, hogy csináljunk új lemezt, akkor azt mondtam: azt szeretném, ha minden dalt más szövegíró írna. A kollaboráció izgatott, és az, hogy platformot adjak a lírának. Izlandon az elnök is verset ír, a tévében felolvassa azokat. Szeretném, ha a vers, a költészet itthon is olyan fontos lenne, mint a világ boldogabbik tájain. De ugyanakkor mégsem megzenésített verseket szerettem volna, ezek a szövegek a kész zenei anyagra születtek, amiknek Födő Sándor "Fodo" a zeneszerzője .

Volt, aki félreértett, és „dívás szöveget” írt? Szóval, eltalálták a habitusod?
Igen, pedig nem meséltem el, hogy az életem éppen hol tart, vagy mik azok, amik foglalkoztatnak, mégis kiírták a legféltettebb titkaimat. Magamra ismertem minden dalban. Korábban a misztikumról kérdeztél: no, ez az volt…

Vezető kép: Horváth Péter Gyula