A dalok megmutatják, hogyan működik a "zenei agyam" - Sena Dagadu harmadik szólóalbumáról beszélgettünk
Sena Dagadu tizenöt éve a hazai könnyűzenei élet meghatározó alakja. Elképesztő hangjával, magával ragadó egyéniségével és soha nem lankadó lendületével lebilincseli a közönséget. Legtöbben az Irie Maffia zenekar énekesnőjeként ismerik, pedig sok más projektben is szerepelt, nem is beszélve szólófelvételeiről. Sena immár harmadik önálló albumát készítette el, a címe Feathers. Vajon egy zenekari frontemberként sikeres énekesnőnek is kell a szabadság? Senával beszélgettünk.
LEIRER TÍMEA - 061.hu
Azt nyilatkoztad, amikor a Feathers megjelent, hogy ez a lemez más, mint bármelyik korábbi munkád. Miért?
Először készítettem olyan lemezt, amelyhez én írtam a zenét, a szöveget és mindenbe „beleártottam” magam, ami csak a lemez születéséhez kell. Az első szólólemezemnél még az összes számot külső producerek írták, így afféle patchworkként állt össze a teljes album. A második albumon, a Lots Of Trees címűn már volt néhány ötletem, de még mindig nem ez volt a jellemző. Most viszont kizárólag az én zenei ötleteimből épült fel a Feathers, így sokkal jobban tükrözi a személyiségemet, a világomat, mint bármely korábbi felvétel. Ezek a dalok megmutatják a világ számára, hogy mit hordoz, és hogyan működik az én „zenei agyam”.
A telefon hangrögzítőjébe dúdolsz vagy zongorával, gitárral, számítógépes programmal rögzíted a zenei ötleteket?
Ma már ritkán „dúdolgatok” a telefonba. Leülök a computer elé és dob, basszusgitár, gitár szólamokat próbálgatok, vagy feljátszom a tervezett énekdallamot. Lényegében amikor a dalt írom, mindent rögzítek otthon a számítógép segítségével, a fúvósoktól kezdve a gitárokon át egészen a vokál szólamokig. Amikor úgy érzem, hogy készen van, megmutatom a zenekarnak. Minden zenész simít még egy utolsót a szólamán, kicsit javítanak a harmónia meneteken, mert ahhoz ők sokkal jobban értenek és utána kezdődhetnek is a felvételek. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy ezúttal – ahogy még soha – kész dalokkal állhattam a zenészek elé.
Fotó: Nagy Márton, MüpaHa jól tudom, a stúdiófelvételek is másképp zajlottak, mint korábban.
A lemezt úgy rögzítettük, ahogy a „régi szép időkben” tették. Nem sávonként vettük fel a szólamokat, hanem bementünk a stúdióba, mélyen egymás szemébe néztünk és felvettük együtt élőben az anyagot. Így egy kicsit piszkosabb, de élőszerűbb a hangzás a lemezen. Sokkal érdekesebb és lélekkel telibb így a lemez, mintha patikamérlegen kimértünk volna mindent. Direkt nem is pepecseltünk vele sokat, felvettük háromszor-négyszer a dalokat, majd a legjobbat kiválasztottuk. Persze így maradnak benne apró, afféle „jaj-ezt-de-megváltoztatnám” típusú tökéletlenségek, de éppen ettől lesz izgalmas a felvétel és adja vissza sokkal inkább a dal hangulatát, az előadó, a zenészek személyiségét.
Sokkal jobban odafigyel ilyenkor az ember?
Pontosan. Sokkal erősebb koncentrációt igényel egy olyan felvétel, ahol a zenekar tagjai együtt játszanak, ahol figyelünk egymásra és nem csak a saját szólamunkra összpontosítunk. De épp ettől lesz emberibb és izgalmasabb a végeredmény is.
Már régóta együtt dolgoztok, gondolom fél szavakból is megértitek egymást.
Igen, lényegében már a ki sem mondott gondolataimat is megértik. Szekér Ádám, a gitárosunk nagyon sokat segített, mindig ő volt az első szűrő, az első fül, aki meghallgathatta a dalaimat. Persze előbb még volt otthon egyfajta „előszűrés”, a férjem, Élő Márton (az Irie Maffia zenésze - szerk.) néha bekukkantott, belehallgatott abba, amit csinálok, és ha ő azt mondta, hogy „ez ok”, akkor tudtam, hogy jó úton haladok.
Fotó: Glodi BalázsA szövegek hogyan születnek?
Sokféleképpen kezdődik, folytatódik és ér véget nálam egy dalszöveg megírása. Legtöbbször egy hangulatnál kezdek, amely mindjárt meghatározza a zene tempóját és a szöveg ritmusát is. Aztán néha néhány óra alatt kész a vázlat, néha pedig hetekig húzódik a szöveg kidolgozása, vagy éppen a dallam korrigálása. De épp ezt a szabadságot imádom. Azt, hogy nem függök senkitől, hogy mindent akkor és úgy csinálok, amikor és ahogy kedvem tartja. Csak magamnak tartozom elszámolással.
Maradtak még ötletek a fejedben?
Amikor megjelent 2013-ban a Lots Of Trees, valami felszabadult bennem, elindult egy nagyon termékeny kreatív folyamat, ennek eredményeként született meg a Feathers anyaga, de már annyi új dalom van, hogy mondhatjuk a következő szólóalbum is 60 százalékban készen áll.
Miért fontos egy nagyon sikeres zenekar énekesnőjének, hogy önállóan is megállja a helyét?
Picit afféle „vissza a gyökerekhez” érzés ez nálam. Annak idején szólóban kezdtem, később lettem az Irie Maffia tagja. Természetesen ez most teljesen más érzés, hiszen a zenekarnak van egy masszív rajongó tábora, akik látnak engem valamilyennek, ismerik Senát az Irie Maffiából, ehhez képest a szólóalbumokon egészen másféle zenét és más hangulatot kapnak. Az ismertségnek megvan az a hátránya, hogy a közönség már nem tudja prekoncepciók nélkül, „szűz füllel” hallgatni az albumot. De azt gondolom, hogy a saját kreatív elképzeléseim megérdemlik, hogy esélyt kapjanak, hogy megmutathassák magukat, ezért vállalom ezt a fajta kockázatot. Mindig is a sokszínűség híve voltam, szeretem minél több rétegét megmutatni a zenei világomnak.
Az afrikai, ghánai gyökereket mennyire akartad megmutatni a lemezen? Végighallgatva a dalokat, jó pár szám esetében hallani véli az ember.
Jól hallja, aki hallja, hiszen természetesen ez is ott van a dalokban. Sosem próbálok direkt beletuszkolni egy-egy ghánai motívumot vagy ritmust a dalba, de azért mégis érződik rajta ez is. Nem direkt módon, inkább afféle hangulatként. Zsigerből, ösztönszerűen írom a számokat, sosem próbálok előre dönteni arról, hogy milyen világa lesz egy-egy számnak. Ghánai is vagyok, magyar is vagyok, nyilván mindkettő megjelenik a lemez dalaiban.
Fotó: Nagy Márton, MüpaE sokszínűség miatt hívtak meg a Budapest Folk Festre is?
Igen. Aki meghallgatja a dalaimat, érezi, hogy valami különlegeset, valami egyedit hall. Afféle zenei kollázst, amelyben - bár talán nem beazonosíthatóan – többféle kultúra és zenei világ találkozik és egyesül egymással.
A Nagy-Szín-Pad tehetségmutatóra hogyan kerül Sena?
Nekem egyfajta megmutatkozási lehetőséget jelent. Egy esélyt, ahol megmutathatom magam szólóban is. Szeretném, ha minél több emberhez eljutna ez a zenei világ, ha minél többen megismernék ezt az arcomat is. Jó lenne, ha sokan megismernék a Feathers album zenei világát, az én kreatív zenei világomat, ha tudnának róla, hogy az Irie Maffia mellett ez is létezik. Erre nagyon jó lehetőséget biztosít a belvárosi Akváriumban május 22-én a Nagy-Szín-Pad.
Vezető kép: Glodi Balázs
