Barbárok a kapuknál - Cormac McCarthy Isten gyermeke című regényéről

Magyarul is megjelent Cormac McCarthy 1973-ban publikált korai kisregénye, az Isten gyermeke, című apokaliptikus burleszk. Ebben a sötéten csillogó könyvben nemcsak Ballard, a falu rossza hordja ki a végzetét, de tudjuk: minden és mindenki pusztulásra van ítélve ott, ahol az abúzus, a guberálás, az állatkínzás, az állatias szexualitás kéz a kézben jár.

PZL- 061.hu

Amikor traktorral tépetik le a tehén fejét, akkor tudjuk: embereknek tűnő bibliai szörnyek földjén járunk. Hol a pop-art szoció, hol a déli gótika jelenik meg lelki szemeink előtt, de hiába festi meg nekünk McCarthy a lerohadt szedánokkal, a krómozott dudákkal, plüss dobókockákkal a pop-kulturális apokalipszist, tudjuk: tényleg a pokol kapujában állunk, aminek inkább Móricz Barbárokjához van köze, mintsem a rock and rollhoz. McCarthy nem kényezteti el az olvasót fordulatos sztorikkal, csak a brutalitás katalogizálását végzi el – szinte hivatalnoki precizitással. A szellemi fogyatékos Lester Ballard, afféle törvényen kívüli, de nem úgy, ahogy a cowboyok, a tőmondatokban beszélő főhős ténylegesen kívül áll a civilizáción, és szinte önbeteljesítő jóslatként lesz belőle bűnöző, majd tömeggyilkos.

Az anyja lelépett, apja felakasztotta magát, kiváló védőbeszédet írhatna számára egy családvédelmis. Vadászik, gyűjtöget, guberál, és egyre mélyebbre ereszkedik a létezés bugyraiban. A szikár, redukált, mégis lírai nyelven beszélő, kegyetlen életképeket soroló könyv a lecsúszás stációit járja be, Ballard elveszti a szüleit, árvaházban nő fel, majd elárverezik a házát. Az Isten gyermeke az erőszak, a nyers kegyetlenség profán kantátája, amelyben feltárul előttünk a világ, illetve a déli államok morális lezüllésének majd pusztulásának folyamata. Minden rozsdás, vagy szürke a Tennessee-hez közeli Appalache-hegység vidékén, ahol a vegetáció az utolsó óráit éli, megvan a könyvben mindaz, amitől kiteljesedik a kortárs apokaliptikus western narratíva.

A könyv meglehetősen egyanyagú, McCarthy ugyanazokat a lírai szólamokat variálja, de egyre csak emeli a tétet, hogy a végén egy feszes, kortárs western ballada kerekedjen ki belőle. Lassan tíz éve, hogy 2008-ban megjelent magyarul a Nem vénnek való vidék, közben a Magvető szép lassan rászoktatta Cormac McCarthyra a hazai olvasókat, már elérhető a Határvidék-trilógia (Vad lovak, Átkelés, A síkság városai), Az út, Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen, valamint A jogász is. Aki olvasta a regényeit, tudja, hogy nemcsak a tájak lokalizálhatóak, hanem a modor, a nyelv, a posztapokaliptikus zsáner. Mégis: minden nyers kegyetlensége ellenére otthonossá teszi ezt a tájat, aminek megismerjük a flóráját, a faunáját, megismerjük benne a magára hagyott, Istent kereső embert, aki hol a szélfújta nádasok között kóborol, hol a kiégett házak és roncstelepek között bolyong, és tudja: nincs visszaút.

Cormac McCarthy
Isten gyermeke
Magvető
204 oldal 2999 Ft

Kép: Filmtekercs