Bankrablás, dupla viszkivel – A Viszkis című filmről

Vajon akkor is kialakul Ambrus Attila bulvár mítosza, ha a rablások előtt erdélyi áfonya pálinkat, vagy éppen kecskeméti kisüstit ivott volna? Nem tudjuk, viszont egy biztos: a whisky jó hívószó. Viszont a karakter építésénél nem biztos, hogy elég, ha csak erre alapozol. Kell figura is a név mögé. Ambus Attila sztorijában nincs annyi, hogy elvigyen egy játékfilmet, de nemcsak ezért lett kudarc Antal Nimród mozija, hanem azért is, mert a whiskyjéhez nem jó évjáratot választott.

PZL- 061.hu

A rendszerváltás Magyarországáról csak az tud jó filmet forgatni, akinek meghitt viszonya van az adott korral. Akkor volt fiatal, ízek, imák, szerelmek kötik helyhez és időhöz, vö: Bereményi korábban született generációs élményeit, amelyekből süt az elragadtatás. A forgatókönyvet is jegyző Antal Nimród feladata lett volna felrakni a Viszkis karakterét, de az Ambrus Attilát alakító Szalay Bencének nincs igazi jelenléte a vásznon. Nem elég jó a dumája, afféle hétköznapi srác, aki történetesen nem villanyszerelő, hogy betongyámos oszlopokat ásson a földbe, nem kőműves, hogy jól letekerje a GV4-et, nem tetőfedő hogy engóbozott cserepeket pakolgasson... Nem, ő a bankrabló szakmát választotta, ami nincs benne a szaknévsorban, viszont hosszú paragrafusokban szerepel a BTK-ban.

Nem sikerült a korfestés sem, valahogy

egyben van

a nyolcvanas évek vége és a kétezres évek eleje, miközben mondjuk a

Boogie Nights

ban vagy éppen a

Forest Gump

ban (és még tucatnyi filmben) bámulatosan jól letapogatják a kisebb korszakok finom attitűd - és technikatörténeti változásait, addig nincs ökonómiája az 1990-es évek első felének sem. A film nem akar mondani semmit erről a korról, pedig egyszerre érezte mindenki szabadnak magát, és egyszerre volt tele az ország egzisztenciális félelmekkel. 1991 körül százezreket küldtek kényszernyugdíjba, akik már sosem érték utol azokat a nyugdíjukkal, akik csak 2-3 évvel mentek utánuk.

Elképesztő társadalmi igazságtalanságok törtek felszínre, létrejött a vidék teljes leszakadása, létrejött egy új elit, az olajozás után jöttek a kereskedelmi tévék... De A Viszkis mondjuk egy valamit jól megmutatott: Juszt Lászlót, aki 1989 előtt is remekül kiigazodott az állandó változásban lévő Kádár-rendszerben és utána is jó szimattal érezte meg az idő szagát. Ahogy a Megáll az idő mindent elmondott 1956-ról és a XX. századi Magyarországról, úgy A Viszkis nem közölt semmit a rendszerváltás utáni sokkról, nem volt több egy dramatizált dokumentumfilmnél. Aztán: volt benne szerelmi szál, meg nem is. Ahogy nem ismertük meg a Kata (Móga Piroska) és Ambrus Attila szerelmének bonyolultságát, úgy nem tudunk meg semmit a lányról sem. Így máris két papírmassé figuránk van.

Egyedül a nyomozót alakító Schneider Zoltán alakítása maradt emlékezetes, de ő is csak egy tipikus, nyugtatókon élő, izzadt zsarut hozott, láttunk már ilyet eleget. A nyitó képsorok voltak a legrosszabbak. Az, amikor a kis Attilát kergeti a pap a csiki faluban, mert megette az ostyát és megitta a misebort... Nos, ez leginkább olyan volt, mint egy falusi népszínmű jelenete. Amikor viszont a nyolc év körüli Attila fahánccsal takarta el az arcát és úgy próbált jégkorongozni, egyedül a farkasordító hidegben, az viszont erős indítás lett volna, de valamiért nem az elejére komponálta ezt Antal Nimród, és később sem érezte olyan fontosnak, hogy elvarrja, utaljon rá később, immáron az újpesti csapat jegén…

A román börtön képei sem voltak elég meggyőzőek, James Bond mozik észak-koreai jelenetei meggyőzőbben vették le a kommunista diktatúra atmoszféráját, pedig Bond inkább a szórakoztatóipar plakátfiúja, Antal Nimródnak viszont úgy tudjuk komolyak az ambíciói. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy történetesen az, aki a kilencvenes években a sajtóban dolgozott, tudja, hogy a viszkis sztorija korántsem volt akkora városi legenda, ahogy azt a Blikk vagy a Mai Nap megpróbálta felépíteni. Valójában nem volt társadalmi ügy, egy címlaptörténet volt az olajos gyilkosságok és a robbantásos merényletek között, de nem is ez volt a legnagyobb probléma a filmmel, hanem az, hogy a valóság letapogatása nem viszi semmilyen irányba a filmet.