Vissza a jelenbe! – A Ready Player One című Spielberg-moziról
Spielberg Ready Player One című disztópikus űrdiszkója olyan, mintha LSD-vel a nyelveden mennél el a Pecsa bolhapiacra. Szemben jönnek veled gyerekkorod Alphaville jelvényei, az Atari játékai, jugoszláv szexmagazinok, a náci karszalagok és Miki egeres uzsonnás táskák, megelevenedne Hitler, Kádár, Winnetou, a kígyóját dajkáló Ciccolina, John Lennon gitározni tanítaná Erdős Pétert, és a III. világháború is kitörne, de nem a Disznó-öbölben, hanem egy télapós életképet ábrázoló hógömbben.
PZL – 061.hu
Amikor valaki bolhapiacra megy, azaz ifjúsága szeméttelepére, akkor a Szent Grált keresi, egy tárgyat, ami az örök élet italát rejti magában. Ez pedig mindenki számára más formában jelenik meg, sokszor fröccsöntött játékra emlékeztet, vagy egy Rózsabimbó feliratú szánkóra. A Ready Player One szereplői számára a nosztalgia afféle önbizalomerősítő tréning a gyerekkoruk számítógépes játékaival, amelyekben legyőzhetetlenek voltak. Az Ernest Cline popkulturális karakterbibliájából készült történet a közeli jövőben, 2044-ben játszódik, amikor már nem bitcoinnal és Warcrafttal kapcsolódik egymásba a fél világ, hanem az OASIS nevű virtuális játékkal. Ez nemcsak közösségi háló, de egyben maga a komplex ellenvilág, ami nem téglából, habarcsból áll, hanem popkulturális szemétből és pixelekből.
Hőseink a technológiai forradalmak harmadrendű állampolgárai, akik alaplapokból és konténerekből tákolt favelákban élnek, de mégis megszerzik a csúcsgépeket, hogy az OASIS játékkal feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán. Amíg mi a Szent Grált keressük a bolhapiacon (azaz a kulcsot gyerekkorunk még feltáratlan titkaihoz), a popkultúra mátrixában ugyanez már B-filmeket, videójátékokat, klipeket, kegyetlenül rossz popslágereket jelent, de nemcsak ezt: a moziban állandó visszatérő motívum a már említett Orson Welles-féle Aranypolgár rózsabimbója, de Art3mis (Olivia Cooke) pólóján ott látható a Joy Division Unknown Pleasure pulzárt ábrázoló covere, ahogy a New Order Blue Monday című klubhimnuszát is hallhatjuk.
Spielberg csapata millió utalással rakja össze azt a popkulturális periódusos rendszert, amely elemeinek ismeretében egy különleges laborban – hívjuk ezt filmgyárnak – elkészíthető az arany, azaz az emlék-újrahasznosításból a környezettudatos múlt – és identitásépítés. Miután az OASIS-t megalkotó James Halliday meghal, a végrendeletéből kiderül, hogy elrejtett néhány titkot, azaz "húsvéti tojást" a rendszerben. Aki ezekre rátalál, megnyeri a világ szinte összes pénzét, így aztán nemcsak főhősünk, Wade, aka Parzival (Tye Sheridan), a 18 éves srác száll versenybe a mesés vagyonért, de egy játékgyártó multi is. Ahogy számos sorozat és film is az ún. easter egg-, azaz húsvéti tojás-féle rejtett üzenetekkel dobja fel a moziját, úgy egyre inkább megfogalmazódik bennünk: a húsvéti tojások olyanok, mintha csak afféle üzenetpótlékok lennének.
Azaz olyanok, mint maga a new age a vallást keresők számára. Ál-rejtélyek, ál-szimbolikák, amelyek legfeljebb azt mutatják fel, hogy milyen színes a videóklipekre emlékeztető neonfényes életünk, de valójában nincs az egészben rendszer. Spielberg filmje viszont azt mondja, őrült beszéd: de van benne rendszer. Hogy az, aki mindent tud az Atari-játékokról, és ezerszer látta a Gyalog galoppot, a Vissza a jövőbe első részét, az megtalálja a kulcsokat a felnőtté váláshoz, és akkor rájövünk: nem a pénz számít, hanem valami más, valami megfoghatatlan. És hogy ez a valami egy pixelkocka mögött van egy játékba rejtve, vagy egy ócska popdalban, azt csak az tudja meg, aki nemcsak az idézeteket tudja lokalizálni, de magukat a műveket is, amik megismeréséhez pont arra van szükség, hogy a Valóságban létezz, ne pedig a pixelekből emelt, geek arcoknak készített logó- és vektorkatalógusokban.
Ready Player One
amerikai sci-fi
szereplők: Tye Sheridan, Simon Pegg, Olivia Cooke
rendezte: Steven Spielberg
bemutató: 2018. március 27.
