Pesti Srácok

Gyásztávirat - Elhunyt Erich Lessing, 1956 osztrák fotósa

Kilencvenöt éves korában szerdán elhunyt Erich Lessing, az osztrák fotográfia doyenje, aki olyan történelmi pillanatokat örökített meg pályája során, mint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményei vagy az osztrák államszerződés aláírása 1955-ben.

MTI, 061.hu

A Bécsi Zsidó Hitközség (IKG) közlése szerint "Erich Lessinggel nemcsak egy kiemelkedő és sokoldalú művészt veszít a világ, hanem egy rendkívüli embert, egy kortárs szemtanút, egy élesszemű megfigyelőt". Lessing 1923-ban született Bécsben. 1939-ben emigrált Palesztinába, Haifában rádiótechnikát tanult, majd pontytenyésztőként dolgozott egy kibucban. Első kameráját 13 évesen kapta, majd amikor felnőttként is visszatért hobbijához, óvodai és strandfotósként keresett pénzt. A második világháború idején a brit hadsereg alkalmazta fotográfusként.

PestiSracok facebook image

Lessing megörökítette a II. világháború utáni Európa politikai eseményeit. Különösen sokat dolgozott a volt szocialista országokban, és végigfényképezte az 1956-os magyar forradalmat is. Az 1956-ban Magyarországon készített felvételei közül többet később megvásárolt a Magyar Távirati Iroda. Ezek a fotók hiánypótló képek, hiszen a hírügynökség archívumából az 56-os képanyag egy részét a Belügyminisztérium annak idején elvitte.

A 2007-ben megvásárolt 25 felvétel között számos különleges darab van: az egyik fotón például Nagy Imre az unokájával látható. Hiánypótló képnek számít az a Corvin-közben készült felvétel, amelyen Kossuth-címert fest egy férfi egy teherautó oldalára, és kuriózum az a felvétel is, amelyen szovjet zászlókat égetnek. Lessing az 1956-os forradalom és szabadságharc idején végzett munkájáért megkapta az amerikai művészeti szerkesztők díját, 1996-ban pedig Nagy Imre Emlékplakettel is kitüntették.

A háborút követően az Associated Press amerikai hírügynökségnek és a legendás Magnum ügynökségnek is dolgozott. Képein megörökítette Charles de Gaulle francia köztársasági elnök algériai látogatását, az osztrák államszerződés aláírását a bécsi Belvedere balkonján. Később elsősorban zenészeket, költőket és más ismert személyeket fotózott. Világhírűvé váltak politikusokról, például Eisenhowerről és Hruscsovról, valamint művészekről, például Herbert von Karajanról készített portréi.

A digitális fotózással sohasem tudott megbarátkozni. "Mindig visszatérek az analóghoz" - mondta egy interjújában. "A digitális kamerával dolgozó fotós azt emeli ki, amire neki vagy főnökének abban a pillanatban szüksége van. A tárhely drága, a legtöbbet kitörlik. Kezdünk a dokumentációs szükségállapot idejében élni" - fogalmazott. Ezért is nyitotta meg 89 éves korában, 2012-ben bécsi belvárosi galériáját, amely tematikus kiállításokon mutatta be 70 évnyi munkájának felvételeit. A galériát néhány hónapja zárták be. Lessing több tízezer felvételt készített, amelyeket több mint 60 könyvben és számtalan kiállításon láthatott és láthat a közönség.

Fotók: Mai Manó Ház

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.