Visszapillantó tükör - Száz éve született Mészöly Dezső
Száz éve, 1918. augusztus 27-én született Mészöly Dezső Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító.
MTI
Kivételes nyelvi tehetségét édesapjától, a híres nyelvészprofesszor, műfordító és vígjátékszerző Mészöly Gedeontól örökölte, akitől sokat tanult a verstan, a stilisztika és az irodalomtörténet terén is. Kisgyermekként a nyarakat a Kiskunságban, anyai nagyszüleinél töltötte, itt írta hétévesen első versét is, amelyben a falusi élet után áhítozik. Tanulmányait a szegedi piaristáknál, majd a Sárospatak Református Kollégiumban végezte. A gimnáziumban lelkes és aktív résztvevője volt a diák önképzőkörnek, több korai verse is itt született.
Mivel családjában több lelkész is volt, érettségi után, 1936-ban beiratkozott a Református Teológiai Akadémiára Budapesten, ám hamar otthagyta az intézményt. Párizsban folytatott irodalmi és színházi tanulmányokat, 1940-től három évig a Képzőművészeti Főiskola festőnövendéke volt. Ezzel párhuzamosan Kolozsvárott bölcsészeti tanulmányokba kezdett, Villonról írott bölcsészdoktori disszertációjában arra kereste a választ, hogyan keveredik a középkori vallásosság a legmodernebb kételyekkel Villon alkotásaiban.
Kacérkodott a színészi pályával is, s segédszínésznek jelentkezett a Nemzeti Színházba, ugyanitt kapta élete első szerződését az Antonius és Kleopátra című Shakespeare-darab lefordítására. (Az ezer pengős előleg akkoriban igen tekintélyes összegnek számított.) 1946-48 között a Nemzeti Színházban segédszínészként, segédrendezőként és dramaturgként is dolgozott, ez utóbbi munkakört töltötte be 1958-ig a Madách Színházban is, közben 1951-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia tanára is volt.
1963-tól 1978-as nyugdíjba vonulásáig, elsősorban fordítóként és dramaturgként, a Magyar Televízióban dolgozott, nevéhez fűződik többek között a Liliomfi, a Bánk bán, a Czillei és a Hunyadiak forgatókönyve is. 1992-ben néhány költőtársával, Gyurkovics Tiborral, Lator Lászlóval, Lukácsy Sándorral nagy sikerű irodalmi tévéműsort indított Lyukasóra címmel, amelynek Mészöly nemcsak szerkesztője, de műsorvezetője is lett.
Műfordítói munkásságának gerincét Villon műveinek tolmácsolása és a róla készült tanulmányok sora adta. Lefordította szinte a teljes életművet, mindent, amit Villonnak tulajdonítottak és azt is, amit írtak róla. Villon és a többiek címmel 1966-ban tanulmánykötete, Az igazi Villon címmel 1993-ban fordítás- és tanulmánykötete jelent meg.
Pályájának másik nagy területe Shakespeare műveinek tolmácsolása volt, ma Magyarországon az ő fordításában játsszák az angol bárd legtöbb darabját. Emellett nagy figyelmet szentelt Moliere munkásságának is, 1978-as Esszék és asszók című munkájában Villon költői világát, a Shakespeare-fordítások problematikáját és Moliere Mizantrópját is elemzi. Mindemellett Carlo Goldonitól Ödön von Horváthig és Szophoklésztôl Osztrovszkijig számos más szerző munkáját is lefordította magyarra.
2003-ban megjelent Örökbefogadott versek című művében, amely kultúrtörténeti áttekintés is egyben Szophoklésztől a 20. századig, sok-sok ismert és kevésbé ismert költőt tolmácsol. Versei Önarckép retus nélkül (1975) és Villon árnyékában (1983) címmel jelentek meg, forgatókönyveit, tárcáit, novelláit a Lyukasóráim című kötetében adta közre 1993-ban. Háromkötetes életműsorozata Magyar ég alatt (2004), Angol ég alatt (2005) és Francia ég alatt (2006) címmel jelent meg.
Munkásságáért számos rangos kitüntetést kapott: 1953-ban József Attila-, 1999-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1998-ban az Alternatív Kossuth-díjat is neki ítélték. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2008-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. 1987-től a Magyar Shakespeare Bizottság, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Mészöly Dezső 2011. október 11-én hunyt el Budapesten.
Képforrás: jokortv.hu
