A nyugati demokráciák alkonya

A második világháború kegyetlen pusztításai után egyértelművé vált az európai politikusok számára, hogy Európa soha többé nem akar háborút. Soha többé nem lehet háború Franciaország és Németország között. Az európai összefogás előzményeként Robert Schuman, francia miniszterelnök terve rajzolódott ki 1950 ,május 9.-én. A békés viszonyok fenntartásához nélkülözhetetlen egy szövetség hozzájárulása, amelyet egy szervezett és élő Európa nyújthat a civilizációnak. Schuman szerint az európai nemzetek tömörülése megköveteli, hogy Franciaország és Németország közötti évszázados ellentét kiküszöböltessék. Ez a feltétel végül is kisebb- nagyobb összezördülésekkel, de összejött. Főként azért, mert az elnökök és kancellárok egyetértettek a globalizációval, az Európai Egyesült Államok létrehozásával. Azt is hozzá kell tenni, hogy az elmúlt húsz évben főként balliberális, a pénzügyi háttérhatalom által fogott európai vezetők igazgatták az uniót, a mai napig. Mi az, amit elsőként megszegtek a francia miniszterelnök, a Schuman terv álmaiból, pontjaiból? Az európai béke fenntartását. Azt az erőfeszítést, hozzájárulást a béke megőrzéséhez, amihez az Európai Unió, az Európai Bizottság vezetői nem járultak hozzá, azaz megtagadták 80 év utáni világégés után a béke folytatását. Az orosz-ukrán háború négy éve tartó öldöklése óta világossá vált, hogy az EU, Ursula von der Leyen, António Costa és Manfred Weber vezetésével nem a béke megteremtésén dolgozik, hanem a háború szításával, a fegyverkezéssel.

Reményt keltő szép világ volt, amikor az ötvenes évek második felében Rómában, 1957. március 25-én az EKG, az Európai Gazdasági Közösség 12 tagállam részvételével (Egyesült Királyság, Franciaország Németország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Görögország, Belgium, Portugália, Dánia, Írország, Luxemburg) megalakult. Hiszen már akkor cél volt, hogy a Közösség támogassa a tagországok tartós, kiegyensúlyozott növekedését, életszínvonaluk gyorsított növekedését. Külön kiemelték, hogy az EGK szerveinek figyelni kell arra, hogy ne veszélyeztessék a tagországok belső és külső pénzügyi stabilitását s tilos minden diszkrimináció. Erről azért írok, mert a később megalakult Európai Unió alaptézisei is erre épültek. Ehhez képest mi történt? Az Európai Unió 1993. november 1-jei megalakulása – a Tizenkettek Maastrichti Szerződése az Európai Unió létrehozásáról – után még egy ideig rendben mentek a dolgok. Hanem az Európai Unió történetének legnagyobb bővítésekor ( 2004. május 1.), amikor tíz tagország -Magyarország, Csehország, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia- az Európai Unió teljes tagja lett, az azt követő években egyre furcsább dolgok kezdtek történni. Főként akkor, amikor 2010-ben Magyarországon egy jobboldali, nemzeti, keresztény értékeket valló kormány, a FIDESZ-KDNP jutott hatalomra. Egy csapásra gond lett a sajtó-, a szólás- és a gyülekezési szabadsággal. Sőt baj lett az ezeréves törvénykezés tapasztalatán alapuló új alkotmánnyal, az Alaptörvénnyel, amelyet a nemzeti többség, az országgyűlés a sztálinista alkotmány helyett hozott létre. De az Európai Parlamentben folyamatosan szóvá tették még a magyar bírói függetlenség hiányát, mi több megkérdőjelezték a jogállamiságot. Ezek után nemzeti függetlenségünket megkérdőjelezve, egymás után indultak a zöld, szocialista, liberális többségű európai parlamenti képviselők a magyar kormányt elmarasztaló jelentései – Tavares, Sargentini, Gwendoline Delbos-Corfield..., – úgymond a kötelezettszegési eljárások, melyeket a hazai balliberális, a volt kommunista nomenklatúra emberei itthonról sugallták, mondtak tollba. Természetesen hazugságra épült a vádaskodás, de a jelentéstevők nem voltak hajlandók meghallgatni a másik oldalt. A kettős mérce egyértelművé vált. A politikai herce-hurca lényege nem volt mást, mint lejáratni Magyarországot, a magyar embereket, a magyar kormányt. A magyar kormányt korrupcióval vádolta az Európai Unió, pont azok a képviselők voltak a leghangosabbak, akik nyakig benne voltak a saját korrupciójukban, mint például Ursula von der Leyen (pfizer oltások sms-en keresztüli megvásárlása) vagy vesztegetések zsinórban, az úgynevezett Katargate ügyben, ahol Eva Kailit, az EP alelnökét, Pier Antonio Panzeri, Francesco Giorgi, Marc Tarabella, mind baloldali képviselőket és további négy társukat letartóztatta a rendőrség. Objektív felmérés szerint az európai parlamenti képviselők legkevesebb 250 tagját az amerikai Soros György, pénzügyi spekuláns pénzeli, hogy számára kedvező döntéseket hozzanak. Egyszóval a tolvaj kiált tolvajt, a korruptak vádoltak másokat korrupcióval, jelen esetben Magyarországot.

Nem véletlenül hangoztatta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy mi nem ebbe az Európai Unióba léptünk, ami most van. Már az is gyanúra adott okot az Európai Unió függetlenségét illetően, amikor az előző Európai Bizottság elnökéhez Jean -Claude Junckerhez, az európai parlamentbe úgy járt be a hírhedt pénzügyi spekuláns, a magyar származású George Soros, mintha megválasztott képviselő lett volna. Persze voltak kérései, követelései – pld. először egy millió migránst kell beengedni Európába-, miközben Junckerrel csókolták, ölelték egymást.

Végül már odáig fejlődött vissza az Európai Bizottság, hogy a 27 tagállam által elfogadott, aláírt szerződéseket sem tartotta be. Ugye a szerződésekben szerepel, hogy tilos a diszkrimináció. Miután Magyarország több kérdésben is más politikát folytat az illegális migráció, a gyermekvédelmi, a gendert, a háborút elutasító kérdésekben, ezért a magyaroknak jogosan járó euró milliárdokat visszatartanak. Minden valószínűség szerint a mi pénzünk Ukrajnába megy, a háború finanszírozására. Az EU szemérmetlenül rontja Európa versenyképességét a magas energia árakkal -tiltja az olcsó orosz kőolaj, gáz...behozatalát, egyben csökkenti az agrár támogatásokat, így mélyíti az agrárválságot. Nem beszélve az Európai Unió -Mercosur dél-amerikai ideiglenes szabadkereskedelmi megállapodásról, amely az európai mezőgazdaságot tönkretenné. Ezt a döntést a nemzeti tagállamok beleegyezése nélkül hozta az egyeduralomra törő uniós adminisztráció. Sőt erőszakkal, az uniós tagállamok egyetértése nélkül felvenné Ukrajnát az Európai Unióba, amely alsó hangon két dolgot jelentene: behozná a háborút Európába és az olcsó, ellenőrizhetetlen mezőgazdasági termékeivel tönkre tenné az európai agrárgazdaságot, a gazdákat. Kinek az érdekében történne mindez?

Mi lesz így a nyugati civilizációval?

Mi lesz így az Európai Unióból? Szétesik? Hol van már a Páneurópai Unió alapelv-nyilatkozata, amelyet Strasbourgban 1973 május 12-én írtak alá, többek között Habsburg Ottó elnök, melynek fő tétele: Európa éljen minden hatalommal békében és barátságban, de haladjon saját útján. Hol van ez? Az unió belebonyolódott az ukrán-orosz háborúba, a szláv testvérnépek egymás közötti konfliktusába, sőt odáig elmentek az EU vezetői, hogy belerángatnák egy harmadik világháborúba az Európai Unió tagállamait, mi több a NATO hadseregével akarja legyőzni Oroszországot mihamarabb. Hol van ezeknek a haszontalan, bűnöző politikusoknak a realitás érzékük, morális tartásuk, felelősségük? Az egyre világosabb, hogy nem törődnek az európai nemzetállamok érdekeivel, azzal hogy ismét európai milliók halhatnak meg a fronton mindezt azért, hogy egy velejéig korrupt, terrorisztikus államot fenntartson, Ukrajnát. Nyilván ezt is a háttérhatalmak által jól lefizetett, korrupt európai politikusok csinálják, mások kárára. Nem véletlen tehát, hogy Magyarország, a magyar kormány szálka ezeknek a szemében, mivel nem akar háborút, nem akarja a tömeges migrációt és meg akarja őrizni a keresztény európai értékeket.

Feje tetejére állt ez a szervezet. Az Európai Unió alapszerződése kezdetben még tartalmazta a keresztény örökséghez való tartozást, elutasította a technokrácia, és a bürokrácia teljhatalmát, valamint a nihilizmus mindent szétromboló törekvését, az anarchiát és az erkölcsi értékek tagadását. Helyette hívta, beengedte Európába az iszlám vallású, idegen kultúrájú migránsok millióit, akik alapjaiban felforgatták az európai civilizáció keresztény erkölcsre épülő értékrendjét. Elindult a keresztény üldözés, iszlám templomok, minaretek ezrei épülnek, miközben keresztény templomokat bezárnak. Uralkodóvá vált a terrorizmus, migráns bűnözés és a fehér európai nők megerőszakolása, zaklatása. Nyugat-Európa közbiztonsága megrendült, a hatóságok a megengedő, progresszív politika miatt tehetetlenül nézik Európa pusztulását. Az Európai Alapjogok Chartája (2000. szeptember 28.) lassan semmissé válik. Az emberi méltóság sérthetetlensége egy be nem tartott paragrafus maradt. A gondolati, lelkiismereti és a vallásszabadság már a múlté. Keresztény, zsidó vallású embereket templomokban vagy a nyílt utcán gyilkolnak meg – Allah Akbar kiáltással. A Charta biztosította az unió tagállamainak nemzeti identitását, erkölcsi örökségük megvédését, a biztonságot, az egyenjogúságot. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének betartása, betartattatása már csak a papíron maradt meg: nem szavatolják az élethez való jogot (készülnek a háborúra!), nem tartják tiszteletben a média szabadságát és pluralitását. Nyugat-Európa sajtója a fősodor, a mainstream kezében van, a globalisták, a zöldek, a neoliberálisok, a neomarxisták uralják a sajtót. Cenzúra van a legnagyobb tagállamokban – Franciaország, Németország, Svédország… – aki mást mond, mást állít az repül. A véleménynyilvánítás szabadsága is a múlté, aki kimondja az igazat, az számolhat a következményekkel. Jobboldali, polgári, konzervatív pártokat lejáratják, üldözik, törvénytelenül kirekesztik mint például a német AFD, a francia Nemzeti Tömörülés, a lengyel Jog és Igazságosság, vagy a Fidesz-KDNP és számos más európai politikai pártokat. Az Európai Parlament patrióta pártjai nem kívánatosak. Mindezt a jog nevében teszik. Az Európai Bizottság vezetőiben működik a gyarmati reflex. Ami Közép-Kelet Európa felől jön az nem figyelemre méltó. Mi ez, ha nem diktatúra? Mi ez, ha az európai népek akaratának figyelmen kívül hagyásával rohanunk a háborúba. Ki adott erre felhatalmazást?

Eszembe jut az ókor, úgy kétezer ötszáz évvel ezelőtt, amikor vége lett az athéni demokráciának. Periklész alatt virágzott, de uralma alatt szűnt is meg. Egyre inkább a választott demokrácia átalakult kevesek uralmává, majd végül egy ember uralmává. Ezt Hérodotosz így fogalmazta meg: ,, az egy ember, a legjobb”. A politikában, Victor L. Ehrenberg német történész szerint Periklész hagyatékának egyik alapeleme az athéni imperializmus, amely az uralkodó államon kívüli embereket megfosztja a valódi demokrácia és szabadság jogától. Ennek az arrogáns imperializmusnak az elősegítését tekintik az athéni bukás okának.

E felé haladunk most Európában. Parancsuralmi rendszer kezd körvonalazódni, közös egyetértés helyett. Rezeg a léc nyugati demokráciáknál.