Zelenszkijék a hátbadöfés teóriáját építik

Zelenszkij és Ukrajna is békét akar; a nagy fogadkozások ellenére nem bírják még évekig folytatni a háborút. A háborús sikerpropaganda mögött bujkáló valóság sürgeti őket, lassan se ember, se fegyver nem maradt. Drónokkal, Starlinkkel és amerikai felderítési adatokkal még kihúzhatják egy darabig, megakadályozhatják a komolyabb orosz térnyeréseket, de a háború már eldőlt.

Zelenszkij messze nem olyan hülye, mint amilyennek mutatja magát, mikor monológjaiban felszólítja Oroszországot a vereség beismerésére. Nyilván tájékoztatják őt a valódi helyzetről, hogy a bödön alját kapargatják már egy ideje, csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt a fronton eddig nagyobb ukrán összeomlás. De az bármikor bekövetkezhet, a hátország pedig szintén nincs abban az állapotban, ami fenntarthatóvá tenné a háborút. Ahhoz jóval több légvédelemre és jóval több pénzre lenne szükségük. Ez a kettő meg a közel-keleti fejlemények előtt is a szűk keresztmetszetek világába tartozott, pláne most, hogy az amerikaiak inkább a saját maguk és Izrael védelmére fordítják a légvédelmi képességeiket.

Felesleges nagyon ragozni, Ukrajnának lefőtt a kávé. Már csak ideig-óráig lehet a valóságot propagandával kitakarni, mint a müncheni biztonsági konferenciára időzített zaporozsjei ellentámadással, ami részeként több száz négyzetkilométerről szorították ki az oroszokat a médiában. Apró szépséghiba, hogy olyan területekről, amiket nem foglaltak el az oroszok korábban.

Ez a sikersztori is csak arra szolgált, hogy Ukrajna lakosságának és a fejlett nyugat közvéleményének eladhassák a tőrdöfés-elméletet. Hogy Ukrajna tulajdonképpen győzelemre állt, csak hát jöttek a magyarok és a szlovákok, és a hátukba szúrták a tőrt. Ha megszavazzuk a 90 milliárd eurós hadikölcsönt, illetve nem állítjuk le az energiát Ukrajna felé, akkor nemcsak kitartanak, hanem erős ellenlökésekkel kiszorítják az oroszt.

Zelenszkij mesterterve nem csak annyiból áll, hogy a magyarországi megbízottjait, a Tisza Pártot hatalomra segítik az energiaválsággal. Sőt, minden bizonnyal eljutott hozzá az információ, hogy a magyarok többségének több esze van annál, hogy hazaárulókra és idegen ügynökökre szavazzon, pláne akkor, ha zsarolják is őket. Ezzel a forgatókönyvvel úgy volt, hogy ha mégis összejön, akkor nagy és váratlan győzelmet aratott, de a stratégiai cél más. A stratégiai cél Ukrajna vereségének a kimagyarázása.

Ukrajna veresége ugyanis kissé váratlan fordulat lesz az ukrán lakosság és a fejlett nyugati közvélemény számára. Hiszen nem ez volt megbeszélve, a sajtóban nem erről olvastak, a politikusok nem ezt ígérték nekik. Az volt a narratíva, hogy Oroszország összeomlik, Putyin meghal, az ellenség a chipek után az üzemanyagból is kifogy a szankcióknak és a mélységi ukrán csapásoknak köszönhetően. Erre mégis kikap Ukrajna.

Mi történt?

Magyarország és Szlovákia hátbaszúrta őket. Más magyarázat nincs. 

A Barátság-kőolajvezeték elzárásával Zelenszkij kiprovokálta azokat a válaszlépéseket, ami után bedobhatja a törülközőt. Már mondhatja, hogy nincs áram Ukrajnában, nem képesek fegyvereket gyártani a szlovákok és a magyarok miatt, a harcjárművek pedig a magyar és szlovák dízel embargó miatt kerültek parkolópályára. Győztek volna, csak a semmiből jött egy döfés a hátukba. Tessék a kijelöltekre haragudni, és nem feltenni a kérdéseket!

Mi meg majd ott állunk és magyarázhatjuk, hogy semmi közünk a vereséghez, eleve nem kellett volna beleállni a háborúba. A valóság szokás szerint senki nem fog érdekelni. Pedig az igazság nem más, minthogy Zelenszkij Putyin hasznos hülyéje, aki pontot tett az ukrán létezés végére. Nekünk pedig semmi közünk az egészhez.