A világ legősibb állata 558 millió évvel ezelőtt élt

A kutatók a Dickinsonia, egy ovális alakú, akár 140 centiméter hosszúságú lény zsírmolekuláit fedezték fel egy fosszíliában. Az állat, amelynek bordázott szegmensei egész testén végighúzódnak, az ediakara bióta (vagy ediakara élőlénykör) egyik jellegzetes tagja volt, amely 20 millió évvel a modern állati élet kambriumi robbanása előtt élt.

MTI

Az Ausztrál Állami Egyetem tudósai által vezetett kutatócsoport az Oroszország északnyugati részén húzódó Fehér-tenger elhagyatott partvidékén olyan kitűnő állapotban találta meg a fosszíliát, hogy az még mindig tartalmazott koleszterinmolekulákat, azt a típusú zsírt, amely az állati életre jellemző.

A fosszíliák a Fehér-tenger 60-100 méter magas szikláiból kerültek elő - mesélte a megkövesedett maradványokat felfedező Ilya Bobrovskiy, az ausztrál egyetem biogeokémia Phd-hallgatója, aki elbeszélése szerint az egyik szikláról kötélen lógva hasított ki nagy kőzetdarabokat a homokkőből, ledobta, majd átmosta őket, és ezt addig folytatta, amíg rá nem bukkant a fosszíliára.

A kutatócsoport szerint a Dickinsoniaként azonosított állat a legősibb ismert állatfosszília. A felfedezés pedig sok évtizedes rejtélyt oldott meg. "Az általunk megtalált megkövesedett zsírmolekulák azt bizonyítják, hogy 558 millió évvel ezelőtt az állatok nagyok és kiterjedtek voltak, sok millió évvel az előtt, ahogy korábban gondoltuk" - mondta Jochen Brocks egyetemi docens, a tanulmány vezető kutatója.

A Dickinsonia-fosszíliák jelentik az összekötő kapcsot a baktériumok uralta ősi világ és a nagy állatok világa között, amelyek 540 millió évvel ezelőtt, a kambriumi robbanás alatt jelentek meg. Kambriumi robbanásnak nevezik, amikor az összetett állatok és más makroszkopikus organizmusok, mint a puhatestűek, férgek, ízeltlábúak és szivacsok válnak uralkodóvá a fosszilis maradványokban.

A paleontológusok rendszerint a megkövesedett maradványok struktúráját tanulmányozzák, ám ebben a kutatásban a tudósok molekulákat vontak ki a fosszíliából, majd analizáltak. Brocks hangsúlyozta, hogy ez vezethetett a felfedezéshez. Az ausztrál tudósok az Orosz Tudományos Akadémia és a Max Planck Biogeokémiai Intézet, valamint a Brémai Egyetem tudósaival együtt végezték a kutatásokat.