Színek, változatok – A mi szecessziónk című kiállításról és a Ráth-villa megújult belső tereiről

A mi szecessziónk című kiállítással tegnap megnyílt a felújított Ráth György-villa, és ez nagyszerű hír, hiszen a szecesszió a közös nevezője lehet az MMA figuratív, díszítő motívumokat kedvelő alkotóinak és azoknak is, akik a szecessziót a radikalizmusa, társadalmi progresszivitása miatt kedvelik, szóval, nincs még egy stílus, amely annyira népfrontos lehet, mint éppen a szecesszió.

PZL – 061.hu

Ráadásul a Ráth György-villának nincs köze a kultúrharchoz, ez a projekt tényleg pusztán a művészet szenvedélyes szeretetéről szól, arról, hogy egy eleven és ihletett térben egybehordták a múltszázadforduló szecessziós kincseit, és olyan világokat rendeztek be, amelyek egyszerre adják meg az interaktivitás illúzióját és a kiállítások statikus ajánlatait. Miről is van szó? A koncepció egyszerű: úgy hozd mozgásba a szecesszió reprezentatív műtárgyait, hogy olyan illúziód legyen, mintha használat közben részesülnél az élményből, azaz kerüljenek kontextusba a kerámiák, a bútorok, a festmények, a textilek és az egyéb műtárgyak. Mert a Ráth György-villát úgy rendezték be, hogy némi túlzással élni is lehetne benne, azaz a művészetet látjuk, éppen működésben.

Szóval, minden olyan, mintha vendégségbe érkeznénk Ráthékhoz, illetve a szecessziós művészethez. Az egykori tulajdonos, Ráth György (1828-1905), az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója otthonában képtára és historizáló ebédlője rekonstrukciójával emlékeznek a 190 esztendeje született műgyűjtőre. Első alkalommal látható gyűjteményéből egy szecessziós ízlésű nagy pálmatartó díszedény, amely a Minton cég gyártmánya.

A magyar és nemzetközi szecesszió remekműveit bemutató kiállítással nyílt meg tehát az átfogó rekonstrukción átesett Ráth György-ház; az Iparművészeti Múzeum első főigazgatójának korhűen helyreállított villája mától látogatható a Városligeti fasorban. A megnyitón elhangzott átfogó rekonstrukció kifejezés belső helyreállítást jelent, bizonyára hamarosan felújítják majd a homlokzatot is, és a tájépítészek is kihozzák a maximumot a kiváló adottságokkal rendelkező kertből.

Az épület nincs rossz állapotban kívülről, csak hát míg a pár hete átadott közeli MMA székházba beletolt milliárdok után tűnik csak fel, hogy éppenséggel a Ráth-villa is megérdemelte volna a homlokzati frissítést. De mi most örülünk annak, hogy egy ideális méretű és ihletett helyen csodálhatjuk meg a szecesszió varázsvilágát. A kiállítótér felújítását, újbóli megkomponálását az igazolja, hogy maga Ráth György, a szecessziós művészet nagy pártfogója is így akarta: egykori otthona legyen az Iparművészeti Múzeum filiáléja.

A mi szecessziónk című állandó kiállítás 600 műtárgyat mutat meg a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecesszió világából, nem egy műtárgytípusra, hanem a stílusra fókuszálva. A dologban van némi praktikus megfontolás is: az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója idejére kölcsön ad számos tárgyat a Ráth-villának, szóval, addig sem kell tárlókban porosodnia az Iparművészeti szecessziós kollekciójának.

Entriőrök közegében láthatjuk a szecesszió három meghatározó (brit, osztrák, francia) irányát, afféle látványtár koncepcióban tekinthetjük meg a Zsolnay kerámiákat, Gallé és Tiffany üvegeket, Lalique ékszereket, de a kiállítás kiemelt figyelmet fordít a az erdélyi gyökerek és a magyar nemzeti múlt inspiráló szerepének bemutatására is. A tárlat az egyik legjobb dolog ami most Budapesttel történt, és egyben arra is jó, hogy újra felfedezzük a megszépült, Doderer regényeiben is fontos szerepet játszó Városligeti fasort, és így teljesebbé válhat a múltszázadfordulós budapesti víziónk és Európa-élményünk.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula