Pesti Srácok

Rock & roll Áruház: Poós Zoltán divatkönyve popzenei felhangokkal

Rock & roll Áruház: Poós Zoltán divatkönyve popzenei felhangokkal

Rock & roll Áruház címmel a 20. század második felének szubjektív magyar divatkönyvét írta meg Poós Zoltán. A kötet számos popkulturális, elsősorban könnyűzenei vonatkozást sorakoztat fel. A kötetet október 9-én mutatják be az Anker't-ben.

MTI

"Bár a mondás úgy tartja, nem a ruha teszi az embert, amit felveszünk, valamennyire meghatározza kedélyállapotunkat, viselkedésünket. A külvilág is gondol valamit az öltözködésünk láttán: ha például egy Sex Pistols-os póló van rajtam, az egy punkos, laza dresscode-ot sugároz, öltönyben viszont tudat alatt is megpróbálok megfelelni a ruha miatt elvártaknak" - mondta a szerző az MTI-nek. A regényíróként, költőként és könnyűzenei szakíróként egyaránt ismert Poós Zoltán Rock & roll Áruháza a harmadik olyan munkája, amely populáris szemszögből dolgozza fel az elmúlt évtizedek történetét. 2003-ban megjelent Szivárvány Nagyáruház című könyve a hetvenes évek tárgykultúráját mutatja be, a 2010-ben kiadott Táskarádióban pedig ötven év magyar slágerei kapcsán mesél.

PestiSracok facebook image



"A Rock & roll Áruházat szubkulturális kifestőnek nevezném leginkább. Bár emblematikus ruhadarabokról írok, alapvetően az ötvenes évektől 2000-ig haladva megpróbáltam bemutatni az ifjúsági szubkultúrákat. Ebben a témában számos szociológiai munka született, de az én megközelítésem másmilyen volt, inkább egy életérzést, attitűdöt kívántam bemutatni. Számomra egy Iron Maiden Purgatory-felvarró inkább csak ürügy arra, hogy beszéljek a nyolcvanas évek közepén kibontakozó heavy metál szubkultúráról, egy Martens-bakancs pedig jó lehetőséget ad arra, hogy a skinhead szubkultúrára visszatekintsek" - fejtette ki az író.

A gazdagon illusztrált könyv, amelyet a Corvina Kiadó jelentetett meg, évtizedenként veszi sorra az ikonikus ruhadarabokat és tárgyakat Magyarországon. Szerepel benne mások mellett az orkánkabát, a fecske alsónadrág, a svájcisapka, a miniszoknya, a diplomatatáska, a szimatszatyor, az iskolaköpeny, a Trapper farmer, a Tisza cipő, a babos kendő, az Alföldi papucs, a surranó, a felvarrók vagy a susogós jogging, összesen 85 tétel, valamennyi az adott korhangulat szubjektív visszaidézésével kísérve. "A rock and roll 1977-ben csapott meg, amikor a tévében a Metronóm '77 című zenei fesztiválon megláttam a Piramis együttest, ennek hatására bőrszíjat raktam a nyakamba és kigomboltam az ingemet. Később az Úttörő Áruházban vettek nekem Alföldi papucsot, tízévesen megkaptam az első igazi farmernadrágom, amelyet azonnal vittünk a nagymamához lecsövesíteni" - idézte fel Poós Zoltán.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Megjegyezte, hogy a könyvben szereplő ruhák és tárgyak jelentős része a szocialista blokkban csak Magyarországon lett a szubkultúra rekvizituma. Hozzátette: az Alföldi papucs kifejezetten magyar specialitás, de másoktól is ellestünk, gondoljunk a magas szárú kínai tornacipőre, a keresztcipzáros bőrdzseki pedig a hetvenes évek végének rockerviseletéből a nyolcvanas években alternatív, darker ruhadarabbá vált. "Jellemzően volt a dolgoknak egyfajta csináld magad, kényszer szülte íze: amíg nem lehetett hozzájutni Martens-bakancshoz, addig a Bonanza Banzai-rajongók és a punkok villanyszerelő bakancsot hordtak vagy a katonai surranóról vágták le a csatot, és ha barna színű volt, lefújták neolux spray-vel" - fűzte hozzá.

A ruhákhoz, tárgyakhoz kapcsolódó történetek visszatérő szereplője a nyolc-tíz év körüli Józsika (ő leginkább maga az író), aki gyermeki naivitással csodálkozik rá a körülötte zajló eseményekre, emberekre."A retró, ami a könyvből kicseng, vastagon része a jelennek, sok ruhadarab, viselet manapság újra divat. A dolgok ciklikusan jönnek vissza és tűnnek ismét el. A kitűzők elveszítették korábbi szubkulturális jellegüket és gyárilag részeivé váltak egy hózentrógeres nadrágnak, az AC/DC vagy a Ramones neve egy mai tinédzser pólóján már nem rockérzés, inkább ornamentika" - mondta Poós Zoltán az MTI-nek.

Ajánljuk még

Az ellenzék kedvenc egyháza éveken át lophatta meg saját, szerencsétlen sorsú munkavállalóit – Megszólalt a PS-nek egy károsult

Exkluzív 2022 szeptember 13.
Kilátástalan helyzetbe került – méghozzá abszolút önhibáján kívül – egy fővárosi asszony, aki közel kilenc éven át dolgozott Iványi Gábor egyházának egyik intézményénél. A Dankó utcai hajléktalanszállón takarított; a sors fintora, hogy most ő maga is az utcára kerülhet. Miután súlyos egészségkárosodást szenvedett, leszázalékolták és orvosi javaslatra nem érintkezhet vegyszerekkel, így addigi munkáját sem folytathatta. Munkáltatója, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Fűtött Utca nevű intézménye öt hónapja közös megegyezéssel megszüntette a munkaviszonyát. Utána jött az igazi feketeleves: amikor a rokkantsági ellátás hivatalos ügyeit intézte volna, kiderült, hogy hosszú éveken át becsaphatták: a nő ugyanis úgy tudta, hogy be van jelentve, hivatalosan foglalkoztatják, ennek megfelelően kapta meg a kilépő papírját is. Ezzel szemben, bár az elmúlt közel kilenc évben folyamatosan dolgozott, az utóbbi öt évben mindössze 59 napra volt bejelentve. Az asszonynak felbecsülhetetlen károkat okoztak: jelenleg nem jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátására, nincs egészségbiztosítása, és bár 60 éves, az öregségi nyugdíjhoz a 40 év kötelező letöltött szolgálati időből évei fognak hiányozni, úgy, hogy egyébként az utóbbi közel egy évtizedben végig ugyanott dolgozott. Ráadásul nem is akárhol: egy olyan szociális feladatokat ellátó egyháznál, amelynek vezetői az elesettek támogatását választották valaha életfeladatuknak.