"A nézők szeretik a saját élethelyzetüket, problémáikat viszontlátni a vásznon"- Goda Krisztinával beszélgettünk

Hamarosan bemutatják Goda Krisztina BÚÉK című sikergyanús vígjátékát, olyan színészekkel a főszerepben, mint Törőcsik Franciska, Szávai Viktória, Elek Ferenc és Hevér Gábor. Goda Krisztina Magyarország egyik legsikeresebb filmrendezője, az első három nagyjátékfilmjét (Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem, Kaméleon) összesen több, mint egymillióan látták, valószínűleg hasonlóan sikeres lesz majd a BÚÉK is. Vele beszélgettünk.

PZL - 061.hu

A BÚÉKa Teljesen idegenek című olasz mozi remake-je. Vannak-e a filmednek sajátos hazai ízei, vannak-e olyan helyzetek, poénok, amik inkább csak a magyarokra jellemzőek, vagy a hazugságaink univerzálisak?
A hazugságok univerzálisak, de sokat változtattunk a karaktereken, és a köztük lévő viszonyrendszeren. Alapvetően más a film vége is, de az alapötlet és a film felépítésében hűek maradtunk az eredetihez. Szereplőink természetesen magyarok, akik ma Budapesten élnek és dolgoznak és kamaszkoruk óta barátok, hogy mennyire igaz barátok, az majd kiderül.

Minden filmedben vannak feltűnően szép, és persze tehetséges nők (Schell Judittól Hámori Gabin át Törőcsik Franciskáig)… Van valami különös viszonyod a széphez, vagy egyszerűen a szerepek várják el a feltűnően dekoratív színésznőket?
A nézők szeretik a saját élethelyzetüket, problémáikat viszontlátni a vásznon, de mindig megsegíti a karakterrel való azonosulást, ha a szereplő kicsit jobban néz ki az átlagosnál. Sandra Bullockra szokták mondani, hogy ő a helyes „szomszéd lány” típus, de azért nem mindenki szomszédságában lakik egy lány az ő adottságaival.

Geszti Péter volt a film producere. Ez mit jelentett pontosan? Ahogy Sass Tamás Kalózok című filmjében is beletett plusz gegeket a dialógokba, úgy erre most is volt példa?
A dialógba nem írt bele, de véleményezte a könyvet és adott hozzá jó ötleteket is, ahogy Zákonyi S. Tamás és Ditz Edit producerek is. A szereplőválasztásban, zeneválasztásban konzultáltunk, az utóbbi amúgy is Péter felségvize, a forgatás alatt végig sikerült ezt a jó együttműködést megőrizni. Senki sem nyomott le olyasmit a másik torkán, amit az nagyon nem akart.

A legtöbb vígjáték szűk terekben is játszódhatna. Ilyenkor milyen kihívások várnak a rendezőre, azaz hogyan kell belakni egy egész várost?
Ez a film arra vállalkozott, hogy egy lakásban játszódó történetet meséljen el, ez az egyik legnagyobb erénye és ez benne a kihívás is, mert nehéz egy ilyen filmet végig izgalmassá és humorossá tenni. Úgy érzem egyébként ez sikerült, de erről majd a közönség dönt.

A Veszetteket gyakorlatilag a premier hetében ellehetetlenítette a baloldali sajtó, valóságos hadjáratot indítottak ellene. Egyrészt milyen tanulságokat vontál le a film utóéletéből? Másrészt bizonyos fokú elégtételt jelent-e az, hogy többen néhány év elteltével mea culpáztak, hogy nem is rossz film…
A Veszetteknél a legnagyobb gond az volt, hogy nem kaptunk sem marketing, sem forgalmazási támogatást. Azok a filmek, amik ma százezres nézettséget érnek el, akár 20-30 millió forintból gazdálkodhatnak, ebből már lehet egy rendes kampányt csinálni, enélkül viszont minden elvérzik. Az sem segített, hogy sokan ítélkeztek a filmről anélkül, hogy látták volna. Idén valaki feltette a Youtube-ra, ahol csak pár napig volt fent, mégis 50 000 ember nézte meg. Sok nagyon pozitív visszajelzést kaptunk, és remélem, hogy egyszer még közönség elé kerülhet.

A baloldali sajtó, ahogy a jobb oldali is előítéletes. Ma Magyarországon valaki vagy beáll az egyik vagy a másik táborba, és az a jobbik eset, ha ezt meggyőződésből meg tudja tenni. Ha nem, akkor marad az, hogy képviseled a saját véleményed, de ebben eléggé magadra maradhatsz.

BÚÉK címmel futott egy kultikus magyar művészfilm, Szörény Rezső alkotása. A te BÚÉK-od itt-ott utal erre a klasszikusra, vannak elrejtve easter egg-ek?
Nincs utalás, a címválasztásunk szerintem sem szerencsés, de itt inkább marketing, mint kreatív szempontok érvényesültek.

Társírója voltál a Színház és más semmi filmsorozatnak. Más a humora a két produkciónak? Miben tér egy helyzetkomikum és egy jó bemondás egy sitcomhoz képest egy filmben? (Az aláröhögésen kívül, persze.)
Műfaját tekintve a Csak színház és más semmi és a BÚÉK is dramedy. Ez azt jelenti, hogy a drámai és komikus elemek egyaránt megjelennek bennük. Komolyan vehető érzéseket, élethelyzeteket mutatnak be, de ezt humorral teszik. A különbség inkább az, hogy a Csak színház egy sorozat, ahol sokkal több idő van egy karakter árnyalt megformálására, míg egy nagyjátékfilmben ugyanezt más eszközökkel kell elérni. A szerzők ugyanazok, így humorát tekintve nyilván lesz hasonlóság a két projekt között, de aláröhögés egészen biztosan egyikben sem lesz. Bízom abban, hogy a néző a megteremtett helyzetkomikumon magától is nevet, és nem kell erre emlékeztetni.

Írtál mesekönyvet, filmsorozatokat, rendeztél rajzfilmet, reklámfilmeket, dokufilmeket, színdarabokat. Van még valami, amit szívesen kipróbálnál?
A regényírás érdekel, de nem írok elég jól ahhoz, hogy ekkora fába vágjam a fejszémet. Vannak filmes műfajok, amiket szívesen kipróbálnék, ilyen például a musical vagy a thriller.

Mit jelentenek számodra a szilveszterek? Jól érzed magad olyankor, vagy egy afféle kötelező kör, Egyáltalán: elmész ilyenkor bulizni?
Volt olyan szilveszter, ami egy nagy találkozásról szólt, mert egy életre szóló barátot ismertem meg, de az esetek többségében csak felejthető bulik voltak. Hogy mit csinálunk, az mindig közös döntés a férjemmel. Nem tartjuk magunkra nézve kötelezőnek, hogy elmenjünk valahova, viszont ha mégis kimozdulunk, akkor már jól érezzük magunkat és persze újévkor mindig megfogadok valamit, amit aztán legalább három napig be is tartok.

Goda Krisztina portréfotóit Csiszér Goti készítette.

https://www.youtube.com/watch?v=zaNbKa9qgLo