bÚÉk
Nem telt el gyorsan 2024, és 2025 sem lesz olyan, mint egy cukorkabolt
A teljesen felesleges újévi fogadalmak mellett, (amiket az ember úgyis csak egy hétig tart be) ilyenkor az ember talán mérlegel. Valahogy úgy – csak hogy egy szilveszteri példát hozzak–, mint egy végigpiált este után másnap: az ember azt hiszi, hogy tudja, mi történt, de nem minden teljesen tiszta, sokat költött, ami rossz, de jó, hogy volt miből, és ha épp nem másnapos, akkor örül, hogy a végén ivott egy pohár vizet, míg mások délig vergődnek, és nem tudnak kikelni az ágyból. A másnap végén viszont úgyis csak az számít, hogy fel kellett kelni, menni tovább, végül kihevertük, bementünk dolgozni, és van egy csomó emlékünk, amiből talán tanultunk, és jobb emberek lettünk. Szóval végül úgyis alkalmazkodnunk kell a következő naphoz, még akkor is, ha egy csomó minden, csak később jut eszünkbe, meg előkerülnek a furcsa telefonszámok, pedig azt hittük, hogy milyen gyorsan eltelt az egész. Valahogy így van ez az új évvel is. Számít egyáltalán, hogy jó év volt-e 2024? Kinek volt jó, és kinek nem? Mi számít jónak? De megmutatom, mire gondolok. Boldogat, Európa... a tavalyinál jobbat, gazdagabbat! Unióból soványabbat!
Nehéz év áll Európa mögött. Generációk óta nem látott háború, buta döntések sorozata, az Európai Unió bürokratikus működésének csődje. Energiaválság, infláció, rendszerszintű korrupció. Európa elárulása. Tagországok zsarolása és az ukrán nacionalizmus felszítása. Progresszív baromságok, célkeresztben Lengyelország és Magyarország. Annyi komiszságot egyetlen évben sem követtek még el Brüsszelben, mint 2022-ben. A harc jövőre folytatódik. A tét továbbra is a szuverenitás. Mocsarat lecsapolni, magyarokat megvédeni, labancot elkergetni! Elő a görbeszablyát! Kezdődjék hát az új év! Egy ennél sokkal boldogabb jövő. 
