Boldog új kapcsolatot kívánok! – A BÚÉK című filmről

Valamikor a hetvenes években divatba jött az üvegezés, vad sztorik keltek szárnya arról, hogy a KISZ-es bulikon hogyan vetkőztették le a fiatal elvtiket, de aztán eljött az idő, hogy üveg helyett más tárggyal játszottak, más csillogó tárgyat tették ki az asztalra. Ezt a tárgyat mobiltelefonnak hívják, és ugyanúgy levetkőztet, mint a móri ezerjó palackja. A BÚÉK című magyar vígjátékban az sms-ek nagyobbat durrannak, mint a pezsgős palackok és az újgazdag szomszéd tűzijátéka. Goda Krisztina elkészítette az évtized legszórakoztatóbb és egyben legjobb hazai moziját. Annak ellenére az, hogy a Teljesen idegenek című olasz film újragondolása.

PZL - 061.hu

Tedd ki a telefonod az asztalra, és hangosítsd ki, hogy mindenki hallja! – az ehhez hasonló, a westernfilmek párbajaira emlékeztető gesztus végigvonul a filmtörténelmen, ott van a chicken run-nak nevezett kihívás az Ok nélkül lázadó című James Dean-filmben. Mutasd meg a telefonod, megmondom ki szeretnél lenni, hangosítsd ki a telefonod, és megmondom ki vagy. Többek között erről szól Goda Krisztina mozija, ami egy egyszerű, de elképesztően hatásos ötletre épül. A filmben alapvetően a telefonos játékon és a vacsora elköltésén kívül nem történik más, mégis a végén minden szereplőnek gyökeresen megváltozik majd az élete. Más emberként távoznak a Margit körúti ún. dugattyús házból, mint ahogy megérkeztek.

És ezeknek a változásoknak a lépcsőfokait mindig jelzi valami, jelen esetben a telefonok pittyegése. Jön egy üzenet, és onnan már semmi nem lesz olyan, mint amilyen volt. Nyilvánosságra kerül egy új hazugság, és onnan már új szolgáltatóra is szükséged lehet. A Szilveszter egyébként is a változás napja, egyik év áttűnik a másikba, új év, új élet, és akár: új kapcsolat. De mi van akkor, ha hőseink sziklaszilárd kapcsolatokban élnek, és semmi mást nem akarnak a Szilvesztertől, csak jót enni, meginni néhány finom italt és elmondani néhány viccet, ha már nincs kötelező Hofi, sem kötelező Alfonzó. De a telefonok mindent tönkretesznek – ezt remekül mutatja meg a film. A történet látszólag egyszerű, terelj össze néhány párt, akiknek nyilván vannak titkai, hiszen minden középosztálybeli pár titkokkal terhelt, mindenki szerepeket játszik, egy szilveszteri buliban pedig különösen.

Goda Krisztina filmjében minden szereplő egyéniség, mindenki karakter fokozatosan épül fel, és minden új motívum szál hozzáad, építi, bonyolítja a mesét, ami tele van hetedhét országon túli hazugságokkal, identitásjátékokkal, titkokkal, ahol a kurta farkú malac túr. És a végén összeáll a kép, ahogy egy pixeles mobilos képernyő egyre élesebb lesz, ma kicsit eltartjuk magunktól. Remek volt a casting, minden figura jól mozgott a szerepében, Alíz (Szávai Viktória) pszichológus remekül elindítja a történetet, hogy aztán Döme (Elek Ferenc) végül mindenkinek tükröt tartson. Lehet egy film színhelye a borogyinói csatatér, ahol az ágyúk és a kartácstűz füstfelhőitől az orrukig sem láttak a katonák, de a csatatér lehet egy étkező is, ahol a fő fegyvernem a mobiltelefon.

https://www.youtube.com/watch?v=uUAu317qh_w

Minden szereplő ficánkol a szerepében, de talán Hevér Gábor komikus vénáját, Szávai Viktória alakítását és Törőcsik Franciska vibrálóan eleven alakítását emelnénk ki. Ültek a dialógusok, a filmet Divinyi Réka és Goda Krisztina benne tartották egy intellektuális, szerethetően léha tartományban, a BÚÉK remekül leképezte a polgári középosztály Magyarországát, és mindazon túl, hogy bepillanthattunk néhány fiatal és középkorú pár zűrös magánéletébe, úgy kaptunk képet Magyarországról, hogy a film nagy részében ki sem léptünk ebből a bizonyos Margit körúti lakásból. És erre csak a legjobbak képesek.