Higgy neki, hiszen özvegy! - A Nyughatatlan özvegyek című filmről

Sokaknak az özvegy szó hallatán Szendrey Júlia jut eszébe, (vö: Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt), de a nemzet özvegyén túl ott vannak például Steve McQueen filmjének nyughatatlan, magányos asszonyai is, akik nem egy Petőfi összest tartanak a kezükben, hanem automata fegyvereket.

PZL – 061.hu

A Nyughatatlan özvegyek (Widow) az év egyik legjobb mozija, és kb. egyetlen hibája a magyarított címe, hiszen a film gyászoló női a legkevésbé sem nyughatatlanok. Nem azért dobják be magukat, mert bennük van a boogie vagy mert szükségük van az adrenalinra, hanem azért, mert szépen megkérték őket a rosszfiúk: adják oda nekik azt a pénzt, amit a férjeik, Harry Rawlings (Liam Neeson) és bandája egy balul elsült akciója után (konkrétan mindannyian elégtek a tűzpárbajban) eltűnt. Ha csak a film rövid történetét ismerjük, azt gondoljuk, hogy ez talán csak afféle laza női heist-film, ahol a csajok megmutatják, hogy nemcsak szépek és okosak, hanem erősek is. És ez unalmas is lenne, de szerencsére itt másról van szó.

Nos, a Nyughatatlan özvegyek történetébe nem egy bombanőkből összerakott zenekar végtelenített klipje, itt a társadalomkritikus tónus, a politikai korrupció éppúgy belesimul a mesébe, mint a magánvilágok brutalitása. Sőt, a film arra is keresi a választ, hogy 2018-ra miért lett a világunk annyira elviselhetetlen, és hogy hová tűnt a közéletből az intellektus, „mióta lett a közepes a kiváló”? Ha mindenképpen hibát keresnénk a filmben, akkor azon gondolkodhatunk el, hogy hiteles-e úgy ez az egyébként elképesztően gazdag rétegzettségű történet, hogy az özvegyek lesznek a bosszúállók, akik kijátsszák Chicago legelszántabb bűnözőit és a dörzsölt politikus elitet is. Azzal nincs semmi gond, hogy az erős nők megmutatják… Nagyon helyes. De ezek a derék hölgyek valójában kívül álltak a bűn tartományán, csak a férjeik voltak csibészek...És most egyszerre kell az eszelősen szadista gyilkosokat likvidálniuk, és otthonosan kell mozogniuk a politikai elit világában is. De hát miért ne?

Ez egy mozi, ami amúgy meglehetősen valóságazonos, oly annyira, hogy kevés film mutatja meg ilyen hitelesen Chicago szociális szélsőértékeit, a korrupt politikai elitet, és peremen élők világát. És az átjárást pont ezek a bűnözőfeleségek jelenítik meg, akik fodrászüzletben dolgoznak, vagy éppen egy alsó kategóriás ruhaboltban, de ha kell, akkor reprezentálnak egy fancy étteremben. És most éppen a bűn világában kell reprezentálniuk, azaz kijátszaniuk Chicago városának velejéig korrupt fehér vezetőit és a vallási közösségekkel is összefonódott fekete maffiózókat is. Steve McQueent nem érdekli a píszí, a színes bőrű maffiózókat kegyetlennek mutatja, akik simán felrúgják a rokkant kocsiban ülő férfit, majd elkezdik szurkálni, majd miután kiderül, hogy deréktól lefelé béna a fickó, következetesen a hasába és a hátába kapja a szúrásokat, majd arra kényszerítenek két bűnözőt, hogy rappeljék el (beatbox kísérettel), hogy miért nem sikerült a rablás, és miközben megy a műsoruk közvetlen közelről kivégzik őket…

https://www.youtube.com/watch?v=4BFb6IFH7tM

Steve McQueen filmjében - ami nem nélkülözi a csavaros sztorimesélést sem - nemcsak az alakítások parádésak (remekül játszott Viola Davis, Elizabeth Debicki, Robert Duvall és Colin Farrell is), de a karakterek is elevenek, hitelesek, és úgy pörögnek a remek, életszerű párbeszédek, hogy közben nem érezzük azt, hogy túlírtak lennének. Tanulság nincs, talán csak annyi, hogy a gyászmunkát érdemes összehozni a munkával, ami jelen esetben nem más, mint egy jól szervezett rablás.