Pesti Srácok

Végtelen szeretettel - drMáriás rendhagyó tárlatvezetése Bukta Imre Nálunk, vidéken című kiállításán (FOTÓGALÉRIÁVAL)

Végtelen szeretettel - drMáriás rendhagyó tárlatvezetése Bukta Imre Nálunk, vidéken című kiállításán (FOTÓGALÉRIÁVAL)

"Ha ebben az országban létezne minőségbe vetett, kulturális konszenzus, és azt díjaznánk, ami valóban értékes és nemzetközi léptékű, Bukta Imre ma legalább háromszoros Kossuth-díjas művész lenne - gondolkodott hangosan drMáriás a képzőművészikon Nálunk, vidéken című, január végén megnyílt retrospektív kiállításának tárlatvezetésén. Miután a Kieselbach Galéria január végi megnyitójának heringrajszerű csődülete a szombati eseményen kis híján reprodukálta magát, a jó doktor szorult helyzetből volt kénytelen megfejteni Bukta Imre művészetét és értekezni az alkotásokról. Úgy gondoltuk, ahelyett, hogy a kiállítás eddig megjelent számos olvasatát a sajátunkkal gyarapítanánk, inkább drMáriás értő szavaival gazdagítjuk a kínálatot.

MARKOVICS PÉTER - 061.hu

PestiSracok facebook image

Bukta Imre közel harmincéves „kitérő” után, 1998-ban költözött vissza szülőfalujába, Mezőszemerére Szentendréről - ahol húsz évig alkotott és ahol elmondása szerint jól érezte magát. Visszailleszkedése nem volt fájdalommentes, a hamisítatlan és mozdulatlan falu fokozatosan vált egyre vonzóbbá számára. Kiüresedett motívumai felfrissültek, újra és újra meglepetésként érte, mennyire nem látta régen egy falu működésének összefüggéseit. Mint mondja, belehelyezkedett a szemereiségbe, de nem süppedt bele. Úgy tűnik, jól van ez így, hiszen az alkotói kitárulkozás éppen a szülőfaluval fennálló természetes fizikai-spirituális kapcsolat és az eltávolodó művészi szemlélődés kettőssége révén kovácsolódott igazán univerzálissá, mindenki számára szerethetővé. Bukta festészete ítélkezésmentesen, részletgazdagon, de az alföldi festészet kamuflázs-romantikáját mellőzve ragyogtatja át a magyar vidék olykor roppant szomorkás valóságát.

Fotó: Horváth Péter Gyula

drMáriás, akinek esélye sem volt arra, hogy hagyományos, bandukolással egybekötött tárlatvezetést tartson a Kieselbach Galériában - így a roppant csődületben sztenderd állást felvéve volt kénytelen értekezni az alkotásokról – már az elején felhívta a figyelmet a művész törekvésére, hogy mindenféle irányzattól („legyen az politikai, művészeti és egyéb”) függetlenítse magát. Erre utalnak szerinte a bejáratnál huncutul, ironikus felütésként elhelyezett, falusi hátsó udvarokat ábrázoló képek is, amelyek azt próbálják felmutatni, hogy a mellékes, zárójeles témák éppúgy megragadhatók magas művészi színvonalon, mint a legfennköltebbek. Máriás elárulta, ma is sokkolóan hat rá a Katonatisztek disznótoron (1992) című nagyméretű és sokrétegű táblakép, amit Bukta a vajdasági Máriás által testközelből megtapasztalt délszláv háború híradásaitól elborzadva alkotott meg. A művész őszinte szolidaritását a vidéki porta jellegzetes motívumai hitelesítik a képen, amelyen katonák lángoló környezetben ülnek tort a pusztuló vidék fölött: a kormos fatáblán vékony lécekből, gyufából, kukoricaszemekből, bádoglemezből formálódik a táj, az ember, a levágott malac és annak égbeszálló lelke.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Máriás megjegyezte, hogy bár a Kieselbach Galéria nem kicsi, Bukta szerteágazó életművének bemutatására a Műcsarnok sem volt elég tágas. A Gulyás Gábor rendezte 2012-es monstre kiállításról hiányzott például a művész-frontember által legizgalmasabbnak tartott méretes Bukta-installáció, egy másik malacos kompozíció, az először 1990-ben kiállított Zuhanyozó disznó, ami a rendszerváltozást és az azt követő várakozást igen erősen kifejező alkotás: a két lábon, térdelve látható sertés vég nélkül zuhanyozik, szívesen megszabadulna a kosztól, múltjától, és átalakulna, mondjuk, sirállyá, de mindhiába: megmarad annak, ami mindig is volt. A galériában egy aránylag kisebb, de annál érzékenyebb és fontosabb installáció látható. Bukta egy gyönyörű égszeletet vetít a plafonra, az emberi közeget egy transzcendens szem megfigyelésének teszi ki, így reflektálva ember és Isten kapcsolatára. A végtelenbe nyíló ablakra tollak rakódnak le, amivel Máriás értelmezésében a kopasztás, áttételesen a halál képével Bukta behozza a békés pasztorál hangulatba a tragédiát.

A két legnagyobb méretű festmény, a Delelő és az Apám romantikája eladó láttán Máriás Béla szerint elmerenghetünk, hogy mennyi mindent láthatunk és mennyi mindent nem. "A fák, madarak és haszonállatok mellett megannyi figuratív, absztrakt és geometrikus formát, amiről nem tudjuk pontosan micsoda. Imre ezeknek a kibontatlan szimbólumoknak a feltüntetésében, a felismerhető körvonalakat egyfajta titokzatos, mitikus világgal ütköztetve és kiegészítve éri el azt az állandó benyomást, hogy egy mögöttes értelemre, tartalomra mutat" – magyarázta drMáriás.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kiállított fotók közül az egyik korai performanszáról készült fényképet emelte ki, a „nagyon jellegzetesen buktai” Repcelakot: a végtelennek tűnő mezőn vaságyon fekvő művészről egyszerre lehet benyomásunk arról, hogy ő ennek a földnek tulajdonosa, ez az otthona, annak végtelenje benne lakozik, ugyanakkor Máriás diagnózisa - a vaságy motívumával - betegként tünteti fel, aki a tájat használja gyógyírként. Az installációk és az azokról készült fotók sok erős üzenetet közvetítettek a tárlatvezető szerint, Bukta kritikai attitűdje azonban leginkább a rendszerváltásig volt észlelhető, abszurd, hasznavehetetlen motívumai a hétköznapi hangulatra adott reflexiók voltak.

Máriás rámutatott, hogy a művek koránt sem születnek meg olyan könnyen, mint ahogyan azt légiességük, könnyedségük alapján feltételeznénk. Bukta Imre megrág, átgondol minden egyes motívumot, hogy milyen műfajban, technikával, méretben és színekben érdemes kifejeznie a kompozíciót. Ha a művet befejezettnek is tartja, gyakran előfordul, hogy utólag változtat rajta, újraértelmez. Látszólag lehangoló világba avat be: lepukkant falusi tájak, elhagyatottság, traktorgumik, szeméthegyek, trágya… Ám ahogy ezeket a témákat megközelíti, megforgatja, átszínezi és ellenpontozza, olyanná formálja át a végtelen szeretetével, amelyet elfogadunk és magunk is megszeretünk, a magunkévá teszünk. Nagy erővel jeleníti meg a művészet beavatás és átváltozás funkcióját: beavatottá válunk a világában, amit fizikai létében aránylag nehéz megélni, főleg abban a korban, ahol a látszat, a csillogás, a reklámok, a dizájn határozza meg alapvetően a hétköznapi tudatunkat. Az átváltozás is ott van mindig, mert mi is megjelenünk a tájban, átváltozunk az ő szereplőivé, egyik pillanatban gyümölcsfamosókká, locsolókká, a saját területüket gondozó, kijelölő szereplőkké.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Máriás Béla meglátása szerint a nemzetközi szcénából legközelebb az egyik legkiválóbb élő német művész, Anzelm Kiefer munkássága áll Bukta Imrééhez. Ő elsősorban a nagyméretű táblaképeiről ismert, művei ugyancsak hosszú vívódás lenyomatai, természetes anyagokat: növényeket, hamut, ólmot, földet és képei megdolgozásához lángszórót is használ. Kiefer világsztár, Buktát azonban kevesen ismerik. Pedig ha az országimázsban őszintén gondolkodnánk - mondta Máriás -, akkor élnénk azzal a csodálatos lehetőséggel, hogy olyan csúcsművészet által mutassuk meg magunkat a világban, mint amit Bukta Imre képvisel.

Bukta Imrét azonban még mindig nem tüntették ki az őt messze megillető díjjal, mert sem a bal- sem a jobboldalon nem üdvözlik teljes bizalommal, mindenhol gyanús ez a szúnyogpillantású, furcsa ember. Eközben sokkal értékesebb díjban részesül: az emberek szeretete, tisztelete, érdeklődése övezi művészetét - mondta végezetül a Tudósok-frontember zenész, író, képzőművész.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Ajánljuk még

Vajon minek és hogyan állított ki százegy kutyaútlevelet a határzár idején az állatorvosi praxisát szüneteltető Hadházy Ákos? - Frissítve: reagált Hadházy

Exkluzív 2021 március 23.
2020 januárja óta összesen száznál is több kutyának állított ki útlevelet Hadházy Ákos, a két pártot már elhagyó, jelenleg független országgyűlési képviselő, aki leadott vagyonnyilatkozata szerint hivatalosan szünetelteti állatorvosi praxisát – tudta meg a PestiSrácok.hu. A helyzet több szempontból is kínos: először is, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint parlamenti képviselő kereső tevékenységet nem folytathat, még ha valamilyen szellemi tevékenységet végez is, azért pénzt nem fogadhat el. A kisállat útlevél kiállítása azonban nagyon is pénzbe kerül, az okmányt kiállító állatorvos is kötelezően fizet ezért a kamarának. Ha saját cégen keresztül jutna a tevékenysége ellentételezéséért pénzhez egy honatya, azt is be kell jelentenie az Országgyűlés elnökének. Csakhogy Hadházy Ákos – úgy tudjuk – nem ezt jelentette be, hanem az ellenkezőjét, hogy szüneteltetni a praxisát. Mellesleg ezt saját kézírással is leírta és ellenjegyezte, a vagyonnyilatkozatában. Ha mindez nem lenne elég, még egy kérdés felvetődik: mégis kinek, kiknek és miért állít ki valaki több mint száz kutyaútlevelet a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor szinte az egész világ zár alatt van és az emberek sem utaznak. Cikkünk megjelenése után válaszolt kérdéseinkre Hadházy Ákos, aki a tőle szokásos diktatúrázás, orbánozás, fideszezés mellett elárulta: annyira szeret állatokat gyógyítani, hogy ingyen is megteszi, sőt, a jelek szerint az útlevelek kiállításakor szívesen megfizeti a kötelező illetéket is. A képviselő válaszát kérésére változtatás nélkül közöljük.

Nincs kezelhetetlen gyerek, csak meg kell tanulnunk nevelni – PS-interjú Beszédes Henrietta gyermeknevelés-specialistával

Exkluzív 2021 december 29.
Nem vagy rossz anya, és nincs olyan, hogy kezelhetetlen gyerek – vallja Beszédes Henrietta gyermeknevelési specialista. A kétgyermekes fiatal édesanya egészen új szemléletmóddal dönti le a sztereotípiákat és győz meg arról, hogy minden sokkal egyszerűbb a megoldás gyermeknevelési nehézségeinkre, mint eddig hittük. A legfőbb probléma, hogy senki sem mondja meg, tanítja meg, hogyan kell gyermeket nevelni, mi egyáltalán az, hogy nevelés – azt hisszük, ennek ösztönből kell jönnie. Találunk ugyan garmadával könyveket nevesebbnél nevesebb gyermekpszichológusok, szakemberek tollából, csak éppen a gyakorlatban valahogy nem úgy működnek a dolgok. Jön a patthelyzet, a mindennapos harcok és az önvád: nekem ez nem megy, rossz anya vagyok. Az sem túl nagy segítség, hogy oly könnyen ragasztanak bélyegeket a gyermekekre, mondják ki speciális nevelési igényűnek, nehezen kezelhetőnek, mert egyszerűen nem illik bele az átlagosba, a megszokottba, mert valamiért más. A megélt és ránk zúdított problémák özönében aztán a legfontosabbra figyelünk egyre kevésbé: hogy ki is az a gyermek, akit nevelünk, mit gondol, mit akar és miért, mi az, amitől egyedi, amitől különleges. Beszédes Henrietta szerint éppen ez lenne a lényeg és a kulcs az egyszerű neveléshez: látni, érteni és kibontakozni hagyni azt a másik emberi lényt, aki ránk bízta az életét, de attól az még az övé. Heni televíziós riporterből lett gyermeknevelési specialista. Édesanyaként és kommunikációs szakemberként jött rá, hogy a nevelés legfőbb eszköze pontosan az, amit a munkájában nap mint alkalmaz: a kommunikáció, a megértés és együttműködés.