Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem – Az Az – Második fejezet című filmről

Valószínűleg Stephen King ismerte Nena 99 Luftballon című számát, és az is lehet, hogy hallgatta, amikor írta az Az című 1986-ban publikált regényét. A pop new wave sláger utolsó verzéjében hangzik el, hogy Látom, hogy a világ darabokban hever /Találtam egy léggömböt / Rád gondolok és hagyom elszállni. Simán belemagyarázhatjuk a dalt az Az-ba, hiszen mindkettő a nyolcvanas évek emblematikus alkotása, mindkettőben fontos szerep jut a lufiknak.

PZL - 061.hu

Csak míg az Az-ban halálesetek kötődnek a léggömbök feltűnéséhez, addig Nena dalában a háború, illetve az idegenek metaforája... Megérkezett az Az menetrend szerinti folytatása, mert úgy illik, hogy elvarrjunk minden szálat, azokat, amelyekkel jól el lehet kötni Pennywise bohóc (Bill Skarsgård) léggömbjeit.

És hát aki gyerekként tagja a Vesztesek klubjának, annak érdekelhet a sorsa: felnőttként is lúzer marad, vagy éppen sikeres? Vagy majdnem sikeres, esetleg majdnem híres, ami még izgalmasabb kérdésfelvetés. Andy Muschietti filmje közel három órás, ennyi idő alatt leereszt egy rosszul megkötött lufi is. A filmben ezúttal nem jön át Derry kisvárosi atmoszférája, az a különös hangulat, amit akkor érez valaki, ha visszamegy a régi iskolájába, ha egy antikvitásban felfedezi gyerekkora kerékpárját, vagy belép a már megszűnt mozi előcsarnokába. Ettől függetlenül még lehetett volna jó film az Az – Második fejezet, ugyanakkor a három órás játékidő még a rajongókat is próbára teszi.

A film alaphelyzete rendkívül izgalmas, jó alapanyag: ugyebár 27 évvel járunk az első rész borzalmai után, amit meglepő módon szinte mindegyik szereplő elfelejtett, sőt elfelejtették magát a nyomasztó Derryt is. A vesztesek (akik mára már sikeresek lettek) a kamaszkori eskühöz híven visszatérnek gyerekkoruk helyszínére, hogy megakadályozzák Pennywise ciklikusan, 27 évente visszatérő legújabb ámokfutását. A film afféle horror osztálytalálkozó, csak nem gyerekeikről mutogatnak fotókat a volt padtársak, hanem maguk gyűjtik össze az emlékeiket, hogy aztán majd azt egy indián szertartás keretében elpusztítsák azokat. Szembesülni mindennel, amit mélyen eltemettek… Egész jó kis metafóra. Beverlynek (Jessica Chastain), a banda egyetlen csajának például azzal kell szembenéznie, miképpen hatott a személyiségfejlődésére, hogy az apja rendszeresen molesztálta.

https://www.youtube.com/watch?v=xTA71J44V2I

Annak ellenére, hogy a Második fejezet alaphelyzete . azaz a visszatérés a gyerekkori helyszínekre - izgalmasabb, mint az első rész kamasztörténetei, Andy Muschietti nem hozta ki a filmből a lélektani potenciált, hanem csak felképezte a regényt, amibe bevonta magát Kinget is, aki az antikvitás eladóját játssza. Mert megmutatni naturálisan mindent, az összes rémlényt, a parabohóc Pennywise nyelvének összes redőjét, nos ezek levesznek a film lélektani erejéből. Szóval, ebben az esetben a kevesebb több lett volna, arról nem is beszélve, hogy bejárjuk minden szereplő Bill (James McAvoy), Ben(Jay Ryan), Beverly (Jessica Chastain), Richie (Bill Hader) Adrian (Xavier Dolan) lelki sérüléseinek térképét, hogy a film aztán olyan vontatott és unalmas legyen, mint békeidőben az amerikai kisvárosok. Mint Derry.